Ott a legnagyobbak a nyugdíjak, ahol a szocializmus idején fejlett volt a bányászat vagy a nehézipar.

Jelentős eltérések vannak a megyék közt nem csak az átlagfizetés, hanem az átlagnyugdíj tekintetében is.  Azokban a megyékben a legnagyobbak a nyugdíjak, melyek a szocializmus éveiben a bányászat és a nehézipar központjainak számítottak, írja a Ziarul Financiar.

A legnagyobb juttatásaik a Hunyad megyei nyugdíjasoknak, zömükben egykori bányászoknak vannak, átlagban 3044 lej, ami az ottani átlagbér 85 százalékának felel meg. Az országos átlagnyugdíj 2290 lej, ennél a hunyadi harmadával nagyobb. A Hunyad megyeitől nem sokkal marad el a 2906 lejes bukaresti átlagnyugdíj, mely azonban a fővárosi béreknek csak a 47 százalékával egyenértékű.

A bronzérmes Gorj, ahol szintén a bányászok nyugdíjai húzzak felfelé az átlagot 2736 lejre, ami a helyi átlagfizetés 64 százaléka. Brassó a gépgyártás fellegvára volt a szocializmusban, Galac pedig a kohászaté, így aztán nem meglepő, hogy 2681, illetve 2487 lej az átlagnyugdíj értéke, ami 59, illetve 56 százaléka az átlagfizetésnek.

A kilencedik legnagyobb átlagos nyugdíj Kolozsban van, 2327 lej, ami csupán 41 százalékát teszi ki az aktuális megyei átlagfizetésnek.

A legkevesebb pénzt azokban a megyékben kapják a nyugdíjasok, melyek kevéssé iparosítottak voltak a korábbi rendszerben. Az országos utolsó Botoșani (1811 lej), majd Vrancea (1826 lej), Giurgiu (1828 lej), Vaslui (1857 lej), Szatmár (1893 lej), Călărași (1905 lej) és Beszterce-Naszód (1909 lej) következik.

Ezek a megyékben, melyek jelenleg sem tartoznak a gazdaságilag fejlettek közé, az nyugdíj/fizetés arány 45 és 49 százalék között változik.

Az országos első Hunyadban a nyugdíj átlagos értéke 68 százalékkal nagyobb, mint a sereghajtó Botoșani megyében. Az átlagnyugdíj tekintetében a székelyföldi megyék az országos középmezőnybe tartoznak.