Az európai exporttermékekre kivetett 20 százalékos amerikai vámtarifa aránytalan, indokolatlan és törvénytelen, viszont az Európai Uniónak retorikailag visszafogott, bár technikai értelemben határozott választ kell adnia – véli az Európai Parlament Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságának alelnöke. A Maszolnak adott interjúban Winkler Gyula hangsúlyozta: az amerikai vámok eltérő módon ütnek majd az egyes tagországokon – a méretük és kereskedelmi kitettségük függvényében –, de nagyon határozottan el kell kerülni, hogy az EU-n belül verseny alakuljon ki.

– Donald Trump azzal magyarázta az általa viszonossági vámnak nevezett 20 százalékos vámtételt, hogy az Európai Unió 39 százalékos vámmal sújtja az amerikai importtermékeket. Mennyi igazság van ebben?

– Az Európai Unió esetében kiszámított 39 százalékban minden bizonnyal benne van a hozzáadott értékadó, amelynek az átlagos értéke 20 százalék körül van a tagállamokban. Nyilván sokféle gazdasági elemzést lehet elvégezni azzal kapcsolatban, hogy mennyire indokolt Trump elnök és csapata szempontjából a hozzáadott értékadót a vámtarifához hasonlítani. Szerintem nem indokolt, hiszen a hozzáadott értékadó egy teljesen másfajta adónem, mint amit Trump elnök és csapata feltételez.

– Hogyan érintheti az európai és a világgazdaságot a vámok emelése?

– Hadd nézzük meg, hogy mennyire volt ez a tegnapi nap a „felszabadulás napja”. Egy dolog bizonyos: ha eddig arról beszéltünk, hogy nagy a veszélye a vámháborúnak, akkor nyilvánvaló, hogy április másodikától kezdődően vámháborúban van a világ. Ezt nem lehet már elkerülni. Illetve kérdőjellel megfogalmazok két további, eléggé veszélyes és rossz lehetőséget. Az egyik az, hogy április másodika az infláció napja lesz. A másik az, hogy a gazdasági recesszió napja is lehet április másodika. Ez érvényes számos gazdaságra a világon, beleérte az Egyesült Államok gazdaságát.

A Fehér Ház Rózsakertjében tartott szerda esti bejelentésben elhangzott, hogy Trump elnök várja a telefonhívások özönét, és hogy mindenki jelentkezik majd tárgyalásra. Hát persze, az Európai Unió is a tárgyalást szeretné előtérbe helyezni. Az ilyen tárgyalások esetében lehet, hogy érvként lehet felhasználni, amit ön is kérdezett, hogy egészen pontosan hogyan lett kiszámítva az a 39 százalék. Egyelőre csak találgatnak az elemzők, hiszen azt a vaskos könyvet, amelyet tegnap Trump elnök lobogtatott, a külkereskedelmi csapatának a jelentését egyelőre én legalábbis nem láttam. Lehet, hogy onnan többet fogunk majd megtudni. Viszont az a gyanúm, hogy az ilyen típusú technikai érvek nem lesznek hatékonyak a Trump-adminisztrációval való tárgyalásokon, hiszen itt egyértelműen politikai döntésről van szó. Ez az új amerikai kormányzat politikai döntése, amelyet ők egy bizonyos világnézettel indokolnak meg, és ezen a világnézeti útvonalon nem igazán lehet velük vitatkozni. Tárgyalni arról lehet, hogy ha már a fegyverek az asztalon vannak – mert nyilván az Európai Uniónak is az asztalra kell tennie a fegyvereit –, hogyan okozzuk a lehető legkisebb kárt egymásnak. Mert a vámháború lehetséges kimenetele az, hogy kölcsönösen kárt teszünk egymás gazdaságában. Egy izolacionista világ olyasmi, amit az elmúlt 70 évben nem tapasztaltunk meg, így nagyon nehéz felmérni, hogy milyen kimenetele lehet egy ilyen új világgazdasági kurzusnak.

– Tehát ön egyetért azzal, amit Trump maga is többször jelzett, illetve a szövetségesei vagy közeli munkatársai állítottak róla, hogy a vámokat az Egyesült Államok tárgyalási pozíciójának az erősítésére használja, vagyis egyféle blöff?

– Én nem tudom, hogy a blöff vagy nem, azt minden bizonnyal látom, hogy a gazdasági csapat Trump elnök körül többször is bedobta azt az információt, hogy a következő hat hónaptól egy évig terjedő időszakban látszanak majd meg az eredményei ennek az új amerikai politikának. Azt is elmondták többen, az elmúlt napokban maga Trump elnök is, ha jól emlékszem, hogy egy picit az elején rosszabb lesz, mielőtt majd beköszönt a paradicsom, és nagyon jó lesz minden.

