Huszonéves világutazó: Dániel saját kezűleg átalakított lakóautó-furgonjával szeli át a kontinenseket, ott keres munkát, ahol éppen állomásozik
A nagyszalontai Drăgan Dániel még csak 26 éves, de már körülutazta Európát, és járt Ázsiában, Amerikában és Afrikában is. No nem repülővel, és még csak nem is turistaként: húszas évei elején saját kezűleg épített lakóautót magának a család furgonjából és eltökélte, hogy felfedezi a világot. Szülőföldjén nem találta a helyét, de mióta tengerparton, erdőben, mezőkön vagy különféle városok parkolójában él, érzi, hogy hazaérkezett. Legalábbis önmagához, mert meglelte lelki nyugalmát. Leginkább vándorpincérként, -bárosként és -ételfutárként dolgozik, tavakban, tengerekben vagy folyókban tisztálkodik, és képes heteken át az erdők rengetegében élni. Jelenleg Dániában állomásozik, onnan értük el, hogy a kalandor életmódról, a világutazás kihívásairól beszélgessünk.
A 26 éves Drăgan Dániel aktuális lakhelye Dánia, munkáját egy ételfutár cégnél végzi. De volt már báros, pincér is. Ott dolgozik, ahol éppen megpihen – mondja nyugodt hangon, majd hozzáteszi, számára Dánia különösen kedves, hiszen az emberek higgadtak, nem stresszelnek, ezzel az ő életét is könnyebbé teszik. Skandináviába többször tért már vissza, de a téli időszakok nem túl kellemesek – fűzi hozzá humorosan.
Ámulva hallgatjuk a történetét, szinte hihetetlen, hogy egy 26 éves fiatal férfi képes minden társadalmi elvárásra fittyet hányni, és az álmainak hódolni akkor is, amikor az mindenki más szemében „bolondság”. Hüledezésünkre megjegyzi, munkáltatói is mindig csodálkozva hallgatják az életmódjáról szóló történeteket, de nomádsága általában nem akadály az alkalmazásnál. Inkább azon aggodalmaskodnak, hogy mennyire meleg, mennyire kényelmes a lakóautó otthon, semmint azon töprengenének, hogy mennyire megbízható egy vándor, akinek életvitele teljesen eltér az átlagtól. Hozzáteszi, a többség egyenesen csodálja, és hangot ad annak az elfojtott vagy régi vágyának, miszerint ő maga is kipróbálná, ő maga is élne hasonlóképpen. Dánielnek erre az a válasza, hogy nem szabad túlbonyolítani és kifogásokat keresni, bele kell vágni, mert választott életmódja egyszerű, és még csak sok pénz sem kell hozzá.
Hat évvel ezelőtt csapott fel kalandornak, az akkor húszéves fiatalember Amerikába ment szerencsét próbálni, egy gyalogos túrán vett részt, amikor először eltöprengett azon, a lakókocsis életnél boldogabb és szabadabb talán nem is létezik, így néhány éven belül megteremtette magának a világot, ami a hosszú távú és kényelmes utazásokon alapul. Hisz benne, hogy álma azért valósulhatott meg, mert nem riadt vissza a kemény munkától: több mint hároméve annak, hogy megkapta édesapjától a családi furgont, és kis lépésenként átépítette azt. Hat hónap alatt készült el vele, eleinte a belső teret, majd a külsőt is átépítette. Megjegyzi, mindez nem sikerülhetett volna édesapja és édesanyja támogatása nélkül: a szülők látták, hogy mennyire vágyik erre az életmódra, és abban támogatták, amiben csak tudták.
View this post on Instagram
Jómaga úgy emlékszik erre az időszakra, hogy „húszéves volt, valami kattant a fejében”. Hozzáfűzi, megpróbálta követni a társadalmi normákat, egyetemre iratkozott, és még az otthoni életet is magára erőltette, de mindvégig érezte, hogy nem az az ő helye. „Megpróbáltam otthon élni, segíteni édesapámnak a cégvezetésben. Főként azért, mert nem akartam azt érezni, hogy a kalandor életmód csak menekvés részemről. Két évig erőlködtem, de nem sikerült meglelnem a helyem odahaza, depressziós lettem, nem tudtam beilleszkedni. Közben vágytam arra, hogy világot lássak. Nagyszalonta kicsi volt ehhez” – részletezi beismerően, majd felvilágosít, a középiskolát matematika-informatika szakon végezte, ezután Dániába költözött, hogy ott autóipari mérnöknek tanuljon. Másfél év után azonban abbahagyta felsőfokú tanulmányait, mert „nem érezte a hívását, nem érezte, hogy később tudna ezzel foglalkozni”, és máig úgy érzi, jó döntést hozott, ugyanis ezt követően kezdett a pénzgyűjtésre és a világutazásra összpontosítani. Azóta járt már Európán kívül Amerikában (Kanadában), Afrikában, Ázsiában (Törökországban) és ősszel tervez újra Ázsiába utazni.
View this post on Instagram
Mióta megépítette a furgonját és kipróbálta az azzal járó szabad életet, Nagyszalontán már több ismerőse és családtagja is követte a példáját. Szerinte az is magyarázhatja, hogy „az emberek befelé hajlanak mostanság”. Az utazás szabadságérzettel jár, a szabadságérzet pedig önreflexióval, önismerettel. „Az utazás embereket hoz az életembe. Az ismeretségeken keresztül különböző nézőpontokat, kultúrákat, és bővíti a világlátásomat” – részletezi Dániel.
