Távirányítható autó, légysokkoló, joystickkel vezérelhető képernyőolvasó – csak néhány a karantén alatt feltalált és megvalósított eszközeiből, amelyeket nemrégiben egy nagyvolumenű kivitelezés követett. Noha még csak tizenegyedik osztállyal végzett, a vakok és látássérültek számára olyan innovatív eszközt készített, amely bármely könyv elolvasását lehetővé teheti. A Kovászna megyei fiatal feltalálót, Ravasz Andrást kérdeztük: megtudtuk, gyermekként hős szeretett volna lenni, majd anyukája felszabadítása érdekében robotmosogatógép-gyártó, de napjainkban egy kutatócsoporthoz való csatlakozás tenné igazán boldoggá.

A napokban gyakran láthattuk a fényképedet a közösségi médiában, sokan szurkolnak neked, hogy elnyerhesd találmányoddal az InnoGen ösztöndíját, és te lehess az év felfedezettje. Arról azonban kevesebbet tudunk, hogy hány éves vagy, hol tanulsz, honnan származol.

Kovásznán élek, és az ottani Kőrösi Csoma Sándor nevű iskolában tanulok, természettudomány osztályban. Most leszek tizenkettedik osztályos. Bár édesanyám színész, előadóművész, engem inkább a reáltudományok érdekelnek. Szerencsére első osztálytól kezdve legalább nyolc éven át tanultam a fafaragászatot, így a kézügyességem rengeteget fejlődött – ennek köszönhetem, hogy most képes voltam például a Braille Comfort Pack elkészítésénél egészen miniatűr ellenállásokat, LED-eket, latcheket és demuxokat forrasztani.

A feltalálás mellett egyébként sok minden érdekel még, szeretem felfedezni a világot, így örömmel tanulok japánul, vagy foglalkozom elektronikával, automatizálással, programozással, fafaragással vagy kovácsolással.

Úgy tűnik, igazi „ezermester” vagy. Gyermekkorodtól kezdve vonz a feltalálás? Vagy kiskorodban egyéb foglalkoztatott? Mi szerettél volna lenni, „ha nagy leszel”?

Noha ez az álmom még nem teljesült, kiskoromban édesanyámat azzal vigasztaltam, hogy amint felnővök, olyan robotokat készítek neki, amelyek elmosogatnak helyette, hogy megkíméljem a munkától. „Hőcs” is szerettem volna lenni, mármint HŐS így nagybetűvel, de arra már nem emlékszem, hogy miért. Most meg a pandémia alatt feltaláló-tervező lettem, csak úgy unalmamban. Persze ennek voltak előzményei, mert valahogy mindig került egy-egy ember, aki jó hatással volt rám.

Például jó pár évvel ezelőtt a logika tanárunk, Tasnádi Levente bejött az osztályunkba és megkérdezte, hogy mit szeretnénk tanulni. Hárman jelentkeztünk nála, hogy tanítson nekünk informatikát. Egyáltalán nem értett az informatikához, viszont az internetről mindent megtanult alaposan, és ezt a tudást délutánonként átadta nekünk játékosan, úgy, hogy megszeressük. Azután folyamatosan, naphosszat informatikát tanultam (nem algoritmikát), így képes voltam az alapoktól felépíteni mindenféle programot, bár kimaradt az iskolás algoritmika. Ez megtetszett Szabó Gyulának, egy elektromérnöknek, akihez anyum beajánlott inaskodni. Neki mindenféle programot írtam a nagyon egyszerűtől a nagyon komplexig. Olyan dolgokat tanultam meg ott, amit magamtól nem tudtam volna elsajátítani, hiszen nem lett volna rá szükség. A programozáson kívül, megszerettette velem az elektronikát, amit most már legalább annyira kedvelek, mint a programozást. Nemrég pedig a szintén Kovásznán élő Szabó Levente elektromérnökkel is elkezdtünk együtt dolgozni, kiegészítettük egymást tudásban és tökéletes harmóniában tudtunk együttműködni, így sikerült kivitelezni a legutolsó találmányomat, a Braille Comfort Packet.

A Braille Comfort Pack a vakok és látássérültek számára fejlesztett innovatív eszközt. Mi volt a célod ezzel?

A célom nyilván a látássérültek megsegítése volt. Próbálom könnyíteni az életüket, hiszen az információk 90 százalékát látáson keresztül, vizuálisan fogadja be az agy, ugyanis az idegszálak 40 százaléka a retinába megy, így nagyon sok mindent képtelenek megtapasztalni. Ilyen például az olvasás. A projekt lényege, hogy megadjam nekik a lehetőséget, hogy egy új szórakozási, informálódási formát használhassanak korlátok nélkül.

Miért pont látássérülteken szerettél volna segíteni? Személyes kötődés vezérelt, vagy egyszerűen a humánus magatartás?

Semmi kapcsolatom nem volt a vakokkal eddig, azonkívül, hogy láttam néhány felvételt a The Tommy Edison Experience videóstól, aki születése óta vak. Hogy miért választottam pont a vakokat? Mert ez jutott eszembe elsőként. Három napom volt leadni a pályázatot, ami miatt nem maradt sok időm fantáziálni, de örülök, hogy őket választottam. A pályázat ideje alatt felvettem a kapcsolatot az udvarhelyi látássérültek szervezetének vezetőjével, aki elmondta, hogy 200 magyar nyelvű vak gyerek él Székelyföldön, és iskolát szeretnének alapítani nekik. Azzal biztattak, hogy imádkoznak értem, a találmányom megvalósítása érdekében.

