Minikonferencia-sorozatot szervezett a sicSPORT a sportszülőség témakörében. A négy székelyföldi városba ellátogató előadás-sorozat a sportoló gyerekek, fiatalok szüleinek helyes és helytelen viselkedését, azok a sportolóra és környezetére gyakorolt hatását taglalja. A konferenciasorozat első állomásán, Csíkszeredában jártunk.

Mi az a sportszülő és egyáltalán miért kell erről a témáról beszélni? – tehetnénk fel a kérdést meglátva a sicSPORT előadássorozatának tematikáját. Nálunk, Székelyföldön talán kicsit idegenül hat az, hogy a sportoló, ezáltal rendszeresen versenyhelyzetbe kerülő szülők viselkedésével, hozzáállásával, beállítottságával, a sporthoz, a sportoló gyerekhez, annak edzőihez, iskolájához és sportolásának még számos szereplőjéhez való viszonyulását taglalja valaki. Pedig a kedden Csíkszeredában induló (mini)konferenciasorozat éppen erre tesz kísérletet méghozzá kitűnő szakemberek bevonásával.

Három előadót sorakoztat fel, így három kisebb előadásból áll az esemény, amely során tapasztalt sportpszichológusok osztanak meg gyakorlatias tudást a sportszülőkkel, sportban dolgozó szakemberekkel.

Az első, csíkszeredai alkalmon, a Csíki Moziban mintegy 150 érdeklődő érezte úgy, hogy érdemes elmélyedni a sportszülőség témakörében. Na, de miről is van szó? Ki az a sportszülő és miért kell foglalkozni vele? Milyen a helyes sportszülői viselkedés és mi az, amit érdemes elkerülni? Mindezekre a kérdésekre Roseti-Karikás Emőke Hogyan legyek jó sportszülő? című előadása igyekezett válaszokat adni.

Miért sportoljon a gyerek?

Mindenekelőtt azt a kérdést tette fel a számos székelyföldi sportszervezet munkáját segítő sportpszichológus, hogy miért is sportol a gyerek? A válasz egyszerű(nek tűnik): mert a sport jó buli, öröm, játék és szórakozás, társaságot jelent, barátokat szerezhet általa és megtanulhat csapatban gondolkodni, ezen kívül nyilvánvalóan számos készséget is fejleszt – mutatott rá az első előadó. És mindebben hol van a szülő? Szükség van-e a jelenlétére a sportoló gyerek mellett? Roseti-Karikás Emőke kiemelte, hogy a szülők jelenléte, támogatása a sportban is elengedhetetlen, ám ahogy nő a gyerek, ez a jelenlét folyamatosan átalakul.

Ezt az átalakulási folyamatot a szülőnek is át kell élnie és alkalmazkodnia kell hozzá, miközben figyelmét elsősorban a fejlődésre kell összpontosítania – hangzott el. Szülőként a legjobb, ha hangsúlyozzuk a gyerek számára, hogy folyamatosan tud fejlődni, és értékelni kell a próbálkozást is. Különösen annak fényében igaz mindez, hogy a gyerekek nem egyformán fejlődnek. Rendkívül fontos ugyanakkor a hatékony célkitűzés a gyerek és a szülő számára is, mutatott rá a szakember.

Plusz terhet jelenthet a szülő jelenléte

Amint a sportpszichológus kifejtette, a szülői jelenlét az edzéseken és a versenyeken/mérkőzéseken is plusz terhet róhat a fiatalra. Roseti-Karikás Emőke kihangsúlyozta: csak akkor beszéljen a szülő a gyerekkel a sportról, ha ő is szeretné. Ugyanakkor a versenyekre is akkor menjen el, ha a gyerek erre vágyik, valamint érdemes elkerülni a verseny/mérkőzés utáni értékeléseket is a szülő részéről.

Fontos ugyanakkor a mérkőzésekre/versenyekre való felkészülés, a rutinok kialakítása. Lényeges együttműködnünk ebben a folyamatban, és megosztani saját tapasztalatainkat. Emellett a gyermek érzéseinek elfogadása is kiemelt fontosságú – mutatott rá az előadó.

Elhangzott néhány konkrét példa is a megfelelő szülői kommunikációra a sportoló gyerekkel. Az eredményességre mutató kérdések helyett (Lőttél gólt? Nyertél? stb.) hasznosabb arra rákérdezni edzések, versenyek végén, hogy jól érezte-e magát, mit sajátított el? Ezen kívül mindig érdemes kiemelni és elismerni a gyerek erőfeszítéseit és biztosítani a megértésünkről egy-egy kudarcot jelentő eredmény után – zárta előadását Roseti-Karikás Emőke.

Szülői jótanácsok

A konferencia második főszereplője Dr. Gyömbér Noémi sportszakpszichológus, egyetemi docens sportpszichológiai „svédasztala” többek között a szülők kommunikációjának technikai és lelki vetületeit tárta elénk. A szülői jótanácsoknak ugyanis se vége, se hossza a sportoló fiatalok számára, ám amíg a konkrét technikai tanácsok (lövésre, cselezésre, ütésre stb. buzdító mondatok konkrét cselekedetekre mutatnak, addig a motiváló(nak szánt) kijelentések zavarba ejtők lehetnek. Az izgalomra, koncentrációra, önbizalomra mutató „jótanácsok” gyakran cseppet sem bizonyulnak jónak – mutatott rá az előadó. Bár alapvető különbségek vannak a kétféle közlés között, lényeges, hogy a technikai/fizikai oldalon és a mentális részen is adjunk elég időt a gyereknek, a fejlődés alapja pedig mindkét esetben a gyakorlás – emelte ki.

