A juhok mesterséges termékenyítése ma már bevett tenyésztési eljárás, a sikerhez azonban a kosok megfelelő nemzőképessége mellett a nőivarú állatok különleges anatómiai adottságait is figyelembe kell venni.

A kiskérődzők reprodukciós kutatásai hosszú évtizedekre nyúlnak vissza, és a szakemberek már rutinszerűen alkalmazzák a mesterséges termékenyítést, illetve az embrióátültetést, ám a mélyhűtött szaporítóanyag széles körű bevetése még várat magára. Emiatt a juhágazatban egyelőre a friss, hűtött sperma használata hoz megbízható eredményt a gazdálkodók számára, hiszen a mélyhűtési eljárások tömeges üzemi alkalmazása még nem terjedt el a gyakorlatban. Dr. Gyökér Erzsébet kutató állatorvos Csíkszeredában tartott szakmai előadásában részletesen ismertette a juhok szaporítását meghatározó anatómiai tényezőket, technológiai megoldásokat és a mindennapi tenyésztési kihívásokat.

A sikeres termékenyítés megértéséhez elengedhetetlen a kosok nemi szerveinek és a spermatermelés folyamatának, vagyis a spermatogenezisnek az alapos ismerete – tudtuk meg a szakembertől.

Kifejtette: a sperma termeléséért felelős herék a herezacskóban helyezkednek el, amely kulcsfontosságú hőszabályozó szereppel bír, mivel az egészséges spermiumok képződéséhez a test hőmérsékleténél alacsonyabb, állandó 35 Celsius-fokos környezetre van szükség. A herék állományában található kanyargós csatornácskák teljes hossza mikroszkopikus méretük ellenére eléri a négyezer métert – jegyezte meg érdekességként a kutató –, és ez a hatalmas felület biztosítja, hogy milliárdos nagyságrendben képződhessenek hímivarsejtek.

Kapcsolódó

Ultrahang a juhászatokban – Modern technológia a pásztorbot mellett (INTERJÚ)

A korszerű ultrahangos vizsgálat segítségével pontosabban tervezhető a takarmányozás, jobban ütemezhetők az ellések, és hatékonyabban szervezhető az állomány működtetése.

állattenyésztés juhok juhtenyésztők bárányok juhász

Ennek köszönhető, hogy egyetlen ejakulátum átlagosan mintegy 3 milliárd spermiumot tartalmaz. A csatornácskákban termelődő sejtek ezt követően a mellékherékbe kerülnek, ahol raktározódnak, és itt nyerik el a mozgáshoz szükséges elektromos töltésüket is, ahol a fejrész pozitív, a farok pedig negatív töltést kap, ami megakadályozza az úszás közbeni összetapadást. Az ondóvezető mentén elhelyezkedő járulékos nemi mirigyek, mint az ondóhólyagok vagy a prosztata, olyan váladékot termelnek, amely védi, táplálja és megfelelő energiával látja el a spermiumokat a külvilág felé vezető útjuk során.

A spermium egy rendkívül specializált, mindössze 50–75 mikrométer hosszú sejt, amely szabad szemmel teljesen láthatatlan, ellentétben a porszem nagyságú embrióval. A sejtmagot tartalmazó fejrészt egy védősapka, az úgynevezett akroszóma borítja. Ez a sapka olyan oldóenzimeket rejt, amelyek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy a spermiumok átfúrhassák magukat a petesejt falát védő rétegeken.

Amennyiben az akroszóma sérült, a termékenyítés meghiúsul. A spermium előrejutását és mozgását a farok rész biztosítja, amely a nyaki résznél csuklóízületként működve propellerszerűen hajtja előre a sejtet. Az ehhez szükséges energiát a farok mentén spirálisan elhelyezkedő, a sejt energiaközpontjaiként működő mitokondriumok szolgáltatják.

Megtudtuk: a mesterséges termékenyítést végző szakembereknek és a spermiumoknak is komoly anatómiai akadálypályával kell megküzdeniük a kosokéhoz képest jóval összetettebb női ivarszervekben. A petefészekből leváló petesejt a petevezető tölcsérszerű végébe, majd annak tágulatába, az ampullába kerül, ahol a juhok esetében még egy-két órás utóérésre van szükség. A spermiumnak a méhnyaktól egy körülbelül 35–40 centiméteres utat kell megtennie, amire önerejéből ez a parányi sejt nem lenne képes, ezért a női ivarutak mozgásai is aktívan segítik a „transzportot”.

A juhok méhnyakcsatornája ráadásul rendkívül kanyargós, redőzött struktúra. Míg a kecskéknél ez a csatorna teljesen egyenes, a juhoknál szinte lehetetlen hagyományos katéterrel mélyen behatolni. A mosonmagyaróvári Biotechnikai Állomás alapítója, Prof. Dr. Gergátz Elemér éppen ezért fejlesztett ki egy speciális, spirálisan tekert végű katétert, amellyel a kanyargós úton áthaladva a méhbe juttatható a sperma, jelentősen növelve ezzel a vemhesülési arányt.

A kutatói megfigyelések azt is igazolták, hogy a méhnyakcsatorna nem egy passzív szerv, hanem ciklikus, öt–hét perces szabályos összehúzódásokra és elernyedésekre képes. Ha a termékenyítés során a szakember teljesen zártnak találja a csatornát, érdemes pár percet várnia, mert a mozgási fázis változásával a katéter sokkal könnyebben átjuthat rajta – hívta fel a figyelmet Gyökér Erzsébet.

A nőivarú juhok szervezete a hátrafelé irányuló, úgynevezett antiperisztaltikus hullámmozgásokkal egyfajta természetes szűrőrendszert tart fenn, amellyel a gyenge, torz vagy elhalt spermiumokat visszaszorítja, és csak a legegészségesebb, leggyorsabb egyedeket engedi a petesejt közelébe. Érdekesség, hogy a sikeres inszemináció (mesterséges ondóbevitel) után akár negyedórával már kimutathatók az életképes spermiumok a petevezetőben.

A gyakorlati munka során a mesterséges termékenyítésbe állított kosoknál elengedhetetlen a tasak (preputium) rendszeres tisztítása és kezelése, mivel az ott pangó váladékok károsítják a spermát, sőt a kialakuló fájdalmas gyulladások miatt az állat végleg megtagadhatja az ugrást. Emellett elengedhetetlen a kosok alapos külső vizsgálata is – például a hereméret ellenőrzése vagy a rejtettheréjűség kizárása –, ám a látszólagos fizikai egészség önmagában még nem garancia a jó nemzőképességre.

Bár a laboratóriumi festéses eljárásokkal pontosan meghatározható az élő és elhalt spermiumok aránya az ejakulátumban, a tényleges termékenyítő képességre és a kos értékére csak a megszületett egészséges bárányok száma ad végleges választ. Emiatt kiemelten fontos, hogy a gazdák kizárólag megbízható, ellenőrzött törzstenyészetből vásároljanak apaállatokat a saját állományuk fejlesztéséhez – zárta jó tanáccsal gondolatait a kutató.