A családon belül elkövetett erőszak áldozatainak rendkívül nehéz kilépniük a mérgező kapcsolatból, ha nem ismerik fel időben ennek jeleit. A félelem az újtól, a megszokás, a biztos anyagi háttér sokszor hátráltató tényező ezekben az esetekben, és az intézményes, civil szervezeti háttérnek gyakran szűkösek az erőforrásaik, hogy időben tájékoztassák és megfelelő segítséget nyújtsanak az érintetteknek. Mégis az egy évtizeddel ezelőtti állapotokhoz képest jelentős javulás tapasztalható: egyértelműbbek a törvények, továbbá az intézmények és egyesületek közötti együttműködés is gördülékenyebb. Szükség van viszont még a lakosság nyitottságára is, hogy tudatosítsák, nem az a szégyen, ha bántalmaznak, hanem az, ha bántalmazol.

NEEEEM mehetünk el mellette címmel tartottak érdekfeszítő beszélgetést Csíkszeredában kedden délután – a nők elleni erőszak megszüntetésének világnapján, november 25-én kezdődött – 16 napos rendezvénysorozat részeként. Az eseménynek a Hargita Megyei Kulturális Központ adott otthont, és a Csíki Anyák Egyesülete szervezte a Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatósággal együttműködésben.

Az esemény felhívásában kiemelik, az erőszak nem menő és nem elfogadott semmiféle formájában. „Határozottan elutasítjuk a bántalmazás bármilyen formáját, a szeretet nyelve mindig eredményesebb és célravezetőbb” – nyomatékosították. A kerekasztal meghívottja volt Gál Katalin, a Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság osztályvezetője; Lukács Eszter klinikai pszichológus, a Hallgatlak erdélyi telefonos lelkisegélyszolgálat lelkisegély vezetője; Lipeczky Erna Andrea támogatócsoport-vezető; Gábor Zsuzsa pszichológus, iskolai tanácsadó, tanár és Csiszer Csaba, a Bántalmazott, elhanyagolt és kizsákmányolt gyermekek sürgősségi befogadó és intervenciós központjának vezetője, a Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság munkatársa. A moderátori szerepet Gergely Orsolya szociológus, a csíkszeredai Sapientia EMTE egyetemi docense látta el.

Hol és hogyan kezdődik az erőszak?

Melyek a bántalmazó kapcsolat első jelei? – tette fel a kérdést a meghívottaknak Gergely Orsolya. Gál Katalin adta meg az első választ, miszerint a párkapcsolati egyensúly felbomlása az első jel: „azt szokták mondani, az első egy-két pofon bántásnak minősül, ha ez többször megismétlődik, akkor az már bántalmazás”. A párkapcsolati bántalmazást úgy lehet felismerni, ha az áldozat azt érzi, hogy a másik fél szabályozni próbálja őt, azonban az igazi felismeréshez a bántalmazott félnek önismeretre van szüksége. Ahhoz, hogy eljusson odáig, hogy segítséget kérjen, kommunikálni kell tudnia a saját személyiségéről.

Lukács Eszter, a Hallgatlak lelkisegélyszolgálat vezetője ehhez kapcsolódóan felhívta a figyelmet, hogy tapasztalataik szerint azok, akik hozzájuk fordulnak, ritkán vannak tudatában annak, hogy ők maguk is bántalmazó kapcsolatban élnek. A segítők általában a beszélgetés idején, a „sorok között olvasva kezdik sejteni, hogy ez is a probléma része”. Ebben az esetben arra törekszenek, hogy meghallgatással, és „finom kérdésekkel” vezessék rá arra az illetőt, hogy bántalmazó kapcsolatban él.

Gábor Zsuzsa pszichológus, iskolai tanácsadó elmondása szerint a családon belüli bántalmazás jeleit a gyerekeken is nagyon jól észre lehet venni. „Ők a szülők viselkedésének nyomát hordozzák magukban. Ez az iskolában viselkedési zavarokban, tanulási problémákban nyilvánul meg” – mutatott rá, hozzátéve, hogy a bántalmazásnak különböző szintjei vannak. Munkája során számossal találkozott: mint mondta, szexuálisan bántalmazott gyermekkel is dolgozik, és már volt arra is nem egy példa, hogy az anyát és a gyerekeit menekítették ki otthonából, majd segítették abban, hogy más megyében vagy akár országban kezdjenek teljesen új életet. Felhívta a figyelmet arra is, hogy az agresszivitásnak különböző formái vannak, például az is annak minősül, ha az óvodás gyermek bántalmazza az anyát, aki nem tud ezzel, mit kezdeni. Ez a probléma is megmutatkozik egyes családokban: a szülők félnek a saját gyerekeiktől. Hozzátette, mégis sok bántalmazás rejtve marad a családokban. „Ugyanakkor az is fontos szempont, hogy ki mennyit tűr. A mai világban a válások száma jelzi azt, hogy ma már a nők nem tűrnek el annyit, mint korábban” – jegyezte meg az iskolai tanácsadó.