Tehát a találmányodon keresztül kerültél közel azokhoz, akiknek szántad az eszközt. Mit gondolsz, milyen számukra az a világ, amiben élnek? Szükség lenne a találmányodhoz hasonló egyéb eszközökre ahhoz, hogy teljesértékű életet élhessenek?

Igen, most már tudom, hogy mire van szükségük, és hogy ebben én hogyan tudok segíteni. Elképzeltem, hogy a pandémia alatt a látássérültek csak ültek magukban, mert senki sem törődött velük, még inkább korlátozódtak a lehetőségeik, és könnyebben átvészelhették volna az időszakot, ha különféle világok nyílnak meg előttük olvasás révén.

A Braille Comfort Pack nevű találmányom, ahogy a neve is sugallja, egy olyan eszköz lesz, amelybe minden megoldást belepakolunk, hogy a vakok és látássérültek életét könnyíthessük. Jelenleg képes kiírni könyveket Braille formátumban és felolvasni.

Az, hogy a készülékemmel bármit el tudnak majd olvasni, lehetővé teszi számukra, hogy az egészséges szemmel rendelkező társaikhoz hasonlóan intellektuálisan fejlesszék magukat, és bármilyen területen felkészülhessenek szakkönyvek által is. Vagy belevessék magukat a szépirodalomba, esetleg a filozófiába. Természetesen a könyvek által megvalósítható szórakozás sem elhanyagolandó szempont. Bízok benne, hogy „könyvvel a kezükben” tágulhat az univerzumuk.

Azért döntöttem úgy, hogy a tudomány területén segítek nekik, mert ahhoz értek. Mindenkinek azzal kell foglalkoznia, amihez ért és amit szeret. Úgy érzem, hogyha eléggé fejlődik a tudomány, akkor talán még a látás visszahozása sem lesz lehetetlen, de addig is a találmányaimmal szeretném megkönnyíteni az életüket. Még azon is elmerengtem, hogy azáltal, hogy bármilyen könyvet, írott sajtót elolvashatnak, intelligensebbekké, felvilágosultabbakká válhatnak, és csatlakozhatnak hozzánk, látókhoz a fejlesztésekben.

Azt mondod, „mindent belepakoltok” a találmányodba. Hogyan működik ez az eszköz? Bemutatnád bővebben, hogy a laikusok is megérthessék, miért elengedhetetlen a vakok és látássérültek mindennapjaiból?

Roppant egyszerű: az eszközöm megadja a lehetőséget a vakok számára, hogy bármilyen könyvet el tudjanak olvasni. A könyvet egy „dobozba” kell behelyezni, ami automatikusan forgatja a lapokat és fényképezi a szöveget, amit majd átküld a Braille terminálnak. Ez a terminál az átalakított szöveget kiírja Braille írással, amit letapogat a vak ember. Vagy felolvassa a szöveget, ha arra van igény.

Az InnoGen keretében meghirdetett ösztöndíjról mi mindent tudhatunk? Milyen feltételeknek kell eleget tenned, hogy elnyerhesd? Ebben segítségedre lehetnek az olvasóink is, például lájkokkal?

Természetesen! Az InnoGen pályázatra jelentkezők közül a szakma kiválasztotta a legjobb tíz megvalósítást, amibe én is bekerültem a Braille Comfort Packkal. Szavazással nyerhetjük el a díjunkat, ez voltaképpen arra hivatott, hogy a projektet népszerűsítse: aki a legtöbb lájkot kapja közülünk, az lesz az ÉV FELFEDEZETTJE, akit nemcsak a szakma, hanem a nagyközönség is kiválasztott. A végső győzelem feltétele az, hogy a Facebookon minél több lájkot gyűjts össze a saját képedre, nevedre és találmányodra. Hogyha szeretnének segíteni nekem, lájkolják ezt a bejegyzést.

Ennek fényében joggal állíthatjuk, hogy feltaláló vagy. Az iskolatársaid és tanáraid hogyan fogadták mindezt? Támogattak vagy csodabogárnak tartottak?

Az osztálytársaim gratuláltak, és megtapsoltak az évadzárón. Nem voltam jelen ezen a különleges fogadtatáson, mert éppen akkor adták át nekem a Magyar Tudományos Akadémián a 30. Ifjúsági Tudományos és Innovációs Tehetségkutató Verseny második díját és a legjobb határon túlinak járó elismerést, ösztöndíjat.  

A legelső találmányom a tavaszi nagykarantén idején született, otthon egyedül építettem egy távirányítható autót, egy légysokkolót és egy joystickkel irányítható képernyőolvasót.

Ennyi innovatív megvalósítás mellett hogy látod magad a jövőben?

Reményeim szerint bejutok a BME villamosmérnöki karára, ahol folytathatom a tanulmányaimat. Illetve szeretnék tagja lenni egy kiváló kutatócsoportnak, mert nagyon kedvelem a csapatmunkát és a jó hangulatot. Ez az egyik álmom.