Az is nagy teljesítmény volna, ha 2026-ban be tudnánk lépni az eurózóna előszobájának számító ERM-II mechanizmusba, jelenleg ugyanis a négy csatlakozási feltétel egyikét sem teljesítjük.

„Az euróövezethez való csatlakozás számára 2029 a horizont. Amit szeretnék az az, hogy 2026 legyen belőle. (…) Az én szemszögemből, ha teljes egészében végrehajtjuk az országos helyreállítási tervet, akkor előrehozhatjuk a csatlakozást 2029-nél hamarabbra” – nyilatkozta a közelmúltban Adrian Câciu.

A pénzügyminiszter nyilatkozatának a 2026-ra vonatkozó része nem egyéb, mint ócska handabandázás, a közvélemény tudatos félrevezetése. Câciu maga is tudatában volt annak, hogy amit mond, teljes képtelenség, ugyanis ahhoz, hogy 2026-ban az eurózóna tagja legyünk, már idén be kellett volna lépnünk az úgynevezett ERM-II mechanizmusba, hogy áteshessünk a három éves monitorozási folyamaton. Annak, hogy nem léptünk be, nagyon egyszerű és gyakorlati oka van: az Európai Bizottság tavalyi Konvergencia jelentése szerint Románia az euró bevezetésének négy kritériumából egyet sem teljesít. A jelentésből az is kiderül, hogy a hét elemzett tagállam közül épp mi állunk legtávolabb az eurózonához való csatlakozástól. Ami a nyilatkozatnak az euró 2029-nél korábbi bevezetésére vonatkozó részét illeti, az elméletileg lehetséges, csak éppen a gyakorlati kivitelezésére vajmi kevés az esély, szinte semmi.

A négy, úgynevezett nominális konvergencia kritérium közül Románia számára legkönnyebben az árfolyam stabilitási teljesíthető. Ennek értelmében a nemzeti valuta árfolyama két év alatt csak meghatározott mértékben térhet el az árfolyam-mechanizmusban meghatározott középárfolyamtól.

 Jóval nagyobb kihívást jelent az árstabilitási kritérium. Ez azt a feltételt szabja, hogy az euróra áhítozó tagállamban a pénzromlás mértéke legfeljebb 1,5 százalékponttal haladja meg a három legjobban teljesítő tagország inflációs rátáját. Ettől mi olyan messze vagyunk jelenleg, mint Makó Jeruzsálemtől: januárban a legalacsonyabb, 5,8 és 6,8 százalék közti inflációt Luxemburgban, Spanyolországban valamint Cipruson és Máltán mérték, ezzel szemben idehaza 15,1 százalék volt.

Álom, édes álom

Egy másik kritérium a hosszú lejáratú állampapírok kamatlábaira vonatkozik, melyek 2 százalékponttal lehetnek nagyobbak, mint a legjobban teljesítő tagállamokban. Az ezen kritériumnak való megfeleléstől ugyanolyan messze vagyunk, mint az életszínvonal tekintetében Németországtól. A worldgovernmentbonds.com portál adatai szerint 2023 márciusában Románia 7,29 százalékos éves kamatra tud felvenni 10 éves futamidejű hitelt.

Az ebben a tekintetben legjobban teljesítő három EU-tagállam Svédország, Németország és Dánia, melyek 2,12, 2,28, illetve 2,56 százalékos éves kamat fejében juthatnak pénzhez. Ez 2,32 százalékos átlagnak felel meg, tehát a kritérium értelmében Románia számára 4,32 százalék volna a megengedett maximális kamatszint, amiről jelen pillanatban csak álmodozhatunk. Ez a kritérium két-három éves távlatban is erős fejfájást okozhat majd a kormány illetékeseinek.

A negyedik kritérium a fenntartható államháztartásra vonatkozik, s 3 százalék alatti költségvetési hiányt, illetve a GDP 60 százalékát meg nem haladó államadósságot ír elő. Utóbbi feltételnek megfelel Románia, előbbinek azonban nem. A kormány idén 4,40 százalékos GDP-arányos deficittel számol, azonban a február végi 1,07 százalékos hiány fényében erősen kérdéses, hogy tartható-e. A tervek szerint jövőre 3 százalék alá, 2,95 százalékra kellene mérsékelni a költségvetési hiányt, azonban jövőre választások lesznek, amit Romániában általában felelőtlen pénzosztogatás előz meg.

Mindebből kitűnik, hogy az ERM-II mechanizmusba való 2026-as belépés is kihívást jelent majd Románia, márpedig ez a feltétele annak, hogy 2029-ben bevezethessük a közös európai valutát, egy ennél korábbi időpont pedig csodaszámba menne.

„Amit a pénzügyminiszter mondott, az sokkal inkább egy politikai nyilatkozat, mint reális gazdasági célkitűzés” – összegez Juhász Jácint a Babeș-Bolyai Tudományegyetem közgazdász adjunktusa. Véleménye szerint az is kérdéses, hogy érdemes-e siettetni a csatlakozást az eurózónához. A nemzeti fizetőeszközről való lemondás csökkenti a kormány és a jegybank mozgásterét a gazdaság befolyásolását illetően. A lejnek viszonylag kismértékű gyengítésével is érezhető módon növelni lehet a hazai termékek versenyképességét a nemzetközi piacokon, ami nem elhanyagolható előny egy olyan kicsi gazdaság számára, mint a román, hangsúlyozza Juhász Jácint.