Noha elvileg Oroszországnak érdeke volna a gázszállítások folytatása, Winkler Gyula szerint figyelembe kell venni, hogy egyszerre több típusú konfliktus zajlik, a gazdasági és kereskedelmi háborúban pedig Putyin eljuthat egy olyan pontra, amikor úgy érzi, hogy érdemes feláldozni az energiahordozók európai eladásaiból befolyó bevételeket Moszkva stratégiai érdekeiért. Az európai parlamenti képviselő – akit az orosz gázszállítás esetleges leállításának forgatókönyveiről kérdeztünk – hangsúlyozta: tévedés lenne abból a feltétevésből kiindulni, hogy Oroszország úgysem adhatná el másnak a jelenleg Európába szállított energiahordozókat.

Kedden ülnek össze az Európai Unió energiaminiszterei, hogy megvitassák az Európai Bizottság múlt heti gázfogyasztás-csökkentési javaslatát, amely heves ellenreakciókat váltott ki több tagállam részéről. A javaslat az utóbbi hetekben az európai sajtóban sokat forgalmazott feltevésből indul ki, hogy mivel Oroszország fegyverként használja az energiát, Európának fel kell készülnie egy orosz földgáz nélküli télre.

Winkler Gyula európai parlamenti képviselő szerint az Európai Bizottság technokratáinak a megközelítése érthető, hiszen a felelősség elve alapján minden lehetséges forgatókönyvvel számolni kell, a legrosszabbal is. „Ez történik ezzel a 15 százalékos – egyelőre önkéntes, majd kötelező – fogyasztáscsökkentési javaslattal is” – tette hozzá.

A közgazdász-politikus emlékeztetett: az elmúlt hetekben sokan arra számítottak, hogy Moszkva nem fogja újraindítani a szállításokat az Északi Áramlat-1 vezetéken a technológiai leállás után. „Végül újranyílt, igaz, hogy csökkentett kapacitással. Ez a kis intermezzo is megerősíti azt, hogy tulajdonképpen három forgatókönyv létezik. Az egyik szerint csökkennek a szállítások, de folyni fog a gáz a tél folyamán. Aztán elképzelhető, hogy nagyobb mértékű csökkenés lesz. A harmadik lehetőség az, hogy teljesen leáll a gázszállítás” – mondta.

A javaslat érdemi részét érintően felhívta a figyelmet, hogy az energiapolitika az Európai Unióban tagállami hatáskör. „Ezért lett az Európai Bizottság javaslatából az Európai Tanács közös határozatára irányuló indítvány, amely teljesen megkerüli a parlamentet. A tagországok energiaügyi minisztereinek keddi ülésén kerül napirendre a javaslat, és ha elfogadják, akkor mehet tovább a jogalkotás, illetve a Tanács következő ülésén ezt szentesíteni is lehet”  – magyarázta.

Úgy vélte, a javaslatnak több hibája is van, nem véletlen, hogy a megfogalmazását követően azonnal meg is jelentek a vele kapcsolatos bírálatok. Elsőként Spanyolország jelezte, hogy nem tudja támogatni. „Itt mutatkozik meg, hogy az Európai Unió tulajdonképpen 27 elemből álló, egymástól nagyon eltérő mértékben oroszfüggő mozaik. Feltevődik a kérdés, hogy mit jelent a kötelező szolidaritás, hogy lehet elmagyarázni például a mediterrán országokban, hogy amikor nincs gond, mégis gond van, és szolidárisaknak kell lenniük a németekkel, mondjuk?” – tette fel a kérdést.

A javaslat kapcsán Winkler kifogásolta azt is, hogy „kilóg az ideológiai lóláb”, és felvetette, vajon a jelenlegi helyzetben nem kellene Németországgal megbeszélni, hogy éppen most nem indokolt az utolsó három atomerőmű bezárása is – az eredeti tervek szerint az év végéig –, és a klíma szempontjából hasznosabb volna meghosszabbítani a meglévő reaktorok üzemidejét ahelyett, hogy a széntüzelésű erőműveket indítjuk újra.

Hangsúlyozta, hogy a döntést minősített többséggel hozzák meg, vagyis a javaslat akkor tekinthető elfogadottnak, ha mellette szavaz a tagállamok 55 százaléka – a 27 tagállamból 15 –, illetve a támogató tagállamok az EU teljes népességének legalább 65 százalékát képviselik. Ez azt jelenti, hogy egyetlen tagállam sem vétózhatja meg a döntést. Ugyanakkor egyáltalán nem biztos, hogy a javaslat átmegy, hiszen olyan népes tagállamok fejezték ki máris elégedetlenségüket a – jelentős hiány esetén kötelezővé váló – önkéntes gázfogyasztás-csökkentéssel kapcsolatban, mint Spanyolország, Olaszország, Franciaország vagy Lengyelország, de ellenzi a tervet Görögország, Portugália, Írország, Hollandia, Dánia és Málta is. Ebből Winkler szerint még nem következik, hogy lesöprik az asztalról az indítványt, hiszen elképzelhető, hogy visszaküldik a Bizottságnak módosítási javaslatokkal.

