Hajóskapitányként kezdte, de a politika tengerén is mindig navigált – körmönfont és távlatos stratégaként húzogatta a szálakat a belpolitikában. A rakoncátlan hajtincséről és jellegzetes hahotázásáról ismertté vált államfőt az iránytűje soha nem hagyta cserben a politikai Bermuda-háromszögben, döntései azonban gyakrabban emelték a hírtelevíziók nézettségét, mint az állampolgárok életminőségét. Imádta a népfürdőzést, ahogy önmagát is, morális kompasza azonban nem egyszer kiakadt, többször kapták hazugságon, és elég sokszor nem mondott igazat, ennek ellenére az ország egyik legmarkánsabb politikusa.

Kicsoda Traian Băsescu, a rendszerváltás utáni Románia harmadik államfője, aki egy évtizedet töltött a Cotroceni-palotában, feszegetve az Alkotmány határait, szekus-múltja miatt azonban elesett minden, a volt államfőket megillető kiváltságtól?

Az államfő születése

Hajóskapitány, miniszter, pártvezér, Bukarest főpolgármestere, majd államfő – címszavakban ez Traian Băsescu útja a Cotroceni-palotáig. A volt államfő Dobrudzsában született, a konstancai tengerészeti akadémián végzett, beiratkozott a Román Kommunista Pártba, majd a román tengerészet legfiatalabb kapitányaként állt munkába 1981-ben. Hat év után a Navrom országos hajózási vállalat képviselője lett Belgiumban, majd a szállításügyi minisztérium egyik igazgatóságát vezette. Politikai pályafutása a forradalom után kezdődött, helyettes államtitkár volt Petre Roman első kormányában, majd szállításügyi miniszter a másodikban és Theodor Stolojan kabinetjében is.

1992-ben képviselői mandátumot nyert, majd a Ciorbea-, a Vasile- és az Isărescu-kormányok szállításügyi minisztere. Ilyen minőségében mondta azt 1997-ben, hogy Romániának nincs szüksége autópályákra. Évekkel később árnyalta kijelentését, mint fogalmazott, ezt arra értette, hogy a nem EU-s tagországnak nem volt pénze sztrádákra abban az időszakban. 2000-ben Bukarest főpolgármesterévé választották, egy év múlva pedig a Demokrata Párt élére állt, és innen kezdve a „politikai állatként” viselkedő, „cigányozó”, „buzizó” és „hülyepinázó” Traian Băsescu számára nem volt megállás.

Igaz, csak évekkel a Cotroceni-palotából való távozása után derült ki, hogy 1972-ben, a konstancai tengerészeti egyetem hallgatójaként, Petrov álnéven jelentett kollégáiról a kommunista diktatúra elnyomó gépezete egy összekötő tisztjének.

Szolgálataira 1976 után is igényt tartott a Szeku, ő pedig készségesen teljesítette a feladatokat. 2019-től, ahogy nyilvánosságot látott az ügynökmúltja, következetesen tagadta az együttműködését a Szekuritátéval, annyit ismerve csak be, hogy amikor a Földközi-tengeren gyakorlatozott, a kémelhárítás kért tőle jelentéseket. Emiatt elveszítette a volt államfőknek járó kedvezményeket, ám a 2004. és 2014. közötti egy évtizedet ez nem pörgeti vissza.

Kapcsolódó

Inkább csak az a kérdés, hogy „jó szekus”, vagy „rossz szekus” volt-e Traian Băsescu

A volt államfő továbbra is tagadja ezt.

Traian Băsescu CNSAS Securitate

Băsescu, a nagy kérdező

20 évvel ezelőtt szervezték az első olyan vokscsatát, amelynek során – a módosított Alkotmány értelmében – négy helyett öt évre választott államfőt az ország. 2004. december 12-én Traian Băsescunak sikerült legyőznie az akkor miniszterelnököt, Adrian Năstaset a második fordulóban (51,22-48,77), miután az első fordulóban 33,91 százalékkal második lett. Kezdetben Theodor Stolojan volt az Igazság és Igazságosság Szövetség (DA) jelöltje, közel két hónappal az elnökválasztás első fordulója előtt azonban bejelentette, hogy egészségügyi okokból visszalép az elnökválasztástól (egy interjúban utóbb közölte: egy vesével él, az orvosok tanácsára döntött így. Ezzel cáfolta azokat a spekulációkat is, miszerint az akkor miniszterelnöknek készülő Băsescu fúrta meg őt a párton belül.).