– Mármint az amerikai adófizetők számára…

– Mármint az amerikai adófizetők számára! Ezzel próbálja felkészíteni nyilván a közvéleményt arra, hogy beindulhat egy eszkaláció, azaz nagyon sokan válaszolni fognak ezekre az intézkedésekre. Olyan előzménytelen események is történtek, mint például az, hogy Kína, Japán és Dél-Korea öt év szünet után először tárgyalóasztalhoz ült. Nyilvánvaló, hogy ezeknek a tárgyalásoknak a témája az volt, hogy valamilyen összehangolt választ adjon ez a három ázsiai gazdasági nagyhatalom, amelyek az új „viszonossági vámok” listájának élén szerepelnek.

– Az elmúlt napokban Szijjártó Péter felvetette, pontosabban a szemére vetette az EU-nak, hogy nem tárgyalt idejében Trumppal, már akár a beiktatása előtt, illetve le kellett volna például csökkenteni az európai autóipari vámokat az eddigi amerikai szintre, vagyis 10-ről 2,5 százalékra. Csakhogy közben látjuk, hogy Izrael hiába törölte el az összes vámját az USA-val szemben, mégis Donald Trump 17 százalékkal sújtotta. Illetve látunk olyan 30-40 éves tévéfelvételeket, amelyeken a mostani amerikai elnök ugyanazt mondja a vámokról, mint manapság, ráadásul ugyanazokkal a szavakkal. Hogyan lehet érvelni valaki előtt, akinek ennyire mély a meggyőződése?

– Teljesen világos számomra, hogy nem győzhető meg Trump elnök semmiről. Viszont Trump elnökkel üzletet lehet kötni. Erről van szó. Ha valaki nem követte Trump elnököt az első mandátuma idején, és meg szeretné érteni a gondolkodását, akkor ajánlom a szerdai 50 perces bejelentést. Ma már mindenhol el lehet érni, az internet minden sarka tele van vele. Abból meg lehet érteni nagyon világosan, hogy Trump elnök kihez szól az intézkedéseivel, és mit szeretne elérni. Jelen volt ott az autóipari dolgozóknak egy csapata az úgynevezett Rozsda övezetből, a „Rust Belt”-ből, amely gazdaságilag valóban nagyon nagyot zuhant az elmúlt években. Trump elnök azt mondta, hogy néhány év alatt 90 ezer vállalatot „loptak el” Amerikából csak azért, mert létezik a Kanada–Mexikó–Egyesült Államok szabadkereskedelmi egyezmény. Valóban ugyanezeket a szavakat használta több évvel ezelőtt is, vagyis ilyen szempontból mély meggyőződésről van szó. Más kérdés, hogy működni fog-e az, amit ő elgondol, éspedig visszatelepíthető-e az ipar az Egyesült Államokba. Trump elnök egyáltalán nem beszél a globális beszállító láncokról, amelyekre a világgazdaság épül. Ez egy olyan gombolyag, amelyben millió szál köt össze egymással különféle országokat, régiókat, különféle kontinensen levő beszállítókat ahhoz, hogy egy végtermék megjelenjen. Ezeken a globális beszállító láncokon futnak keresztül az autók, az egészségügyi berendezések, a telekommunikációs infrastruktúra és bármilyen technikai, technológiai termék vagy akár szolgáltatás. Szét lehet-e bontani ezt a gombolyagot, és izolacionista módban új alapokra lehet helyezni a világgazdaságot? Talán lehetséges, de hogy ennek meglesz az ára, abban biztos vagyok. Miközben komolyan kétlem, hogy az ezután kialakuló világgazdaság jobb lesz, mint a mai. De szerintem ne foglalkozzunk azzal, hogy igaza lesz-e Trump elnöknek az amerikai gazdaságot, az amerikai munkahelyeket, az amerikai fényes jövőt illetően. Ez az ő dolga. A mi dolgunk az, hogy itthon végezzük el a teendőnket, az Európai Unióban.

– Mi lenne az optimális európai válasz?

– Ahogy Trump elnök a vámintézkedések bejelentésekor kiállította az autóipari munkások egy csoportját – szót is kapott ott egy képviselő, aki támogatja a trumpi politikát –, nyilvánvaló, hogy az Európai Uniónak is az emberek szolgálatába kell állítania a közpolitikákat. Tehát a mi ellenintézkedéseink elsősorban védelmi jellegűek kell hogy legyenek, védjék meg az európai iparágakat. De tulajdonképpen az iparon túl, nagyon konkrétan az állampolgárok védelméről, illetve a munkahelyek védelméről kell hogy szóljon az európai uniós politika. Hiszen sok százezer, sok millió munkahely Európában is – ahogy az Egyesült Államokban is – abból táplálkozik, azért létezik, mert nagy volumenű kereskedelem zajlik az óceán két tartja között.

Nekünk, az Európai Uniónak higgadtnak és tárgyalásra nyitottnak kell maradnunk. Ugyanakkor meg lehet állapítani pár dolgot. Először is az európai termékekre kivetett 20 százalékos általános vám a Nemzetközi Kereskedelmi Szervezet szabályai szempontjából illegális. A mi válaszunk pedig törvényes kell hogy legyen.

