Montenegró és Koszovó nem tagjai az eurózónának, de eurót használnak, s előbbi, hivatalos EU-tagjelöltként, akár Románia előtt bekerülhet oda.  

Az elmúlt években Románia nemhogy közeledett volna az egységes európai valuta bevezetéséhez, de távolodott az eurózónától, olyannyira, hogy jelenleg az látótávolságon belül sincs. Az euróövezethet való csatlakozásnak négy gazdasági konvergencia kritériuma van, melyek közül egy az infláció mértékére vonatkozik, egy a nemzeti valuta árfolyamának stabilitására, egy a hosszú lejáratú kamatlábak stabilitására, egy pedig a rendezett és fenntartható államháztartásra. Ezek közül jelenleg Románia egyet sem teljesít, a fenntartható államháztartásra vonatkozót pedig belátható időn belül nem is fogja, mivel semmilyen ilyen irányú valós törekvés nem látható. Az sem kizárt, hogy Romániánál még Montenegró is hamarabb léphet be eurózónába, annak ellenére, hogy jelenleg nem tagja az EU-nak.

Ennek az oka az, hogy a politikai érdekek sok mindent felülírhatnak, szigorú szabályokat is, így történhetett meg, hogy két kis balkáni állam, bár az eurózónának nem tagjai, nemzeti fizetőeszközként az eurót használják. Montenegró és Koszovó is a német márka megszűnésének a következményeként tért át az euróra, előbbinek a bevezetése azonban eltérő módon történt.

Dinár helyett márka

Az I. világháborút követően Montenegró a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd a Jugoszláv Királyság része lett, a II. világháború után pedig a szocialista Jugoszlávia tagköztársasága, amiből kifolyólag fizetőeszköze évtizedeken át a jugoszláv dinár volt.

Miközben Szlovénia, Horvátország és Bosznia-Hercegovina a függetlenedés több-kevesebb vérrel átitatott útjára lépett, Montenegró maradt Jugoszláviában, azonban az önállósodási törekvések ott is erősödtek. Ennek leglátványosabb pillanata az volt, amikor 1999 novemberében a podgoricai kormány a német márkát is hivatalos fizetőeszközzé nyilvánította.

Erre pár hónappal a koszovói háború lezárulta után került sor, a német kormány jóváhagyásával. Mivel a jugoszláv repterek még légi zárlat alatt álltak, a Németországból érkező pénzszállító gépek Dubrovnikban szálltak le, onnan pedig teherautókkal vitték az értékes rakományt a célországba. Azzal, hogy rábólintott a legerősebb európai valuta montenegrói bevezetésére, a Nyugat célja egyértelműen Jugoszlávia gyengítése, a kisebbik tagállam önállósodásának elősegítése volt.

Kapcsolódó

Legkésőbb 6 éven belül bevezetné Románia az eurót, de nem biztos, hogy menni fog

Ahhoz államháztartási reformra lenne szükség, amiről sokat beszélünk, de annál kevesebbet teszünk érte.

euró euró bevezetése eurózóna

A manővert nem verték nagydobra, olyannyira, hogy amikor 2020-ban először jártam a balkáni országban, meglepődve értesültem róla, nem kell átváltanom a márkámat, az ugyanis ott hivatalos fizetőeszköz, sőt, a közalkalmazottak is márkában kapják a bérüket. A duális pénzügyi rendszer 2000 novemberéig működött, amikor a jugoszláv dinár megszűnt hivatalos fizetőeszköz lenni Montenegróban, 2002 márciusában pedig a márka helyét az euró vette át a délszláv köztársaságban.

A rövid, de véres háború, illetve a jugoszláviai NATO-bombázások eredményeként függetlenné vált Koszovóban 1999-től kezdve párhuzamosan lehetett fizetni német márkával, amerikai dollárral, svájci frankkal és jugoszláv dinárral, utóbbi használatát a hatóságok nem támogatták, de nem is akadályozták. Lassanként a márka került túlsúlyba, mivel az áramlott legnagyobb mennyiségben az országba,  köszönhetően a Németországban dolgozó vendégmunkásoknak. Montenegrótól eltérően Koszovó nem kötött egyezséget a német kormánnyal, amely, így nem látta el pénzzel. 2002-ben, a márka megszűnését követően Koszovó is automatikusan átállt az euró használatára.

„De facto” valuta

Montenegro és Koszovó „de facto” nemzeti valutaként használják az eurót, de „nincs megállapodásuk az Európai Unióval”, olvasható az EU honlapján. Ugyanazon forrás hangsúlyozza, hogy mindkét ország egyoldalúan vezette be a közös uniós valutát, az Európai Központi Bank (EKB) engedélye nélkül. Ez minden bizonnyal tény, legalábbis az, hogy formális engedélyezés nem volt, azonban az is egyértelmű, hogy az EU rábólintott az eurónak a két nyugat-balkáni állam általi használatára. „Ezen két ország politikai elitje a nagy nemzetközi és geopolitikai játékosok diszkrét támogatásával bírt, melynek célja a Szerbiától való szisztematikus elszigetelés volt” – nyilatkozta Danijela Jacsimovics, a Montenegrói Egyetem közgazdász oktatója az Emerging Europe portálnak, hozzátéve: „Az eurónak az Európai Központi Bankkal való megállapodás nélküli bevezetését az Európai Bizottság később elismerte, s a bevezetés időpontjáben fennálló rendkívüli körülményeknek tulajdonította”.

Ennek bizonyítéka, hogy Podgorica és Pristina egyoldalú lépése nem terheli a kétoldalú viszonyt, Montenegró hivatalosan is EU-tagjelölt, míg Koszovó a hivatalos potenciális jelöltek között van nevesítve.

A sors iróniája, hogy az EU-ba való felvételük esetén mindkét állam kénytelen lenne előzőleg áttérni egy saját valutára, azonban távolról sem biztos, hogy betartatják majd velük a másokra érvényes szabályokat.

„Az EKB továbbra is osztja a Gazdasági és Pénzügyi Tanács (ECOFIN) 2000-ben megfogalmazott véleményét, mely szerint az euró egyoldalú bevezetése összeegyeztethetetlen a Maastrichti Szerződéssel” – nyilatkozta tavaly az Európai Központi Bank egyik szóvivője. Ez azonban, úgy tűnik, nem különösebben érdekli az EU más testületeit.

„Nem tudom, létezik-e olyan terv, hogy rákényszerítsék Montenegrót saját valuta bevezetésére. Számomra furcsának tűnne, főleg, mivel az euró bevezetésének folyamata már folyamatban van a korábbi jugoszláv térségben” – nyilatkozta az Emerging Europe-nak Rudy Weissenbacher, a Bécsi Egyetem Nemzetközi Gazdaság és Fejlődés Intézetének a munkatársa.

Hasonlóan vélekedik Danijela Jacsimovics is: „Nem vagyok biztos benne, hogy ez a valuta téma a fő akadálya Montenegró uniós tagságának”.

Az euróövezethez jelenleg 19 EU-tagállam tartozik. Az eurót ugyanakkor, Montenegró és Koszovó mellett, további négy olyan állam is használja hivatalos pénznemként, melyek nem tagjai az eurózónának: Andorra, Monaco, San Marino és Vatikánváros. A két balkáni országtól eltérően ezek monetáris megállapodásokat kötöttek az EU-val, s mennyiségi korlátok mellett saját euróérméket is kibocsáthatnak.