Könnybe lábadt szemekkel, „Kedves Stolo” szavakkal vette át a helyét Traian Băsescu, Bukarest akkori főpolgármestere, és maratonfutás helyett sprintelt egyet a Cotroceni-palotáig. Emlékezetes a második forduló előtti televíziós vitából Băsescunak a Năstasehoz intézett kérdése: „Milyen átok ül ezen a népen, hogy végül két volt kommunista között kell válasszanak?”.

Sikeresen mutatott rá arra, hogy van a jó, emberséges kommunista, a remény kommunistája, és van a rossz kommunista. A volt hajóskaptány egyébként 2009 decemberében, a második elnöki mandátumát megelőző televíziós vitában is nagyot alakított. „Élvezte a tegnap esti találkozót Vîntuval?” – kérdezte kihívójától, a Szociáldemokrata Mircea Geoanătól. A PSD jelöltjének válasza tétova volt, elemzők szerint ez volt az a pillanat, amely a választási kudarcához vezetett.

Geoană kampánycsapatának (és Dinu Patriciu üzletembernek) a válasza erre az a videófelvétel volt, amely szerint Băsescu egy 2004-es kampányrendezvényen látszólag megütött egy gyereket, és amelyről később kiderült, hogy hamisítvány. A Băsesu–Geoană párharc lábjegyzetei azonban itt nem érnek véget. 2009. december 6-án este Mircea Geoană támogatói előtt győzelmét ünnepelte, „Mihaela, szerelmem” szavakkal illette feleségét, így köszönve neki a támogatást, reggel azonban arra ébredt, hogy Traian Băsesu maradt az ország elnöke. A diaszpórában leadott voksok megszámlálása után a PDL jelöltje 50,34 százalékot összesített, míg ő csak 49,66-ot, ez abszolút számokban 70 ezres szavazatkülönbséget jelentett.

A játékos elnök

1990. és 2014. között minden kétséget kizáróan Traian Băsesu befolyásolta a legnagyobb mértékben a román politikai rendszer alakulását – a szétválasztott hatalmi ágakat összekuszálta, porig rombolta a parlament tekintélyét, olyan hatalmat adott a titkosszolgálatok és az igazságszolgáltatás kezébe, amely évekig tartó politikai tisztogatást eredményezett, főműsoridőben kínálva kenyér helyett cirkuszt a népnek. Bár ezt akkor úgy nevezték, hogy kiszabadította az igazságszolgáltatást a politika béklyójából. Nyilvánvalóan van pozitívum is abban a 10 évben: megszilárdította Románia nyugati orientációját, európai uniós csatlakozását, a rakétavédelmi pajzs elhelyezését Deveselun.

Traian Băsesu szakított elődeinek párbeszédre törekvő magatartásával (amit egyébként az Alkotmány követel meg az államfőtől) – aktívan részt vett a politikai játszmákban, nem egyszer ő keltett feszültséget a kormányban vagy a parlamentben, hogy aztán az azt elsimító elnök képében tetszeleghessen. Így két mandátumát valóságos politikai viharok jellemezték – első elnöki mandátumában Călin Popescu Tăriceanu kitöltötte négyéves miniszterelnöki mandátumát, ezt követően azonban számos kormányt elfogyasztott, Emil Boc két kormányát, Mihai Răzvan Ungureanuét és Victor Ponta három kormányát. Utóbbi egyébként gyakran került szembe Băsescuval, akiről azt mondta, „Oroszlánként viselkedik a reptéren és kismacskaként Brüsszelben”.

Az ország érdekében kötöttek egymással egy úgynevezett társbérleti szerződést, ennek előírásait azonban egyikük sem tartotta be maradéktalanul. Az államfői mandátum vége felé például a szociáldemokrata politikus, kihasználva a román külpolitika kétfejűségét, szakított a hagyományokkal, és az Alkotmánybíróság döntésével szembemenve, Románia képviselőjeként jelent meg az EU-csúcson. Traian Băsescu államfőt kétszer is felfüggesztették hivatalából. Az első felfüggesztés 2007-ben történt – a vádak közé tartozott a hatalmi ágak közötti egyensúly megsértése, valamint a kormányzati intézkedések és a törvényhozás melletti egyoldalú fellépés. Akkor több civil szervezet vezetője államcsínykísérletnek nevezte a parlament döntését, amiért Băsescu kutathatóvá tette a volt kommunista titkosszolgálat dossziéit, és elítélte a rendszer rémtetteit.