A második megállapítás az, hogy aránytalan vámokról van szó, és az Európai Unió válaszában az arányosság fontos szerepet kell hogy játsszon. Mi továbbra is azon az állásponton kell hogy maradjunk, hogy betartjuk a Nemzetközi Kereskedelmi Szervezet szabályait, amelyek jelen pillanatban a világkereskedelem 70-80 százalékát szabályozzák.

És a harmadik észrevétel, amelyet érdemes megfogalmazni, hogy tulajdonképpen egy indokolatlan döntésről van szó. Persze ez megint egy technikai jellegű megállapítás, tehát saját magamnak mondok ellen, amikor itt a leendő tárgyalásokra politikai tárgyalásként gondolok, és nem szakpolitikai tárgyalásként. Csakhogy abból kell kiindulni, hogy a most kivetett vámok egyik célja az Egyesült Államok újraiparosítása. Azt mondja Trump elnök, hogy aki amerikai piacon akar eladni, annak az amerikai piacon kell előállítania a termékeit. Mivel az Európai Unió is újraiparosítási folyamatban van, felmerül a kérdés, hogy ezt egymás ellenében könnyebb elérni, vagy úgy, hogy egymással esetleg együttműködünk a kulcs szektorokban.

– Elhangzott az elmúlt napokban, hogy a legjobban az Európai Unió akkor járna, hogyha nem válaszolna, mármint nem vezetne be ellenvámokat. Ugyanakkor sokan vannak azon a véleményen, hogy Donald Trump csak az erőből ért. Ön ezt miként látja?

– Az, hogy nyeljünk csendben és ne válaszoljunk ezekre a tegnap bejelentett intézkedésekre, szerintem nem járható út. Donald Trump itt teremtett egy helyzetet, és ebben a helyzetben nem lépni semmit, csak könyörögni, hogy gyertek már, üljünk le tárgyalni, az lehetetlen. Annak viszont nagy fontossága van, hogy milyen gyorsasággal és milyen fajta bejelentésekkel, milyen európai közhangulatban történnek majd a válaszlépések a következő napokban, hetekben. Az Európai Bizottság már bejelentett egy 26 milliárd euró értékű ellenintézkedési csomagot, amikor életbe léptek ezelőtt több héttel az alumínium- és acélvámok. Ez két nagyon fontos területe az Európai Unió iparának is, de az amerikai iparnak is nyilván. Az Európai Unió 26 milliárd euró értékű ellenválasza tulajdonképpen egy olyan lista, amelyet az Európai Unió már 8 évvel ezelőtt összeállított az akkori, a Trump első elnöksége idején meghozott acél- és alumíniumvámok ellenlépéseként. Utána következett egy kölcsönös felfüggesztés. Most ezt megszüntetjük, mert ők is megszüntették a maguk részéről a felfüggesztést. Tudni kell, hogy mindezekben a döntésekben az Európai Unió szigorúan betartja a nemzetközi világkereskedelmi szabályokat. Ez fontos, mert mi egy szabályokra, nem pedig erőre épülő világrendet szeretnénk. Tehát nekünk ki kell tartani a saját elveink mellett, és amikor lépésenként belekerülünk ebbe a kereskedelmi háborúba – mert elkerülni nem tudjuk –, akkor világos szabályok mentén kell hogy intézkedjünk.

– Tehát ha jól értem, akkor ön azt javasolja, hogy a technikai lépések terén legyünk határozottak, de a retorikát fogjuk vissza?

– Igen. Fontos, hogy a 26 milliárd eurós ellenintézkedési csomag életbe lépéséig, április közepéig van még idő tárgyalni. A következő lépéseket úgy készíti elő az Európai Bizottság, hogy közben tárgyal az európai ipar képviselőivel, és a különféle ernyőszervezetek álláspontját is meghallgatja. Tehát párbeszédre építjük a választ. Nyilván tudjuk azt is, hogy kialakulhat az Európai Unión belül egy verseny, ami nagyon veszélyes lehet. Ha megnézzük, ezek az új amerikai vámok sokkal nagyobb mértékben ütnek például Írországon vagy Németországon, mint mondjuk Románián vagy Magyarországon. Számít a gazdaság mérete, a kereskedelmi kitettsége. De nagyon határozottan el kell kerülni azt, hogy az európai uniós tagállamok között belső verseny alakuljon ki, mert akkor a divide et impera, oszd meg és uralkodj elve érvényesülne. Persze ezen igyekezik Kína már évek óta, és ettől az Egyesült Államok sem riadna vissza. De ismétlem, ha az Egyesült Államok külön akarna tárgyalni a tagállamokkal, és abba egyesek belemennének, az lenne az egyik legveszélyesebb helyzet véleményem szerint.