Az elmúlt néhány évben Románia nemhogy közebb került volna, de jócskán távolodott az euró bevezetésétől.

Az euró bevezetése korábban a romániai politikusok egyik kedvenc gumicsontja volt, azonban az elmúlt bő másfél évben lekerült a napirendről. Legutóbb tavaly áprilisban Adrian Câciu akkori pénzügyminiszter szólalt meg a téma kapcsán: „Az euróövezethez való csatlakozás számára 2029 a horizont. Amit szeretnénk az az, hogy 2026 legyen belőle. (…) Az én szemszögemből, ha teljes egészében végrehajtjuk az országos helyreállítási tervet, akkor előre hozhatjuk a csatlakozást 2029-nél hamarabbra”.

Valószínű, hogy a PSD-s politikus tisztában volt vele, képtelenségeket beszél, időközben pedig egyértelműen kiderült, lehetetlen ebben az évtizedben csatlakoznunk az eurózónához. Ez nem tőlünk független körülmények vagy ellenséges mesterkedések számlájára írandó, saját magunk vagyunk az okozói annak, hogy az egységes európai valuta bevezetésének egyetlen kritériumát sem teljesítjük.

Számszerű kritériumok, általános feltételek

„Az eurózónához való csatlakozásnak vannak számszerű kritériumai és általánosan megfogalmazott feltételei. A számszerű kritériumok nominális konvergenciakritériumok néven is ismertek. Ezek jellemzően makrogazdasági mutatókra vonatkoznak, az általános árszínvonal stabilitását, a nominális árfolyam stabilitását, a hosszú lejáratú kamatlábak megfelelő szintjét és rendezett, fenntartható államháztartást célozzák meg. Jelenleg ezek közül Románia egyet sem teljesít, amint azt hivatalosan is megállapította idén nyáron az Európai Központi Bank Konvergenciajelentése” – nyilatkozta a Maszolnak Székely Imre, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Magyar Intézet távoktatás igazgatója.

Az átlagos éves inflációs rátának nem kellene nagyobbnak lennie, mint a referenciaérték, ami idén 3,3 százalék, Romániában azonban több, mint duplája, 7,6 százalék. A hosszú lejáratú kamatlábak tekintetében szintén az idei 4,8 százalékos referenciaérték fölött vagyunk, átlagos 6,4 százalékkal.

„A lej euróhoz viszonyított nominális árfolyama ugyan az árak változásához képest viszonylagos stabilitást mutatott, az árfolyamkritériumot mégsem teljesíti, mert a romániai fizetőeszköz nem vesz részt az európai árfolyam-mechanizmusban. Ennek van logikus magyarázata, Románia egy rugalmasabb árfolyamrendszer mellett foglalt állást már évtizedekkel korábban, ami többlet mozgásteret biztosít a gazdaságpolitikának, ennek feladása akkor lenne célszerű, amikor az euróbevezetés teljesen elérhető közelségbe kerül” – mondja Székely Imre, hozzátéve, hogy ennek két-három éves távlatban volna realitása.

A fenti problémákat tetézi a romániai krónikus államháztartási hiány. „Románia már az ötödik éve túlzottdeficit-eljárás alatt van. Ennek gyökerei a járvány előtti időszakra nyúlnak vissza. A 2016-2017-től lazuló költségvetési-fiskális politika oda vezetett, hogy 2019-re, a jelentős gazdasági növekedést felmutató kedvező időszak ellenére, az államháztartási hiány meghaladta a 3 százalékos küszöbértéket, a GDP 4,3 százalékára nőtt” – taglalja a negyedik konvergenciakritériumot a BBTE oktatója. A fenntartható államháztartás számszerűsítve 3 százaléknál kisebb GDP-arányos költségvetési hiányt jelent, miközben Románia idei deficitje 8 százalék közrül lesz. A Ciolacu-kabinet által kidolgozott konvergencia-program 2031-re ígéri a költségvetési hiány leszorítását 3 százalék alá. 

Hozzáteszi, a számszerű konvergenciakritériumok mellett fontos feltétel, a gazdasági integráltság, a gazdasági szerkezet hasonlósága, amivel nincsenek lényeges problémák. „A gazdasági teljesítmény összehasonlítása terén már árnyaltabban kell fogalmazni. Ezt leggyakrabban az egy főre számolt GDP-vel fejezzük ki. Még akkor is, ha a vásárlóerővel korrigált értékeket hasonlítjuk össze, a romániai 75%-át teszi ki az európai uniós értéknek. Ennek a mutatónak kapcsán nincs előírt küszöbérték, viszont minél közelebb van a 100%-hoz annál kisebb annak a valószínűsége, hogy a csatlakozást követően gazdasági többletfeszültségek jelentkezzek. Emellett technikai feltételként az Európai Központi Bank és az Európai Bizottság a jogi kompatibilitást is vizsgálja. Ezen a téren is vannak hiányosságok a nemzeti bank függetlenségére, a monetáris finanszírozás tilalmára vonatkozóan, ezek viszonylag könnyebben pótolhatók, ahogy az euróbevezetés reális közelségbe kerül” – mondja a szakember.

