Bár a macskákról sokan azt tartják, hogy alapvetően magányos, független természetű lények, akik nem bírnak kötődni gazdáikhoz, egy vizsgálat cáfolta az eddigi elképzeléseket: az Oregon Állami Egyetem kutatói arra a következtetésre jutottak, hogy a macskák a kutyákhoz, sőt a kisgyerekekhez hasonlóan kötődnek az őket gondozó személyekhez, írja a divány.hu portál.

A kötődés alapvető szükséglet, amely kulcsfontosságú például az ember kicsinyeinek fejlődésében, típusát az úgynevezett idegenhelyzet-kísérlettel vizsgálják.

Ennek lényege, hogy a kisgyerekeket és gondozójukat egy szobába vezetik, ahol a gyerek életkorának megfelelő figyelemfelkeltő játékok vannak. Néhány perc után a gondozó elhagyja a szobát, a kisgyerek pedig egy számára idegen személlyel marad a szobában. A kísérletben azt vizsgálják, hogyan reagál a gyerek a gondozó távozására, illetve milyen reakciókat ad annak visszatérte után. A kötődés típusa – derült ki az idegenhelyzet-kísérletben vizsgált gyerekek utánkövetése során – nagyban meghatározta a felnőttkori társas kapcsolatokat.  

A kötődést az eredeti kísérlet óta már nemcsak embereken, hanem emlősöknél és kutyáknál is vizsgálták, a macskák viszont egészen mostanáig kimaradtak a kutatásokból. Ezt a mulasztást pótolták az oregoni kutatók, amikor a kísérletet macskákra és gazdáikra adaptálták. A vizsgálatban 70 macska és gazdája vett részt, a kísérlet körülményei hasonlóak voltak, azzal a különbséggel, hogy a macskák a gondozójuk távozása után egyedül maradtak. A kísérlet legfőbb tanulsága az volt, hogy a macskák igenis kötődnek a gazdájukhoz, ráadásul kötődési típusaikban is nagyon hasonlítanak az emberekre és a kutyákra is. 

Kötődési stílus

A macskák 60 százaléka biztonságos kötődést mutatott. Ennek jellegzetessége, hogy a macska stresszreakciókat produkál a gondozó távozásakor, visszatértekor viszont hamar megnyugszik és folytatja a terem megismerését, a játékot. Ez a legkiegyensúlyozottabb forma a jó gazda-cica kapcsolatról árulkodik. A macskák mintegy 30 százaléka ugyanakkor bizonytalanul kötődő volt. Ezek a cicák gazdájuk visszatértekor nehezen nyugodtak meg, és/vagy elkerülő magatartást tanúsítottak – érdekes, hogy az emberek és a kutyák körében is hasonló az ilyen jellegű kötődési minta aránya.

Úgy tűnik, hogy éppúgy, ahogy az emberek vagy a kutyák esetében, a macskák nagy része is biztonságforrásként tekint elsődleges gondozójára.  A macskák kötődésének feltérképezésében ezek egyelőre csak a kezdeti lépések. A kutatóknak további vizsgálatokra van szükségük, hogy megértsék a házi macskák kötődésének rendszerét és jobban megismerjék szociális készségeiket.