Kérdésünkre elmondta: az orosz gázszállítások teljesen leállása rendkívüli nehézségeket jelentene az Európai Unió gazdasága számára. A hatások súlyossága természetesen tagállamfüggő, viszont a teljes unió szintjén a bruttó össztermék 5–6 százalékos vagy akár nagyobb zsugorodását eredményezhet az orosz gáz teljes leállítása ezen a télen. Az európai parlamenti képviselő hangsúlyozta: a lakosság és a létfontosságú intézmények nyilván nem maradnának fűtés nélkül, viszont közvetve – például munkahelyek megszűnése révén – mégiscsak az emberek sínylenék meg a leállást.

Úgy vélte, valószínűleg hosszabb távon megoldható az orosz energiától, illetve az orosz gáztól való teljes függetlenedés, viszont ennek nagyon nagy lesz az ára. „Láthatjuk, hogy a közös beszerzés – amelyről több ideje beszélünk, és amely az egyik pontja az Európai Bizottság javaslatának – előnyeit tulajdonképpen semlegesíti az, hogy hihetetlen mértékben nőtt az energiahordozók ára a világpiacon, és mivel az Európai Unió közelebb van a válsággóchoz, jobban megszenvedi az általános áremelkedést” – mutatott rá.

Kitért Románia helyzetére is. Úgy vélte, az ellátás biztonsága szempontjából mi sokkal nyugodtabban alhatunk, hiszen „van saját termelésünk, vannak új források, és már meghaladja az ötven százalékot a gáztározók feltöltöttségi szintje”. Utalt Nicolae Ciucă kormányfő nyilatkozatára, miszerint nem kell attól tartani, hogy nem lesz elegendő földgáz akkor sem, ha nehéz tél lesz. „A szomszédjainkhoz képest mi viszonylag nyugodtak lehetünk, viszont ez nem jelenti, hogy el lehet szigetelődni az európai és világpiactól” – fűzte hozzá az RMDSZ politikusa. Winkler Gyula úgy gondolja, folytatni kell az ártámogatások rendszerét – a kormány döntése szerint a szubvenció 2023 márciusáig jár a kisfogyasztóknak –, viszont azt is látni kell, hogy a védettség szintje összefügg az államok gazdasági erejével, a költségvetés állapotával, „és mint tudjuk, az utóbbi nem igazán megnyugtató Romániában”. Párhuzamként Magyarországot hozta fel, ahol a kormány a múlt héten kénytelen volt korlátozni az energiatámogatást. Az új szabályok szerint csak bizonyos fogyasztáson alul alkalmazzák a rezsicsökkentett árat, afölött „lakossági piaci árat” kell fizetni. Ez kisebb ugyan a szabadpiaci árnál, de csaknem kétszerese a rezsicsökkentett árnak.

Winkler szerint jelenleg senki nem tudja a választ arra, hogy van-e lehetőség az ukrajnai háború tárgyalásos lezárására, illetve az érintett felek mikor ülnek le érdemben tárgyalni. Arra a kérdésre, hogy indokolt-e készülni az orosz gáz nélküli télre, Winkler kiemelte, hogy egyszerre több háború is zajlik. „Sajnos emberek halnak meg, és ezt kellene minél hamarabb megállítani, viszont ezzel párhuzamosan zajlik egy média- és dezinformációs háború, illetve egy gazdasági és kereskedelmi háború is – elég, ha csak a szankciókra gondolunk. Ilyen komplex helyzetben nagyon nehéz megjósolni, mit fog lépni Putyin. Azért említem őt név szerint, mert teljesen nyilvánvaló, hogy Moszkvában egyedül ő dönt. A háború céljai nyilván túlmutatnak a két kelet-ukrajnai tartomány elfoglalásán vagy egy újabb befagyasztott konfliktusnak a kialakításán, viszont azt nem tudjuk, hogy Putyin meddig kész elmenni a pénzügyi és költségvetési érdekeinek a beáldozásán azért, hogy a stratégiai céljait elérje. Attól tartok, hogy nagyon messze” – magyarázta.

Az EP-képviselő egyúttal hangsúlyozta, tévedés lenne abból a feltétevésből kiindulni, hogy Oroszország úgysem adhatná el másoknak a jelenleg Európába szállított energiahordozókat. „Az egyoldalú függőség már nem teljesen reális Oroszország esetében, hiszen vannak adataink arról, hogy az elmúlt négy hónapban Kína, India és más ázsiai vásárlók felé látványosan megnövekedett az energiahordozók szállítása és konkrétan a gázszállítás Oroszország részéről” – fejtegette. Utalt továbbá Kína múlt heti bejelentésére, miszerint augusztustól Peking nem tesz közzé kereskedelmi adatokat, ami meglátása szerint csak egy dolgot jelenthet: részben átirányul az orosz energiaexport. „Mi diverzifikáljuk a forrásainkat, ők diverzifikálják a piacaikat. Ez azt jelenti, hogy akár hosszabb konfliktusra is be kell rendezkedni, a gazdasági szankciók pedig, mint láttuk, azt is ütik, akit büntetnek, de azt is, aki büntet, jelen esetben az Európai Uniót”– szögezte le Winkler.