A készpénz belátható ideig még a mindennapjaink része lesz, de ha eltűnne, attól még nem válnánk kiszolgáltatottabbakká, mint amilyenek most vagyunk. Hogy miért? Bár kézzel és kézbe fogható, a készpénz is egy virtuális fizetőeszköz.

Hatalmas felzúdulást keltett a közelmúltban a kormánynak a készpénzhasználat korlátozására vonatkozó kezdeményezése. A Ciolacu-kabinet 2024-ben 10 ezer lejben, 2025 január 1-től pedig 5 ezer lejben szabta volna meg a magánszemélyek közti egy nap alatti kifizetések maximális értékét, míg a cégek és magánszemélyek viszonylatában ezeknek az összegeknek a fele lett volna a plafon. A tervezet elég drasztikus korlátozásokat írt volna elő a cégek számára is.

Mivel a egyértelmű volt, hogy az intézkedésnek nagyságrendekkel több az ellenzője, mint a támogatója, a kormány végül elállt a szándékától. Ciolacuék az adócsalás visszaszorítása céljából akarták korlátozni a készpénzhasználatot.

Amint nyilvánosságra került, hogy mit tervez a kabinet, erős készpénzpárti propaganda indult a közösségi médiában, az üzenetek pedig nem praktikus okokból (megnehezíti a kisvállalkozók életét, falusi környezetben praktikusabb a készpénz, idős embereknek gondot okoz az online fizetés stb.), hanem ideológiai alapon támadták a törvénytervezetet.

„Ne legyünk digitális rabszolgák, fizessünk készpénzzel!” – olvasható egy Facebook-posztban. Ezt eredetileg Dúró Dóra, a magyarországi Mi Hazánk országgyűlési képviselője posztolta ki, valószínűleg teljesen függetlenül a Ciolacu-kabinet törvénymódosítási szándékától, azonban az erdélyi magyarok is elkezdték nyakra-főre megosztani.

„Közös felelősségünk a készpénz megóvása. Ha eltűnik, akkor kiszolgáltatott rabszolgákká válunk. Fizess mindenhol készpénzzel!” – olvasható egy másik, szintén népszerű posztban. „Ott ahol nem fizethetsz készpénzzel, otthagyod nekik az árut és eljössz! Ez kell csinálni!” – üzeni egy másik, szintén sokak által kedvelt Facebook-poszt.

„A rabszolgaság eszköze”?

Hogy mi rejlik a digitális rabszolgaság hatásos, de homályos fogalma mögött, azt egy magyarországi közgazdász egy Facebookon terjedő videóban magyarázza el az ilyesmire fogékony hallgatóságnak: „Követni lehet, hogy ki, mit, mire, kivel költi a pénzét, s programozható. Be lehet programozni úgy, hogy ha helytelen politikai nézetei vannak valakinek, akkor levesznek a számlájából. Vagy ha nem arra költ, amire kellene, akkor levesznek a számlájából. Vagy bizonyos dolgokra nem költhet: például taxira sem, repülőre sem vagy marhaszeletre sem, mert az árt az éghajlatnak. (…) Ez egy nagyon veszélyes dolog, a teljes rabszolgaság eszköze” -  mondja a közgazdásznő.

Az ügynek a vírustagadóként elhíresült Gődény György is harcosa, aki egy 5 ezer kedvelésnél tartó posztban állapítja meg, hogy „A készpénz több mint fizetőeszköz. A készpénz szabadságot ad!” Valószínűleg sokan elcserélnék 75 lej készpénz szabadságát egy 4500 lejes folyószámla rabságára, ugyanakkor Gődény viszonylag visszafogottan nyilvánul meg a témában. Állítása szerint a készpénz „segít a kiadások nyomom követésében, (…) üres zsebbel vagy pénztárcával esély sincs a túlköltekezésre”. A véleményvezér magyarországi fogorvosnak abban igaza van, hogy a bankkártyás fizetés némileg hajlamossá teszi az embereket a túlköltekezésre, ezt tanulmányok igazolják, azonban sokan jutottak koldusbotra túlköltekezés miatt akkoriban is, amikor még Jules Verne sem álmodott kártyás fizetésről.

A készpénz velünk marad

„A készpénzre szükség van, és velünk marad” – nyilatkozta a Maszolnak Bálint Csaba, a Román Nemzeti Bank (BNR) igazgatótanácsi tagja, hangsúlyozva, hogy ez nem magánvélemény, hanem a jegybank véleménye és üzenete.

Emlékeztet rá, hogy néhány évvel ezelőtt Svédországban volt egy próbálkozás a készpénz nélküli társadalom megvalósítására, azonban időközben ott is visszavettek a tervből. „Romániában még fontosabb a készpénz, szeretjük érezni, megfogni a pénzt, ez belénk van ivódva” – mondja a pénzügyi szakember.

Véleménye szerint pozitívum, hogy több lehetőségünk van, szabadon eldönthetjük, hogy készpénzzel, bankkártyával vagy okostelefonnal fizetünk, s ugyanakkor hangsúlyozza, a kormány visszavont tervezete nem számolt a készpénzhasználat megszüntetésével.

Azt Bálint Csaba elismeri, hogy az online fizetéssel történő vásárlások nyomot hagynak, azonban a személyes szabadságunkat fenyegető nagy kockázatot nem lát ebben. A belső banki rendszerekben nagyon magas fokú a személyes adatok védelme, mondja, azokra sem a kereskedőknek, sem az államnak nincs rálátása.

Azok, akik kézzel-lábbal agitálnak az online kifizetések ellen, meglehet, nincsenek tudatában annak, hogy a világ bármely országában forgalomban levő bankjegyeknek valós értékük nincs, a nekik tulajdonított érték kizárólag a közmegegyezésből fakad, abból, hogy a kormányok felelősséget vállalnak értük. Egy 100 lei feliratú, Ion Luca Caragiale arcképével díszített, a BNR által kibocsátott, 8x15 centiméteres vékony műanyag lapocska valós értéke banis nagyságrendű, s kizárólag azért lehet vele kenyeret, füstölt sonkát és mozijegyet vásárolni, mert a bukaresti kormány hivatalos fizetőeszközként ismeri el.

„Az előállítási költség a névérték töredéke” – mondja Bálint Csaba, hozzátéve, hogy ami valójában számít, az a pénz mögött álló bizalom, na meg az állam 60 milliárd euró körüli deviza-, valamint az aranytartaléka.

Azt azért ne felejtsük el, hogy az a bizonyos 60 milliárd euró is színes papírdarabokból áll össze, melyeknek értékét kizárólag egy általánosan elfogadott konvenció adja. Emiatt van az, hogy negyedszázada még komoly vásárlóerővel bírtak a Deutsche Mark feliratú bankjegyek, időközben azonban visszaváltoztak azzá, amik valójában mindig is voltak: igazi értékkel nem rendelkező, színes, tetszetős papírdarabokká. Szinte teljesen mindegy, hogy a vagyonunkat papírpénz vagy egy képernyőn sorakozó számjegyek képezik.