Florin, a hétéves labrador és Midas, a négyéves drótszőrű magyar vizsla volt a tudósok segítségére: mindkét négylábú az átlagosnál kiválóbb szaglással rendelkezik, ezért is vizsgálták az ő szaglási képességeiket.  A kutatás menete úgy zajlott, hogy prosztatarákkal diagnosztizált páciensektől, illetve egészséges személytől származó vizeletmintákat helyeztek el egy körhintaszerű szerkezetben, a kutyáknak pedig szag alapján kellett kiválasztaniuk a rákbetegektől vett mintákat. Sem az állatok, sem a trénereik nem tudták, melyik vizeletminta érintett, így az esetleges befolyásolás lehetősége ki volt zárva.

A kutyák 71 százalékos sikeraránnyal azonosították a prosztatarákos páciensek vizeletét, és 73 százalékos sikerrel zárták ki a negatív mintákat, azokat is, amelyek esetében az alany más betegséggel rendelkezett. Ez jobb arány, mint amit a betegség diagnosztizálására leggyakrabban használt PSA, azaz prosztataspecifikus antigén szűrés esetében elérnek, ami csupán az esetek 21–51 százalékában képes sikeresen megállapítani a daganat jelenlétét, ugyanis a megemelkedett PSA-szint más betegségekre is utalhat. Az állatok a prosztatarák legagresszívebb, kilences Gleason-pontszámú változatát is sikeresen azonosították az esetek többségében.

A prosztatarák sikeres kezeléséhez kiemelten fontos a betegség korai felismerése – mondja dr. Claire Guest, a szervezet egyik alapítója –, ebben pedig nagy segítséget nyújthatnak a kutyák. Idővel a tudomány képes lehet mesterségesen reprodukálni a négylábúak szaglási mechanizmusát és lemásolni orruk érzékelését, az így megalkotott szerkezetek pedig felválthatják a manapság használt diagnosztikai módszereket – reménykednek a kutatók.

(Nyitókép forrása: Pexels)