Romániában a testi fenyítés minden formája több mint húsz éve szigorúan tiltott. Idén nyáron pedig újabb törvénymódosítás lépett életbe, amelyek jelentősen szigorítja a kiskorúak veszélyeztetése és bántalmazása miatt kiszabható büntető törvénykönyvi szankciókat. 

A jogalkotó üzenete egyértelmű: zéró tolerancia van érvényben a gyermekek fizikai és lelki fenyítésével szemben – szögezte le a Maszol megkeresésére Szász Katalint, a Kovászna Megyei Szociális Ellátási és Gyermekvédelmi Főigazgatóság helyettes igazgatója.

Szigorúbb törvények, elrettentő célzat

A jogszabályi szigorítások évekre növelték meg a kiszabható börtönbüntetések mértékét, ám a gyermekvédelmi szakember szerint idő kell ahhoz, hogy a törvény érezhető változást hozzon a gyakorlatban.

„A törvénymódosítással a büntetéseket szigorították, de még annyira új a szabályozás, hogy egyelőre a gyermekvédelemben nem látszik a közvetlen hozadéka. A következő időszakban derül majd fény arra, hogy a szigorításnak lesz-e elrettentő hatása. A bántalmazás eddig is bűncselekménynek minősült, tehát e téren nem változik semmi, de most évekel több börtönbüntetéssel sújtható a tettes” – mutatta be a jogszabályi hátteret Szász Katalin.

Kapcsolódó

A pofon nem tekinthető nevelési eszköznek – Szigorúbb büntetés jár a gyermekek bántalmazásáért

Elfogadta a parlament azt a törvénytervezetet, amely jelentősen szigorítja a kiskorúakkal szembeni bántalmazás miatt kiszabható büntetéseket, ezzel is erősítve a gyermekek védelmét. 

bántalmazás kiskorú bántalmazása

A szakember hangsúlyozta: a szigorítás legfőbb célja, hogy a társadalom felé is nyomatékosítsa, a bántalmazás semmilyen formában nem megengedett.

A gyermekvédelmi törvény értelmében mindenkinek – hozzátartozónak, szomszédnak, pedagógusnak – állampolgári és jogi kötelessége jelenteni a hatóságoknak, ha gyermekbántalmazásról vagy elhanyagolásról szerez tudomást.

Zéró tolerancia a négy fal között is

Bár a jogszabály határozottan tiltja a fizikai fenyítést, a hatóságok dolga nem egyszerű, amikor a családi élet zárt ajtói mögött történteket kell felderíteni. A szakemberekhez leginkább azok az esetek jutnak el, amelyeket valaki külső félként vagy érintettként bejelent.

„A hatóság üzenete a zéró tolerancia, de nagyon nehéz kideríteni, mi történik a négy fal között. Egy kisebb fegyelmezést nehéz bizonyítani, és nem biztos, hogy egy-egy tasliért – bár ezt sem szabad elbagatellizálni – azonnal be kell avatkoznia a hatóságoknak. A beavatkozásra akkor mindenképpen szükség van, ha súlyos, vagy hosszú ideig tartó bántalmazás éri a gyermeket” – magyarázza a helyettes igazgató.

Szász Katalin rámutatott: a bántalmazás messze nem merül ki a fizikai erőszakban.
„Nem kell elcsattanjon egy pofon ahhoz, hogy a gyermeket bántsák. Ha megalázzák, pszichésen bántják, az éppen olyan rossz, mint a fizikai erőszak, sőt, olykor sokkal súlyosabb lelki következményei lehetnek. A bántalmazásnak sokféle formája van, és nem lehet pusztán a tett alapján eldönteni, melyik a súlyosabb. Ez nagyban függ attól is, miként éli meg a gyerek: van, akit egy egyszeri, kisebb tasli is rendkívül érzékenyen érint és negatív lelki nyomot hagy benne, míg egy másik gyermek ezen túlteszi magát. Ezeket a szempontokat mind figyelembe kell venni az esetek megítélésénél” – szögezte le.

Az elhanyagolás réme  

Kovászna megyében a tapasztalatok szerint nem jellemzőek a kirívóan súlyos, fizikai gyermekbántalmazásos esetek. Ugyan előfordulhat, hogy bizonyos esetek rejtve maradnak, a hatóságok látókörébe kerülő ügyek alapján a fizikai erőszak nem gyakori a térségben.

Van azonban egy másik, csendesebb, de elterjedtebb probléma: a gyermekek elhanyagolása.
„Amivel több alkalommal szembesülünk, az a gyermekek elhanyagolása. Ennek büntetőjogi vonzata ugyan kisebb, mint a bántalmazásnak, viszont rendkívül súlyos társadalmi problémát jelent. Ez azt jelenti, hogy a szülők nem biztosítják a gyereknek a megfelelő életkörülményeket, vagy nem járatják őket iskolába” – hívja fel a figyelmet Szász Katalin.

