Nehéz helyzetbe hozta a juhtenyésztőket az országot sújtó exporttilalom
Az Európai Bizottság döntése értelmében idén december 31-ig Románia teljes területéről megtiltották a juhok és kecskék exportját harmadik országokba, vagyis az Európai Unión kívülre, miközben az EU-tagállamokba irányuló szállítási tilalom is érvényben maradt. A szigorú intézkedést egy Maros megyében felbukkant kiskérődzők pestise járványgóc indokolta. Bár a román agrárminisztérium mélyen aránytalannak ítélte a döntést, a korlátozás jelenleg a teljes hazai ágazatra bénítólag hat. A kialakult válsághelyzet gazdasági hatásait Bajkó Zoltán gyergyóditrói állattenyésztő mérnökkel, a Székely Gazdaszervezetek Egyesületének (SZGE) falugazdászával elemeztük.
Románia az elmúlt években az Európai Unió legnagyobb juhexportőrévé nőtte ki magát. Hargita megyében is jelentős állománybővülés történt, ami mögött a komoly hagyományok, a meglévő legelőterületek, a szakértelem és a családi tapasztalat mellett a biztos felvásárlópiacok álltak – mutatott rá Bajkó Zoltán. Kifejtette: amikor jók az exportpiaci lehetőségek és elfogadhatók az árak, a termelők bátrabban mernek fejleszteni. A mostani exporttilalom viszont azonnal megfékezte ezt a lendületet, ugyanis a hazai tenyésztők jelentős része eleve az arab piacra termelt. A szakember rámutatott: a bárányok és juhok súlyban, időzítésben és a teljes értékesítési rendszerben is kifejezetten ezekhez az exportigényekhez voltak igazítva. A csatorna hirtelen elvágása drámai helyzetet teremt, hisz az állatok a gazdaságokban ragadnak, a felvásárlási árakra hatalmas nyomás nehezedik, a tervezett bevételek pedig elmaradnak.

A gyergyóditrói állattenyésztő mérnök úgy véli, hogy illúzió azt gondolni, hogy a kieső külpiacot a hazai fogyasztás képes azonnal pótolni. Alternatív értékesítési csatornák természetesen léteznek, mint például a belföldi vágóhidak, a hús formájában történő értékesítés, a helyi piacok, a vendéglátás, a közvetlen eladás vagy a feldolgozott termékek köre, de a román belföldi piac ezt a hirtelen keletkezett óriási többletet képtelen teljes egészében és rövid idő alatt felszívni. „Nálunk a juhhús fogyasztása inkább időszakos, főleg az ünnepekhez kötődik, nem számít mindennapi élelmiszernek, mint a sertés- vagy a baromfihús. Emiatt a belföldi piac csak részmegoldást jelenthet, nem nyújt teljes pótlást az export helyett” – hívja fel a figyelmet az SZGE falugazdásza.
Kapcsolódó
A juhtartók számára jelenleg a likviditáshiány, vagyis a készpénzhiány jelenti a legégetőbb problémát. Míg a bevételek késnek vagy teljesen kiesnek, a költségek naponta jelentkeznek: az állatokat etetni, itatni és őrizni kell, folyamatosak az állatorvosi kiadások, a legelő, a széna, az abrak, az üzemanyag és a munkaerő pedig mind pénzbe kerül. Egy több száz állatot számláló állománynál ez napi szinten is komoly összeg, néhány hét alatt pedig már elviselhetetlen többletteher gyűlik össze. Bajkó Zoltán szerint óriási különbség van azonban a gazdaságok teherbíró képessége között: az a tenyésztő, aki saját legelővel és megtermelt takarmánnyal rendelkezik, tovább bírja a nyomást, de aki vásárolt takarmányra, bérlegelőre vagy banki hitelekre van utalva, annak a helyzete rendkívül gyorsan kritikussá válik.