A referendumon a nép kiállt az államfő mellett – ami még nagyobb legitimitást adott neki a parlament előtt. (Korábban azt mondta, hogy ha a képviselők és szenátorok a menesztése mellett döntenek, önként távozik az államfői posztról, azonban nem tartotta a szavát.) A második felfüggesztés 2012-ben következett be, az akkori ellenzék azzal vádolta, hogy olyan kijelentéseket tett, amelyekkel szerintük megkérdőjelezte az igazságszolgáltatás függetlenségét, valamint bírósági ítéletek be nem tartására buzdította a kormányt. Băsescu ismét túlélte a népszavazást, de csak azért, mert a referendum nem volt érvényes. Az állampolgárok több mint 80 százaléka utasította volna ki a Cotroceni-palotából.

Traian Băsescu elnöksége alatt jelentős reformokat indított el az igazságszolgáltatásban. Támogatta a korrupcióellenes ügyészség, a DNA megerősítését, amely lehetővé tette a magas rangú politikai személyek és hivatalnokok felelősségre vonását. Módszerei azonban több kérdőjelet is felvetnek, kiderült ugyanis, hogy az ügyészségek és a titkosszolgálatok egymással együttműködve politikai tisztogatásba kezdtek, amelynek a programját a Cotroceni-palotából hagyták jóvá. A DNA élére Monica Macovei akkori igazságügyi miniszter került, aki létrehozta az Országos Feddhetetlenségi Ügynökséget, amely a választott tisztségviselők és közalkalmazottak vagyonosodását vizsgálja.

Traian Băsescu tízéves elnöksége alatt nem épültek kórházak és iskolák, nem hajtottak végre mélyreható gazdasági reformokat, igaz ugyan, hogy a gazdasági világválság által sújtott, bonyolult gazdasági időszakban választották újra. Népszerűtlen intézkedései jelentős elégedetlenséget váltottak ki, a bércsökkentések és az áfaemelések tüntetésekhez vezettek. Céljait elérte: az igazságszolgáltatást a saját képére formálta (több mint 5000 rendeletet adott ki az ügyészek és bírák leváltására, átlagosan havonta 44 rendeletet), Romániát végleg nyugat felé fordította, és külpolitikai ambícióit is sikerült kiélnie. Mi több, 2008-ban Bukarestben került sor a NATO történetének legnagyobb csúcstalálkozójára, a román fővárosban pedig még Vlagyimir Putyin is megfordult.

A magyarok kedvence

Traian Băsescunak a nép fiaként taktikai érzéke volt ahhoz is, hogy a maga oldalára állítsa az erdélyi magyarokat, annak ellenére, hogy mandátumához nem köthetők hangsúlyosan magyarbarát intézkedések. Gyakran hangsúlyozta a kisebbségi jogok védelmét, elismerte, hogy a magyar diákoknak nehéz a román nyelv elsajátítása, támogatott olyan intézkedéseket, mint a magyar nyelvű oktatás és az anyanyelvi jogok biztosítása, az igazán fajsúlyos kérdések megoldásában azonban nem támogatta a magyar közösséget – értsd: az RMDSZ-el való együttműködés inkább politikai kompromisszumokon alapult, mint valódi ideológiai egyetértésen. Ehelyett azonban eljátszotta a Székelyföld szerelmesét, feleségével többször mutatkozott erdélyi üdülőhelyeken, részt vett a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor pódiumbeszélgetésén, ezzel is növelve népszerűségét.

Mind a 2007-es népszavazáson, mind pedig a 2009-es választáson, sikerült megnyernie a romániai magyar választók többségét, és 2012-ben is őt segítették a magyarok, azáltal, hogy Székelyföldön alacsony volt a referendumon való részvétel, a magyarok hozzájárultak ahhoz, hogy a népszavazás érvénytelen legyen, és ő tisztségben maradhasson, miközben az RMDSZ ellene való szavazásra buzdított.

Talán utóbbi számlájára írható, hogy segédkezett párttá válni a Magyar Polgári Szövetségnek – Szász Jenő Székelyudvarhely volt polgármestere 2009. december elsején Băsescuval közösen emlékezett a 1918-as gyulafehérvári nemzetgyűlés évfordulójára, annak ellenére, hogy az államfő többször is kijelentette, nem lesz székelyföldi területi autonómia (úgy fogalmazott: az erdélyi magyarok csak ugyanolyan autonómiát kaphatnak, mint a caracaliak). Az erdélyi magyar ellenzéki párt támogatását az a korábbi terve mozgatta, hogy kiszorítsa az RMDSZ-t a kormányból.