A szakember megrázó példát is említett a mindennapi gyakorlatból: „Előfordul még mindig, hogy a gyerek már 15 éves, mire a hatóság látószögébe kerül, és csak ekkor derül ki, hogy soha életében nem járt iskolába. Ez rendkívül súlyos gond, hiszen elemi tagozatra a kora miatt már nem íratható be, a »Második Esély« oktatási programba pedig nehezen illeszkednek be – nem beszélve arról, hogy ez a lehetőség nem is érhető el minden településen, a vidéki gyerekek számára különösen nehezen hozzáférhető. Tizenöt évesen már szinte lehetetlen a felzárkózás, ha valaki korábban még ceruzát sem fogott a kezében.”

Útbaigazítás vagy gyermek-kiemelés

A segítségre szoruló családok leggyakrabban a polgármesteri hivatalok szociális hálóján akadnak fenn valamilyen egyéb adminisztratív vagy megélhetési probléma kapcsán. Emellett szomszédoktól, aggódó rokonoktól érkező névtelen bejelentések, valamint az iskolai igazolatlan hiányzások miatti jelzések alapján indulnak el az eljárások.

Az elsődleges felmérést a helyi önkormányzatok szociális irodái végzik el. Szász Katalin szerint sok esetben a tehetetlenség vagy információhiány áll a háttérben.
„Sok esetben a szülőknek csak útbaigazításra van szükségük. Arra, hogy valaki felhívja a figyelmüket például arra, mennyire fontos a rendszeres iskolába járás. Amikor ráébrednek, hogy ezt a hatóságok nem öncélúan követelik meg, hanem a gyermekük érdeke, gyorsan beáll a pozitív változás a család életében.”

Gyakori gond a halmozottan hátrányos helyzet is: a munkanélküliség, a rendezetlen lakhatási iratok vagy a hiányzó személyi igazolványok miatt a családok eleshetnek az őket megillető állami támogatásoktól. Ezekben az adminisztratív akadályokban a helyi önkormányzatok tudnak közvetlen segítséget nyújtani.

Ha azonban a helyi szociális iroda úgy ítéli meg, hogy a probléma meghaladja a hatáskörét, értesíti a Gyermekvédelmi Főigazgatóságot. Ekkor részletes kivizsgálás következik, amely indokolt esetben akár a gyermek családból való kiemelésével is járhat – bár a szakember hangsúlyozza, hogy mindig a családban való megfelelő nevelkedés biztosítása a fő cél.

A jogi keretek: Hol húzódik a határ?

A jogszabályi háttér szigorodása nem véletlen. Cristi Dănileț volt bíró és büntetőjogász a Totul Despre Mame (Minden az Anyákról) portálnak adott interjújában rávilágított: Romániában hivatalos adatok szerint naponta több mint 55 gyermek válik abúzus, elhanyagolás vagy kizsákmányolás áldozatává. A 2025-ös adatok szerint regisztrált több mint 20 000 esetből csaknem 17 000 közvetlenül a családban történt.

Míg az Alkotmány kimondja a szülők nevelési jogát, a gyermekvédelmi törvény (272/2004) pontosan meghatározza a bántalmazás formáit (fizikai, szexuális, pszichikai, érzelmi és gazdasági).

Kapcsolódó

Nem az a szégyen, ha bántalmaznak, hanem az, ha bántalmazol – Merjünk segítséget kérni!

A félelem az újtól, a megszokás, a biztos anyagi háttér sokszor hátráltató tényező ezekben az esetekben, és az intézményes, civil szervezeti háttérnek gyakran szűkösek az erőforrásaik.

családon belüli erőszak bántalmazás segítségnyújtás gyermekvédelem

Elfogadott fegyelmezési eszközök: a figyelmeztetés, dorgálás, elbeszélgetés, a telefon vagy a szabadidős programok (barátkozás, táborozás) időleges megvonása, a zsebpénz korlátozása.

Bűncselekménynek minősülő tettek: Minden olyan erőszakos vagy erőszakmentes cselekmény, amely fizikai vagy lelki szenvedést okoz (a pofontól és fülhúzástól kezdve a szisztematikus megalázásig és elszigetelésig). A büntetési tételek a gyermek korára és a családi kapcsolatra való tekintettel jelentősen emelkednek, súlyos esetben akár több mint egy évtizedes börtönbüntetést vonva maguk után.

A megelőzés a kulcs

Cristi Dănileț hangsúlyozza: a megelőzésen van a fő hangsúly. A szülőknek tisztában kell lenniük a határokkal, a tanároknak alkalmazniuk kell az iskolai erőszak kezelésére vonatkozó miniszteri rendeletet, a társadalomnak és a szomszédoknak pedig azonnal jelezniük kell az abúzus első gyanúját.

„Ha csak arra várunk, hogy az igazságszolgáltatás büntesse meg az elkövetőt, meg kell értenünk, hogy a bíróságon már csak a bűnözővel foglalkozunk, nem az áldozattal. Az áldozat traumái sokszor egy életen át megmaradnak, még akkor is, ha az elkövetőt elítélték és hosszú éveket tölt a börtönben” – figyelmeztet a szakember, kiemelve az abúzusellenes jogi oktatás elengedhetetlen szerepét.

A szakemberek egyöntetű véleménye szerint a jogi szigorítások mellett a társadalmi odafigyelésen és a megelőzésen van a fő hangsúly: az áldozatok lelki traumái ugyanis akkor is megmaradnak, ha az elkövetőt végül elítéli a bíróság.