Lipeczky Erna Andrea, a Csíki Anyák Egyesületének tagja elmondta, azért döntötték el egy támogató csoport indítását Csíkszeredában, mert vannak, akik nem is tudják, hogy terápiára lenne szükségük. Mint mondta, sokan az anyává válás során szereznek fontos önismereti tapasztalatokat, és a hamarosan induló csoport lényege éppen az, hogy a tervezett 12 alkalmas foglalkozások során biztonságos, támogató környezetben legyenek, érezzék azt, hogy nincsenek egyedül a problémáikkal. Hozzátette, hogy ez nem tanácsadó csoportként működne, viszont, aki segítséget kér, azt a megfelelő szakemberhez vagy intézményhez irányítják.

Miért kérnek későn és nehezen segítséget a bántalmazottak?  

A fenti kérdésre Csiszer Csaba adott elsőként választ rámutatva, sokan nem is tudatosítják, hogy bántalmazó kapcsolatban élnek, nem kérnek segítséget, mert olyan közegben mozognak, ahol nem ismerik ennek az útját. Nekik ez természetes állapot, nincs is, ahonnan tudják, hogy lehetne jobb is az életük.

Gál Katalin felhívta a figyelmet, hogy a bántalmazásokat nem lehet standardizálni, ez mindig az adott személyekről szól, és az eseteket nagyban meghatározzák az életkörülmények. „Kérdés, hogy a bántalmazó kapcsolatban élő személynek milyen az érzelmi érettsége, mennyire jutnak el az információk hozzá. Nem törhetünk be egy személy életébe, csak információkat adhatunk, amelyek rávezetik őket a számukra jó döntésekre. Sokat számít az érintett személy sajátossága, továbbá a szűk közösség, a család, amelyben él, valamint a tágabb családi közösség. Függ attól is, hogy az érinett milyen pozícióban van a családban. És mások véleménye is befolyásoló tényező lehet ilyenkor” – húzta alá.

Lukács Eszter hozzátette, az áldozatoknak azért is nehéz segítséget kérniük, mert alkalmazkodnak az élethelyzetükhöz. „A gyermek, ha abba nő bele, hogy »mi így szeretjük egymást«, akkor neki ez lesz a normális. Másrészt egy párkapcsolatban a bántalmazás nem úgy kezdődik, hogy egyből érkezik egy pofon, hanem csak pici adagokban. »Azért szeretjük egymást, de egy veszekedésnél beugrik a zsarolás.« A bántalmazott fél pedig mindig próbálja ezt megmagyarázni magának. Minél több energiát fektetünk egy kapcsolatba, annál nehezebb kiszállni belőle” – magyarázta a klinikai pszichológus.

Gábor Zsuzsa véleménye szerint valakiben vagy megvan az igény, hogy az első egy-két pofon után véget vet a kapcsolatnak, vagy nincs meg. Utóbbi esetben, ha nem áll fel azonnal az illető, akkor nagyon hosszú út vezet odáig, amíg megteszi az első lépést. Erre magyarázatként szolgál a bántalmazó kapcsolatok dinamikája is: ugyanis az elkövető fél rendszerint bocsánatot kér, ezt pedig egy jó időszak követi, amikor az illető kedveskedik, figyelmes az áldozattal, majd egy idő után újabb bántalmazás következik. Az áldozat ennek hatására pedig elveszíti a kapcsolatot a realitással. Mint mondta, ennek megelőzésére már egészen kis korban meg kell tanítani a gyermekeket, miszerint a pofon soha, semmilyen körülmények között nincs rendben.

Csiszer Csaba ennél a pontnál a bocsánatkérés, a tetteinkért való felelősségvállalás fontosságára hívta fel a figyelmet abban az esetben, ha egy szerettünket megbántjuk. Gergely Orsolya hozzátette, hogy a példamutatás a legjobb nevelőeszköz: „meghúzzuk a határokat, lehetsz dühös, de vannak olyan dolgok, amik ebbe nem férnek bele, ilyen a pofon is”.

