A hús az emberi táplálkozás alapja volt és marad, de nem mindegy, hogyan termeljük, és milyen szemlélettel fogyasztjuk, a hús jövője a tudatosságban rejlik – tudtuk meg a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) Élelmiszertudományi és Technológiai Intézetének igazgatójától, Friedrich Lászlótól a Székely Gazdaszervezetek Egyesülete (SZGE) által a kézműves húskészítmények gyártóinak szervezett csíkszeredai képzéssorozaton.

Az élelmiszer-termelés legnagyobb kihívása ma az, miként lehet egyszerre biztonságos, egészséges és fenntartható módon ellátni a folyamatosan növekvő igényeket, fogyasztást. Ma már nem elég, ha hosszú életet élünk, aktív életet is szeretnénk – hívta fel a figyelmet Friedrich László. A professzor szerint a fogyasztók elvárásai radikálisan megváltoztak az elmúlt évtizedben: az emberek nem csupán tovább, hanem jobb minőségben szeretnének élni, egészségesebb, természetesebb ételeket fogyasztani. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar feladata ennek a szemléletváltásnak megfelelni – vagyis nemcsak termelni, hanem tudatosan és fenntarthatóan termelni. Egészségi állapotunk mintegy 46 százalékban a táplálkozásunkon múlik. Földünk eltartóképessége pedig véges: felszínének mindössze 22 százaléka biológiailag termékeny. A bolygónk teljes 13 milliárd hektárnyi szárazföldi területéből pedig csak körülbelül 13 százalék alkalmas szántóföldi művelésre. Ezek a számok jelzik, mennyire szűkös az a mozgástér, amelyen belül az emberiség az élelmiszer-termelését bővítheti – ismertetett néhány elgondolkodtató adatot a szakember. Hozzáfűzte: a korlátozott termőterület mellett pedig egyre nő a lakosság, ami fokozza az élelmiszer iránti igényt. A klímaváltozás, a vízhiány és a biodiverzitás csökkenése pedig még inkább nyomás alá helyezi az agráriumot. A jövő mezőgazdaságának egyik kulcsa a racionalitás és a helyi tudás megőrzése. Európában gyakran túlzásba visszük a szabályozást – nálunk, Közép-Európában, különösen Erdélyben viszont megmaradt a józan gazdaész, ami most kincsnek számít.

A hús ugyanakkor továbbra is stratégiai termék marad a világ élelmiszer-ellátásában – hívta fel a figyelmet a szakember. A hús nem csupán élelmiszer, ugyanis az erre épülő ágazat gazdasági és társadalmi szempontból is kulcsfontosságú. Aki a húsipart elveszíti, az a nemzeti szuverenitásának egy darabját is elveszíti.

Megtudtuk, a globális termelés és fogyasztás átrendeződött: míg Európa termelése stagnál, addig Ázsiában, főként Kínában robbanásszerűen nő a hús iránti kereslet. Míg a 80-as években egy kínai átlagfogyasztó évi 30 kilogramm húst fogyasztott, ma ez az érték 80 kilogrammra emelkedett. A kínai piac növekedése önmagában képes átrendezni a világ élelmiszer-kereskedelmét. A világ hústermelése több mint 350 millió tonna, ebből Európa 59 milliót, Ázsia pedig 155 millió termel.

A marhahúsállomány tekintetében a világ legnagyobbjai között van Brazília, India, az Egyesült Államok, Kína. A kitermelt húsmennyiség szempontjából viszont változik a sorrend: USA, Brazília, Kína, India. Például az USA-ban egy szarvasmarhára vetítve 370 kilogrammnyi hús termelődik, míg Brazíliában 245 kilogramm, a különbség elsősorban a fajták, a takarmányozás és a technológia fejlettségében keresendő.

Magyarország és a régió országai ezzel szemben nem tömegben, hanem minőségben versenyezhetnek. Nálunk a jövő a magas hozzáadott értékű, regionális termékeké – hangsúlyozta a professzor. A hazai húságazat erőssége tehát a tradíció, a termőföld közelsége és a minőségi alapanyag, ugyanakkor komoly kihívást jelent az olcsó importáruk megjelenése. A brazil marhahús például másfél euróért mozog kilogrammonként, ami versenyképtelenné teheti az európai termelést, ha a fogyasztók csak az árat nézik. A multik által 70 százalékban uralta piacon létfontosságú megtalálni a kis boltok szerepét.

Kapcsolódó

A pirostarka stabil, jövőálló fajta – A jó tenyészbika kiválasztása kulcsfontosságú

A fajta jövőjét a szakmai fegyelem és az adatvezérelt tenyésztés biztosítja, mert „türelemre, adatgyűjtésre és következetes döntésekre van szükség”.

szarvasmarha bika tehenek állattenyésztés szarvasmarha-tenyésztők

Friedrich László rámutatott, hogy a húsfogyasztás jövője szorosan összefügg az egészségtudatossággal. A fejlett országokban a túlfogyasztás okoz problémát, míg a fejlődő térségekben még mindig az alultápláltság. A jólét ára sokszor az egészség – és ez az élelmiszeripar felelőssége is. A kényelmi termékek szerepe megnőtt. A fogyasztói trendek a gyorsan elkészíthető, konyhakész, úgynevezett „ready to eat” – fogyasztásra kész előrecsomagolt élelmiszerek, amelyeket a gyártó közvetlen fogyasztásra szánt – ételek, termékek felé fordult.

Régiónkban egyre nagyobb teret nyernek a természetközeli, szénán vagy szálastakarmányon nevelt állatokból származó termékek. Ezek húsa és teje nemcsak ízletesebb, hanem magasabb tápértékű is. A fogyasztók hajlandóak többet fizetni az ilyen termékekért, mert tudják, hogy azok nemcsak a saját, hanem a bolygó egészségét is szolgálják. A fenntartható húsfogyasztás nem lemondás, hanem tudatos választás – mondta a professzor.

Megtudtuk: a fenntarthatóság nemcsak környezetvédelmi, hanem gazdasági és technológiai kihívás is. A húsiparban például a modern feldolgozási technológiák, az energiahatékony rendszerek és az élelmiszerlánc átláthatósága kulcsfontosságúvá váltak. E területen a kutatásoknak és innovációknak kiemelt szerep jut, hisz rendkívül fontos a takarmányozási rendszerek fejlesztése, a metánkibocsátás csökkentése, valamint az új fehérjeforrások vizsgálata. „Nem az a cél, hogy kevesebb állat legyen, hanem az, hogy okosabban, felelősebben tartsuk őket” – zárta gondolatait a professzor.