Járványügyi szempontból természetesen maximálisan komolyan kell venni a helyzetet, az intézkedéseknek ugyanakkor arányosnak kell lenniük – hangsúlyozza a szakértő. Úgy véli, nem szerencsés egy egész ország teljes juh- és kecskeágazatát megbénítani azért, mert bizonyos térségekben megjelent a fertőzés. Ha egy adott területen gócpont alakul ki, elsősorban azt a régiót kell lezárni, és ott kell szigorú ellenőrzéseket bevezetni. Ahol viszont bizonyíthatóan nincs fertőzésveszély, ahol az állatok igazoltan egészségesek, a nyilvántartások rendben vannak, és ezt az állatorvosi ellenőrzés is megerősíti, ott szigorú szabályok mellett engedélyezni kellene az exportot.
Átmeneti megoldásként a termelőknek azt javaslom, hogy semmiképpen se kapkodjanak, de rendkívül gyorsan végezzenek pontos állományi és pénzügyi számításokat – fogalmazott a mérnök. Első lépésként szerinte élesen külön kell választani az állományt: meg kell határozni, mi az, amit a tenyésztés fenntartása érdekében mindenképpen meg kell tartani, mi az, ami még tovább hizlalható, és mi az, amit a hatályos szabályok betartásával érdemes belföldi csatornákon keresztül értékesíteni. Másodszor, kiemelten fontos a gazdák összefogása, hisz nagyobb tételű állománnyal sokkal jobb pozícióból lehet tárgyalni a vágóhidakkal, feldolgozókkal és kereskedőkkel. Harmadszor, minden állatmozgást, eladást és kezelést kizárólag a hivatalos állatorvosi és a megyei állategészségügyi igazgatóságok (DSVSA) szabályai szerint szabad végezni. Egyetlen szabálytalan szállítás vagy eltitkolt betegség nemcsak az érintett gazdának árt, hanem a teljes romániai ágazat helyzetét végzetesen leronthatja – figyelmeztet Bajkó Zoltán. Hozzáfűzte: ugyancsak elkerülhetetlen a takarmányozás azonnali újratervezése. Nem biztos, hogy a jelenlegi helyzetben minden állatot intenzíven kell tovább hizlalni. Ahol a feltételek megengedik, érdemes átállni az olcsóbb legeltetésre, a tömegtakarmányokra és az ésszerűbb takarmányadagokra, de úgy, hogy az állatok kondíciója ne romoljon le. A cél most nem a maximális súlynövekedés elérése, hanem a veszteségek minimalizálása és az állomány egészségének megőrzése – részletezi a szakember.

Bár az állami vagy uniós segítségre, mint tárgyalási irányra lehet számítani, készpénzként semmiképpen sem szabad előre elkönyvelni – emeli ki a gazda. A fertőzés miatt hatóságilag leölt vagy közvetlen intézkedéssel érintett állatok után léteznek kártalanítási szabályok, de a piaci veszteségek, az elmaradt exportbevételek és a többlettakarmányozás finanszírozása már külön kormányzati vagy uniós döntést igényel. Emiatt a gazdáknak most létfontosságú minden felmerülő pluszköltséget hivatalos dokumentumokkal igazolniuk. Folyamatosan gyűjteni kell a takarmányszámlákat, az állatorvosi papírokat, az elmaradt vagy felbontott szerződéseket, a pontos állományadatokat és a felvásárlói ajánlatokat, mert ha később születik valamilyen támogatási vagy kártérítési forma, ezek nélkül szinte lehetetlen lesz igazolni a valós veszteségeket.
A tét óriási a székelyföldi és az országos állattenyésztés számára – mutat rá Bajkó. Rövid távon a tiltás súlyos pénzhiányt, árnyomást és bizonytalanságot hoz. Középtávon fennáll a veszélye annak, hogy a gazdák kénytelenek lesznek visszafogni az állományt, kevesebb jerkét hagynak meg tenyésztésre, és elhalasztják a tervezett beruházásokat. Amennyiben a korlátozások gyorsan enyhülnek, és régiós alapon újraindulhat az export a biztonságos, fertőzésmentes területekről, az ágazat képes lesz talpra állni. Ha viszont hosszabb ideig érvényben marad a teljes országos tiltás, az súlyos és tartós visszaesést okoz a szektorban, különösen azoknál a családi gazdaságoknál, amelyek szinte teljesen a külpiaci értékesítésre rendezkedtek be – zárta gondolatait a falugazdász.
CSAK SAJÁT