Jobban megéri lakóautóval beutazni a világot, semmint repülővel utazni, szobákat foglalni
Mivel természetközeli ember, nem volt kérdés, hogy ha úgy dönt, hogy maga mögött hagyja szülőföldjét, egy lakóautóval utazza körül a világot, hogy tengerparton, erdőben vagy zöld mezőkön állomásozzék, annak függvényében, hogy éppen mihez van kedve, lehetősége. Koppenhága tengerpartján például fél évet élt. Mint mondja, a szobák ára olyannyira magas, hogy sokkal inkább megéri az autóban aludni, mert az üzemanyag-költsége jóval kevesebb, mint amennyit utazásért, ételért és szállásért kellene fizetnie turistaként vagy munkavállalóként. Ugyanakkor mindene a vezetés, egyszerűen imád úton lenni a furgonnal, olykor meg sem áll, hosszú órákon át szeli az utakat. Külön feltöltődés számára, hogy Dániában a sofőrök is higgadtak, nem hallani dudaszót vagy kiabálást, ki-ki türelmesen vár a sorára, sokkal kisebb a balesetveszély is, mint például Romániában.
Életmódját az is könnyíti, hogy eleve introvertált személyiség, és amikor úgy érzi, hogy társaságra van szüksége, olyan személyekkel tölt időt, akik közel állnak hozzá. Különben heteket képes eltölteni magányosan a természetben, és csöppet sem érzi, hogy hátrányára lenne az egyedüllét. Csendjében általában a főzésre is jut ideje, beszélgetésünk folyamán is éppen ebédet készít a vonal túloldalán.
Közben felidézi, első furgonos útja Franciaországba vezetett, ahol három hétig egy erdőben élt, ugyanis beköszöntött a koronavírus-járvány és nem tudott tovább haladni. „Naivan reménykedtem, hogy nemsokára véget ér és mehetek tovább, de amikor láttam, hogy nem csillapodik, olyan intézmények után kutattam, amelyekben szállásért és élelemért cserébe önkéntes munkát végezhetek. Ekkor tanultam meg, hogy a Föld tele van jó emberekkel. Hiszen annak ellenére, hogy különböző nyelveket beszélünk és épphogy értjük egymást, minden országban találkozom jóhiszemű, kedves személyekkel, akik befogadnak, segítenek” – lelkendezik, majd hozzáteszi, románul, magyarul és angolul beszél, de voltaképpen az angol nyelvtudás elegendő ahhoz, hogy a világot körülutazza.
Volt rá példa, hogy egyik-másik elhagyatott helyszínen egy idő után úrrá lett rajta a pánik: az erdőben töltött hetek során is volt egy pillanat, amikor menekülőre fogta, mert, „amikor minden új számodra, és csak kapod az újabb és újabb pofonokat az élettől, akkor el kell vonulnod, ki kell szakadnod abból a közegből és gondolkodnod kell, hogy hogyan tovább”. Tapasztalatai szerint segíthet a gondolatok féken tartásában, ha a vándor, aki éppen a civilizációtól távoli helyszínen pihen, programokat tervez magának, amelyek betartásához naponta ragaszkodik.
Mindezt azzal magyarázza, hogy a vándorlás a rengeteg pozitívum mellett bizony tartogat nehézségeket is. Számára az egyik legnagyobb kihívás a barátok hiánya, vagy az újdonsült ismerősöktől, barátoktól való folyamatos elszakadás. Ugyanez érvényes a szerelmi életére is: úgy tapasztalja, ezzel az életmóddal nehéz a párkeresés, hiszen ritka olyan nőt találni, aki hasonlóképpen gondolkodik, és képes maga mögött hagyni az életét, hogy az extrém utazásokon elkísérje. „Néhány hónapon belül indulok Ázsiába. Egy évnyi utazást tervezek ott, ezt nem sokan vállalnák be velem” – részletezi a fiatalember.
View this post on Instagram
Hozzáteszi, másik nagy kihívás a parkolóhely találása, „mert, ha így él az ember, igyekszik lehetőleg nagyon olcsón vagy ingyen parkolni, amire nem mindenhol van lehetőség”. Skandináviában erre különösen figyelnek, a legtöbb erdei úton és mezőn táblák figyelmeztetnek a parkolási tilalmakra, korlátozásokra. „Ebből a szempontból is nagyon különbözik Romániától vagy Magyarországtól, ahol szinte bármikor elidőzhetsz az erdőben, akár napokon át, és azt senki nem veszi észre” – taglalja a különbségeket.
Arról is őszintén beszél, hogy jövőbeni tervei között egyelőre nem szerepel a hazatérés. Előbb szeretné Ázsia több országát is felfedezni, később Spanyolországba és Afrikába utazni, ezért most a spanyol és francia nyelvtanulás a prioritás az életében. Beavat, ha úgy döntene, hogy hazajön, akkor sem tartózkodna Bihar megyében hosszú távon, helyette inkább Székelyföldön vásárolna magának egy kis telket a hegyekben, hogy nyaranta pár hónapot ott töltekezzen.
„A magamba vetett hitem erős, tudom, hogy amit szeretnék elérni, az sikerülhet, ha teszek érte” – fogalmazza meg, és hitvallását saját példájával nyomatékosítja: mint mondja, akkor is nyugodt, amikor a határátkelések során minduntalan kipakoltatnák a furgonját. Pedig az egy összecsukható ággyal, konyhával, hűtőszekrénnyel és számtalan kellékkel felszerelt élettér. Ami – noha elsőre kényelmesnek tűnik – jócskán edzi tulajdonosát, hiszen nincs benne mellékhelyiség és zuhanyzó sem.
Aki követné a partiumi fiatalember kalandozásait, az Instagram-oldalán megteheti azt!
CSAK SAJÁT