Benedek Elek születésnapja – szeptember 30. – a magyar népmese napja. Ennek apropóján a Tekergő Meseösvény Egyesület mesemondói felkerekedtek, hogy minél több településen  élőszavas mesével kápráztassanak el kicsiket és nagyokat. A Maszol stábja a székelyföldi Oroszhegyre kísérte őket, ahol A tréfás farkas népmesével mindenkit megnevettettek, A boldog ember inge című népmesével pedig bebizonyították, milyen kevesen múlik a boldogság.

A magyar népmese napját a Magyar Olvasástársaság kezdeményezésére ünnepeljük 2005 óta, a jeles ünnepnapnak Benedek Elek születésnapját jelölték ki. A társaság célja az volt, hogy a népmesék fennmaradjanak és a mesékben élő bölcsesség továbbhagyományozódhasson az új generációkra.

A Tekergő Meseösvény Egyesület határon innen és túl tekereg, örökíti át élőszóban a meséket: mesemondói nagyszüleiktől, elfeledett gyűjteményekből, faluközösségektől tanulták történeteiket, amiket megállás nélkül, nagy lelkesedéssel adnak át minden népmeseszerető gyermeknek és felnőttnek. Nincs könnyű dolguk, ugyanis a népmesék magukkal ragadják az embereket, és azokat is elkápráztatják, akik eddig azt gondolták, távol állnak tőlük a tanulságos, egyszerű népi történetek.

Nem történt ez máshogy Oroszhegyen sem, ahol a délutáni oktatásra összegyűlt gyermekek fáradtan, türelmetlenkedve várták, hogy elkezdődjék a mesemondás, és mihamarabb véget is érjen. Kezdetben nem örültek túlságosan az újabb „kötelező” programnak, amit nevelőik szerveztek nekik, majd amint megzendült a citera, felcsendült a mesemondók éneke, a gyermeksokaság tágra nyílt szemekkel és szájakkal figyelt. Lassacskán beleilleszkedtek a történetekbe, a népmesék szereplőivé váltak – jól láttuk a kamera mögül, ugyanis minden gyermek szeme sziporkázott, a gondolataik csak úgy cikáztak, amint a boldog ember vagy a király helyébe képzelték magukat, illetve akkor, amikor a birkával, lóval és disznóval együtt túljárhattak a farkas eszén.

Amint a mesemondás véget ért, egyformán mosolyogtak mindannyian: nem meglepő, hiszen olyan népmeséknek lehettek részesei, amelyeknek minden szava él, és gondolkodásra késztet. Történeteiket ezúttal nem képernyő, hanem fejük és szívük szőtte, színezte.