A halogatás gazdaságpolitikája

Meglátása szerint az euróbevezetés tükrében, de ettől függetlenül is a romániai makrogazdasági problémáknak kulcskérdése az államháztartás helyzete.

„Az államháztartás egyenlegének javulása, más tényezők változatlansága mellett, mérsékli az inflációt, ami a nominális kamatlábak csökkenését vonja maga után, illetve együtt járhat a folyó fizetési mérleg csökkenésével is. Ezek miatt valóban kiemelt helyen érdemes kezelni az államháztartás helyzetét” – tette hozzá a szakértő.

A kiigazítás ütemezése egyensúlyjáték. Egyrészt érdemes gyorsítani a kiigazítást, hogy az egyensúlyi helyzet kedvező hatásai minél hamarabb jelentkezzenek, másrészt érdemes lassítani, mert a kiigazítással rövid távon együtt jár a gazdasági tevékenység, a GDP visszafogása is. Ezeknek a tényezőknek a súlyozása tükrözi a gazdaságpolitika preferenciáit. A hétéves ütemezés rövid távú növekedésorientált preferenciát tükröz. A hosszú távú növekedés, viszont feltételezi a kiegyensúlyozott államháztartást és az árstabilitást.

„Ha visszatekintünk az elmúlt időszakok kiigazításaira, nem találunk olyant, amely ennyire hosszú ideig tartott. Tehát a történelmi példák reálissá tehetnek ennél gyorsabb forgatókönyvet is. Az előző kiigazítás például három évig tartott, pedig a kiinduló, 2009-es államháztartási hiány a jelenleginél nagyobb, 9,1 százalékos volt. A 2010–2012-es kiigazítási időszakot követően 2013-ban már 2,1%-os hiánya volt Romániának. Nem állítom, hogy ugyanolyan kemény döntések mentén kellene jelenleg is gyors kiigazítást megvalósítani, de az akár ötéves kiigazítás-tervezés össze tudná békíteni azokat az ellentétes szempontokat, amelyeket fentebb vázoltunk és még egy választási időszak is beleférne. Emiatt a hétéves időszaknak inkább halogatás szagát érzem” – fejti ki Székely Imre.

Az uniós valuta lehetséges bevezetési határidejeként minden korábbinál távolabbi időpontot vizionál. „Valószínűnek tartom, hogy egy évtizeden belül nem lesz Romániában az euró hivatalos fizetőeszköz, hacsak időközben az államháztartás helyzetét nem a tervezetnél gyorsabban javítja a soron következő kormány” – összegzi interjúalanyunk. Ez azt jelenti, hogy leghamarabb 2034 körül válthatja fel a lejt az euró. 

Románia nem állt mindig ilyen rosszul, az euróbevezetés feltételeinek teljesítése terén. „Az előző évtized közepén a legtöbb kritérium, az árfolyamkritériumot kivéve, teljesült, eltökéltebb gazdaságpolitikával 2019-re be lehetett volna vinni Romániát az eurózónába. Ebben valószínűleg, nemcsak a romániai oldal fellépésének hiánya játszott szerepet, hanem az európai partnerek oldalán sem volt megfelelő fogadókészség, amiben a 2010–2015-ös görögországi adósságválság komoly szerepet játszhatott” – emlékeztet Székely Imre.

Hangsúlyozza, hogy az államháztartás helyzetének javítását nem kizárólag az euróbevezetés miatt kell végrehajtani. „A krónikus államháztartási hiány hosszú távon negatívan hat vissza a gazdasági tevékenységre. Térségünkben szembetűnő példát Görögország szolgáltat. Miután több évtizeden keresztül a görögországi kormányzatok túlköltekeztek, és az államadósság a GDP 140%-ára duzzadt, Görögország adósságválságba került. Az ilyen események általában nem jó időkben jelentkeznek, hanem akkor, amikor a legkevésbé van erre szükség. Így történt ez Görögországban is 2009–2010-ben, amikor világszinten tombolt a pénzügyi válság. Az ezt követő évtizedben a görögországi reál-GDP 25%-kal csökkent, aminek következtében az egy főre jutó GDP tekintetében már Romániai is megelőzi Görögországot” – mondja a kolozsvári egyetemi oktató.