A juh- és kecsketenyésztés jövőjét egyre inkább a korszerű szaporodásbiológiai megoldások formálják. A genetikai előrehaladás, a jobb termelési eredmények és a gazdaságosabb állattartás érdekében világszerte terjed a mesterséges termékenyítés alkalmazása, amely új lehetőségeket kínál a kis kérődzők tenyésztésében is. Erről beszélgettünk dr. Gyökér Erzsébet kutató állatorvossal, aki 1983 óta foglalkozik juhok és kecskék szaporodásbiológiájával. Pályája során a mesterséges termékenyítés mellett embrióátültetési kutatásokban is részt vett, kutatócsoportjával pedig Közép-Európában az elsők között hoztak létre juhoknál monozigótikus, vagyis egypetéjű ikreket.

– Miért tartja fontosnak a mesterséges termékenyítést a juh- és kecsketenyésztésben? Milyen előnyöket kínál ez a módszer?

– A mesterséges termékenyítés egyik legnagyobb előnye, hogy egy kiemelkedő genetikai értékű apaállat javító hatását sokkal szélesebb körben lehet érvényesíteni, mint természetes fedeztetéssel. Egy-egy kiváló kos vagy bakkecske természetes úton csak korlátozott számú anyát tud fedezni, ráadásul viszonylag rövid ideig terhelhető. Ha azonban spermát nyerünk tőle, egyrészt kíméljük az állatot, másrészt egyetlen mintából több tucat anyaállat termékenyíthető meg. Egy jó genetikai adottságú apaállat így akár egy teljes állomány fejlődésében szerepet kaphat. Ez különösen fontos ritka, értékes vérvonalak esetében.

– Mekkora állománynál éri meg alkalmazni a mesterséges termékenyítést?

– Sokan úgy gondolják, hogy ez csak a nagyüzemek eszköze, pedig ez nem így van. Már 50–100 anyás állomány esetében is indokolt lehet az alkalmazása, főként akkor, ha a gazda nem szeretne több drága apaállatot fenntartani. Egyetlen kiváló genetikai tulajdonságú kos spermája akár egy teljes termékenyítési ciklusra elegendő lehet, ami jelentős költségmegtakarítást eredményezhet. Emellett a tenyésztés is tervezhetőbbé és kiszámíthatóbbá válik.

– Milyen feltételek szükségesek a sikeres termékenyítéshez?

– Százszázalékos biztonság természetesen soha nincs, de a siker érdekében mindkét oldalra figyelni kell. Ahogy a mondás tartja: kettőn áll a vásár. Az apaállatoknál fontos a jó egészségi állapot, a próbaugratás és a mikroszkópos spermaellenőrzés. Az anyaállatokat szintén fel kell készíteni: megfelelő takarmányozással, vitamin- és ásványianyag-pótlással, valamint parazitamentesítéssel. Nagyon jó eredményeket ad az úgynevezett flushing technika, vagyis a termékenyítés előtti intenzívebb takarmányozás. Ha a búgatást megelőző hetekben jobb minőségű takarmányt kapnak az állatok, jelentősen nő a vemhesülési arány. Legelőn tartott állomány esetében célszerű a termékenyítés előtt körülbelül egy hónappal istállózni az anyákat, hogy tudatosan fel lehessen készíteni őket a szaporítási időszakra.

– Milyen juh- és kecskefajtákat ajánl a székelyföldi, hegyvidéki viszonyokra?

– Mindig abból kell kiindulni, hogy mi a gazda célja. Ha valaki elsősorban bárányhúst szeretne értékesíteni, akkor célszerű olyan fajtákat választania, amelyek jó húsformákkal rendelkeznek, ugyanakkor megfelelő tejtermelésre is képesek. A jó tejtermelés ugyanis a bárányok fejlődését is segíti. Ezért egyre nagyobb szerepet kapnak a kettős hasznosítású fajták. Jó példa erre a francia Lacaune, amely kiváló keresztezési alapnak bizonyult. Utódai gyorsan fejlődnek, jó kondíciójúak, és jól alkalmazkodnak a ridegtartáshoz, ugyanakkor az istállózott körülményeket is jól viselik.

– Lehet a helyi, például a gyimesi racka vagy a vöröspofájú berke fajtákat is ilyen irányban nemesíteni?

– Igen, sőt érdemes is. A helyi fajták nagy értéke az ellenálló képességük, az alkalmazkodókészségük és az, hogy jól ismerik a helyi viszonyokat. Nem lecserélni kell ezeket a fajtákat, hanem fejleszteni. A tudatos keresztezés lehetőséget ad arra, hogy megőrizzék szívósságukat és ellenálló képességüket, miközben javulhat a húsformájuk vagy a tejtermelésük. Ez a jövő egyik legfontosabb iránya.

– A mélyhűtött sperma használatáról mit kell tudnunk? Hol tart ez a technológia?

– A cél az, hogy a tenyésztés függetlenedjen az időtől és a tértől. A spermamintákat mínusz 196 Celsius-fokon, folyékony nitrogénben tárolják, így akár évtizedekig is megőrizhetők. A szarvasmarha-ágazatban ez már bevett gyakorlat, juhoknál és kecskéknél azonban még további fejlesztésekre van szükség. Ausztráliában, Új-Zélandon, Kanadában és Franciaországban is folynak komoly kutatások, különösen az új-zélandi eredmények figyelemre méltók.

A technológia működőképességét jól bizonyítja, hogy több évtizeddel korábban lefagyasztott mintából is született egészséges bárány. Magyar vonatkozása is van ennek a kutatási iránynak és erre különösen büszkék lehetünk. Dr. Salamon István – nemzetközi nevén Steven Salamon – Marosvásárhelyen született, később Ausztráliában vált világhírű kutatóvá. Jelentős szerepe volt a mélyhűtött kossperma technológiájának kidolgozásában. Halála után kollégái felolvasztották az általa még 1968-ban lefagyasztott mintákat, és ezekből egészséges bárányok születtek. Ez kiválóan mutatja, mennyire időtálló és nagy jelentőségű munkát végzett.

– A közelmúltban megjelent új juhfajtákról, például a Dorperről mi a véleménye?

– A Dorper vedlőgyapjas, rövidszőrű fajta, amelyet elsősorban húsirányú hasznosításra tenyésztettek ki. A gyapjú világpiaci értéke jelentősen visszaesett, ezért világszerte nőtt az érdeklődés az ilyen típusú fajták iránt. Jó húsformákkal rendelkezik, de a mi tapasztalataink egyelőre vegyesek. Kanadából származó mélyhűtött spermával végeztünk kísérleteket, de tömeges bevezetésre még nem javasolnám.