Megtorpanni látszik a zöld energia térhódítása Európában, egy sor energetikai nagyvállalat jelentette be, hogy visszafogja a beruházásait a területen.

A Shell leállította hollandiai beruházást, melynek tárgya egy gigászi bioüzemanyagot gyártó üzem létrehozása, írja az economica.net. A rotterdami gyár építése 2021-ben kezdődött, s az eredeti ütemterv szerint már termelnie kellene. Időközben azonban a megnyitását 2025-re, most pedig az évtized végére halasztották. Az üzemben használt étolajból és állati zsiradékból gyártanának környezetbarát üzemanyagot repülőgépek számára.

A holland-brit kőolajipari társaság tavaly már leállított egy hasonló, szingapúri beruházást. A cégvezetés a közelmúltban bejelentette, hogy 200 fővel csökkenti a környezetbarát energiával foglalkozó részlegén dolgozók számát.

A Shell ezeket a lépéseket a „tőkefegyelem fenntartásával” indokolta, írja az economica.net.

Egy másik kőolajipari óriás, a BP szintén leállított két bioüzemanyag termelését célzó beruházást, egyet Németországban, egyet pedig az Egyesült Államokban. Ezzel párhuzamosan a vállalat felfüggesztette a befektetéseket tengeri szélerőművekbe.

A megújuló forrásokat használó legnagyobb európai vállalat, a norvég állam tulajdonában levő Statkraft is lejjebb tekerte a lángot, azt célozva meg, hogy 2026-tal kezdődően évi 2-2,5 GW termelési- és tárolási kapacitást hozzon létre. Korábban ennek egy évvel korábban kellett volna kezdődnie, 2030-ra pedig el kellett volna érni az évi 4 GW-ot. Ez utóbbi célkitűzésről már nem esik szó a módosított stratégiában.

A Starkraft rálépett a fékre a hidrogén tekintetében is. Korábban 2030-ra tervezte az évi 2 GW termelés elérését, de utóbb a határidőt kitolta 2035-re.

A görög HelleniQ Energy ugyancsak visszafogja a befektetéseit a megújuló energiába. Andreas Siamisisz vezérigazgató ezt azzal indokolta, hogy az áramelosztó hálózat fejlesztése nélkül ezeknek a beruházásoknak nincs értelmük, s egy átfogó stratégiára lenne szükség az Európai Unió szintjén. Szerinte semmi nem történik ezen a téren, „kivéve néhány általános állásfoglalást, melyeknek nincs semmilyen gyakorlati következményük”.