Az LPG-kutakkal két intézmény foglalkozik, az egyik 25 százalékkal több létesítményről tud, mint a másik.

Romániában nem számít rendkívülinek, hogy különböző állami intézményeknek eltérő adatai legyenek egy adott tevékenységi területre vonatkozóan. Így van ez az autógáz-állomások terén is, melyik a crevediai tragédiát követően kerültek a figyelem középpontjába.

A gépkocsikban üzemanyagként használható cseppfolyósított földgázt forgalmazó  LPG-kutak engedélyezése a Kazánok, Magasnyomású Tartályok és Emelőszerkezetek Állami Felügyeletének (ISCIR) a hatásköre. Ez a Kazánokat, Emelőszerkezeteket és Magasnyomású Tartályokat Ellenőrző Országos Társaság (CNCIR) által elkészített műszaki jelentés alapján adja ki a működési engedélyt. Korábban egyetlen intézmény látta el ezt a feladatot, a CNCIR 2010-ben, egy kormányrendelet alapján vált ki az ISCIR-ből, írja a Ziarul Financiar (ZF).

A román nyelvű gazdasági napilap érdeklődésére az ISCIR azt közölte, hogy 2989, engedéllyel rendelkező autógáz-állomás működik az országban. Az intézmény vezetősége azt is elárulta, hogy az ISCIR „nem végez időszakos ellenőrzéseket”, az ellenőreik kizárólag szúrópróba szerűen, illetve bejelentések alapján szállnak ki az LPG-kutakhoz.

A ZF megkeresésére a CNCIR azt közölte, hogy a nyilvántartásaiban 2380 magasnyomású tartály szerepel. Ebből nem derül ki egyértelműen, hogy hány LPG-kútról van szó, ez utóbbiak száma megegyezhet a tartályokéval, de annál kisebb is lehet. A két intézmény adatai közti eltérés számottevő, az ISCIR mintegy 25 százalékkal több autógáz-állomásról tud, mint a CNCIR.

Nulla intézményi kommunikáció

„Az intézményi kommunikáció nem létezik. Az augusztus 26-i robbanás óta nálunk 11 ellenőrzés volt. Néha ugyanazokat az iratokat kell bemutatnunk különböző állami hatóságoknak, mivel ezek nem kommunikálnak egymással. (…) Benzinkutakat ellenőriznek, miközben Crevedián egyik tartályból a másikba szivattyúzták a cseppfolyósított gázt egy parkolóban” – nyilatkozta a ZF-nek egy ágazati vállalkozó, aki szerint az eltérés egyik oka az lehet, hogy egyes LPG-kutaknak lejárt a műszaki engedélyük, így a CNCIR adatbázisából kikerültek, a CNCIR nyilvántartásában azonban szerepelnek.

Annak, hogy miért kellett 2010-ben két intézményre osztani az ISCIR-t egyszerű a magyarázata: így a pártklientúra több tagját lehetett jól fizető állásokhoz juttatni. A CNCIR jelenlegi vezető Ioana Timofte, aki a SRI korábbi igazgatójának, Radu Timofténak az unokahúga. Vagyonnyilatkozata szerint Ioana Timofte tavalyi éves jövedelme 228 ezer lej volt, ami havi nettó 19 ezer lejnek felel meg, mintegy 4 ezer eurónak felel meg. Az ISCIR igazgatója a liberális Ionel-Emanuel Oproiu, aki két hónappal azután került az intézmény élére, hogy elkezdett dolgozni a könyvelési osztályon. Oproiunak semmiféle szakirányú végzettsége nincs, korábban Scornicesți város polgármesteri hivatalában dolgozott.

Azt egyébként a gazdasági tárca ellenőrző testülete megállapította, hogy az ISCIR és a CNCIR nem követtek el hibát a crevediai ügy kapcsán. „Nem végeztünk ellenőrzést, azon egyszerű ok miatt, hogy ott hivatalosan semmilyen LPG-berendezés nem működött. Nem volt ilyen irányú kötelességünk, mert ott nem volt semmilyen raktár, semmilyen építmény, s bejelentést sem kaptunk” – nyilatkozta Ion Vitan, az Argeș, Dâmbovița és Vâlcea megyéért felelős ISCIR Pitești főfelügyelője.

Abban, hogy az ISCIR és a CNCIR adatai nincsenek összhangban, semmi meglepő nincs, ismerve a hazai viszonyokat. Erre a legékesebb bizonyíték, hogy az Országos Statisztikai Intézet (INS) szerint a hazai vasúti hálózat hossza 10 759 km, míg az állami vasúttársaság 20 077 kilométernyi vasúti pályáról tud.