Szóba kerültek ugyanakkor a képességbe vetett hit mellett olyan mentális alapkövek, mint a szorongás, az önbizalom és az önismeret. És hogy mik kerülnek terítékre a sportpszichológiai svédasztalon? Nos, csupán felsorolás szintjén sem könnyű felidézni, mi minden tartozik ide: célkitűzés, mentális tréning, belső beszéd, fókuszálás, önbizalom fejlesztés, stresszkezelés, csapatépítés, kommunikációs technikák. Ugyanakkor az eredmények elérése nem csupán a versenyzőn múlik, számos egyéb tényező is befolyásolja, hogyan teljesít az adott sportágban. Számít az életkor, a nem, a környezet támogatása, a célok, a csapat légköre, az edzők vezetési stílusa, a korábbi eredményeink, a felkészültségi szint, az egészségi állapot, az ismerős, vagy épp ismeretlen versenyhelyszín, hangzott el.

Mindenki izgul

Megemlítette a különböző szorongás-fajtákat, mint a vonás-, állapot-, kognitív- és szomatikus szorongások és azok „finomhangolása”, valamint a tudatosság és önismeret helyzetmegoldó tulajdonságai is. Összegzésképpen elhangzott, hogy a gyerekekkel szemben ne használjunk üres szavakat, segítsünk megtölteni tartalommal az olyan nehezen megfogható fogalmakat, mint az önbizalom, vagy éppen a koncentráció. Minden sportoló izgul, még a legnagyobbak is, „izgulni normális” – mutatott rá Gyömbér Noémi, hozzátette, a sportoló fiatalok szülei mindenképpen értékeljék a gyerek erőfeszítéseit és az önmagához viszonyított fejlődést.

Dr. Kovács Krisztina Szülők, sportolók, edzők: egymás ellen vagy egymásért? címet viselő előadása zárta a konferencia programját. Az előadó első felvetésként a sportolás előnyeit és hátrányait sorolta fel. A pozitív oldalon elhangzott, hogy a sport az egészséges életmód része, technikai-, mentális- és szociális téren is fejlődni láthatjuk általa a gyereket, lehetőséget ad a társakkal való kikapcsolódásra. A család számára pedig hétvégi családi programokat jelent, hiszen a versenysportba bekapcsolódó gyerek felkészülése, versenyei egész környezetét bevonják a tevékenységbe és a hétvégi versenyek megszabják a család programját.

A szülők számára ugyanakkor új kapcsolatok kiépítésére is lehetőséget ad más szülőkkel – sorolta az előadó. A negatív oldalon sorakozik a gyermek elégedetlensége az eredményeivel, a sérülések, a kapcsolat fenntartásának esetleges nehézségei az edzőkkel. Emellett döntéseket kell hozni az iskola-sport, a sport-egészség és a sport-magánélet összehangolásának témájában is. Mindemellett nem könnyű egyensúlyozni a munkával, a családdal és a sporttal – mondta el Dr. Kovács Krisztina.

Viselkedjünk!

Újra terítékre került, hogy tulajdonképpen mi is jellemző a „sportszülőkre” Mint a szakember kifejtette, a sportszülő a sportág kiválasztásában és értelmezésében segíti a gyereket, érzelmi támaszt nyújt jóban-rosszban igyekszik megteremteni a sport-iskola-magánélet egyensúlyát, gondoskodik a térbeli és időbeli logisztikáról, anyagi és tárgyi támogatást nyújt a versenyzéshez, támogatja a fiatal fizikai és mentális egészségét. Persze, a külvilág számára sokszor egy, a bírókkal veszekedő, a gyereket „B-közép” módjára biztató valaki jelenik meg – mutatott rá az előadó.

Akadnak természetesen buktatók, „veszélyes pontok” a gyerekek sportolási folyamatában. Ilyenek a kudarcok, vereségek, a karrierátmenetek (pl. ha valaki kiemelt versenyzővé, akadémistává válik), az egydimenziós sportolói identitás, a korai eredményesség, a fizikális és mentális sérülés, a kiégés, a lemorzsolódás.

Éppen ezért rendkívüli jelentősége van a szülő versenyeken, mérkőzéseken mutatott viselkedésének. Néhány szabály betartásával, ezen sokat lehet javítani, hangsúlyozta Dr. Kovács Kriszta. Meg lehet és meg kell tanulni az érzelmek kezelését a sportolóval együtt. Érdemes a fejlődést a középpontba helyezni, versenyt versennyel, a sportolót más sportolókkal összehasonlítani veszélyeket rejt magában. A „tehetség” helyett koncentráljunk az erőfeszítésre. Kiemelt fontosságú még az úgynevezett „24 órás szabály”, azaz a verseny, mérkőzés után egy napig ne kezdeményezzünk beszélgetést róla, bánjunk óvatosan a tanácsokkal, alkalmazzuk a családi versenyrutinokat az eredménytől függetlenül. Azaz például akkor is menjünk el verseny után a szokásos fagyizásra, ha nem sikerült jól.