Gál Katalin egy új szemszöget is behozott a beszélgetésbe: fontos beszélni a bántalmazók lelkéről is, mert a legtöbb esetben ők maguk is bántalmazottak voltak valamikor. A velük való foglalkozás azért kihívás, mert nehezebben fejezik ki az érzelmeiket. Meg kell nekik is adni a lehetőséget, hogy eljussanak pszichológiai tanácsadásra. Csiszer Csaba hozzátette, tudatosítani kell bennük, hogy mit érezhet a bántalmazott fél, ugyanakkor sajnálatos módon vannak, akik nem nyitottak erre.

Hogyan működik a segítségnyújtás, mi az útja ennek?

A beszélgetésen jelen lévő szakemberek egyetértettek abban, hogy az bántalmazottaknak nem tanácsadásra van szükségük a környezetüktől. Ne erőltessük rájuk a mi eljárásainkat, ne ítélkezzünk, ne kérdezzük meg, hogy miért nem lépett ki még a kapcsolatból. Mindenkinek megvan a méltósága, és ezt szem előtt kell tartanunk. Természetesen, ha valakiről tudjuk, hogy veszélyben van a testi épsége vagy az élete, akkor értesíthetjük a hatóságokat. Ehhez viszont lakossági mentalitásváltásra is szükség van.

Mint mondták, az ország mind a 42 megyéjében működik védett otthon, ahol legtöbb egy évig szállást és ellátást talál a menekülő felnőtt és a gyerekei, továbbá itt a szakemberek segítik őket abban, hogy önálló életet kezdjenek. A Hargita megyében működő védett otthonban hat felnőttnek és a gyerekeinek tudnak menedéket biztosítani.

Kifejtették, az érintetteknek már az óriási erőforrást jelent, hogy meghozta a döntést és kilépett a kapcsolatból. A szakemberek és az általuk képviselt intézmények, szervezetek feladata pedig az, hogy tartsák bennük ezt a tüzet. Támogatniuk kell őket abban, hogy valóban leszakadjanak, hiszen jelentős részük egy idő után visszatér a bántalmazóhoz. Ilyenkor általában a félelem vezérli őket, ugyanis sokan megélhetési gondokkal szembesülnek, és rájönnek, hogy a gyerekek biológiai szükségletei kerülnek veszélybe.

Végezetül elhangzott, hogy bár a szakemberek jártak külföldi tapasztalatszerző utakon, a romániai rendszer működése, felépítése miatt egyelőre nálunk nem lehetséges a külföldi jó gyakorlatokat bevezetni. Nincs meg az alulról szövődő segítségháló, nálunk még mindig fentről irányítják ezeket a folyamatokat, ráadásul kevés a szakember, és ők is túlterheltek.

Hogyan kérhet segítséget az áldozat?

Mielőtt odáig fajulna a helyzet, hogy az áldozatnak a 112-t kellene hívnia, lehetősége van más módokon is segítséget kérni. A Hallgatlak telefonos lelkisegély szolgálatot a 0754–800808-as telefonszámon lehet hívni 8–24 óra között vagy a hallgatlak.lelkisegely@gmail.com email címen is kapcsolatba lehet lépni velük. Hargita megyében a szociális és gyermekvédelmi igazgatóság családon belüli erőszakkal foglalkozó részlegét a 0726–123330-as telefonszámon lehet elérni (ide WhatAppon is lehet üzenetet írni), de ha valaki nem Hargita megyéből telefonál, őt is segítik itt, és átirányítják a lakóhelyéhez legközelebbi szolgálathoz. A családon belüli erőszak országos segélyhívó száma a 0800–500333, amely a segítségkérő körzetéhez tartozó legközelebbi intézményben cseng ki.  

Elindult továbbá a Bright Sky alkalmazás (Androidra és iPhone-ra is letölthető), amelynek használatával szintén segítséget lehet kérni a hatóságoktól családon belül elkövetett bántalmazás esetén. Ezt az alkalmazást el lehet rejteni a telefonon, hogy csak a használója férjen hozzá, ide a bántalmazásról szóló bizonyítékokat is elmenthetnek (fotókat, hangfelvételeket, dokumentumokat), az applikáció az információkat egy felhőben tárolja, így akkor is hozzáférhetők maradnak, ha a telefont megsemmisítik.

Létezik egy egyezményes kézjel is – a tenyerünket többször bezárjuk és kinyitjuk, miközben a hüvelyujjunk befelé mutat mozdulatlanul –, amelyet a bántalmazást átélő személy mutathat azoknak, akiktől segítséget remél.

A szórakozóhelyeken is lehet segítséget kérni az úgynevezett Angel Shot „megrendelésével”. Ennek az a lényege, hogy aki veszélyben érzi magát, a bárpulthoz lépve rendelhet egy jelképes Angel Shotot, amiről a bárpultos tudni fogja, hogy az illető veszélyben van, és értesíti a hatóságokat.