A Harmony Garden története szorosan összefonódik két erős és független nő élettörténetével: egyikük egy édesanya, aki tanyáján több tízezer bárányt nevelget, másikuk a lánya, aki látva az anyai példát, azzal a hittel éli életét, hogy „bármi lehetséges”. És be is bizonyítja, hogy nincs lehetetlen: Tóth Dalma csupán 24 évesen egy szaklíceumi osztály osztályfőnökévé lett, és amikor a tanyasi és pedagógusi munkálatok mellett érezte, hogy kimaradt az életéből a tánc, megálmodta azt a közösségi teret, ahol diákjaival iskolán kívüli program keretében táncolni tanulhat. Az álmot meg is valósította: kilenc tizenéves kamasszal, saját kezűleg építette fel édesanyja tanyáján a kertet, ami lassan két éve jelenti Érmihályfalvának és környékének a közösségi teret. Ma már vendéglátóegységként is funkcionál az a Garden, melynek szinte minden részét palettából alkották, és díszeit – hímzett terítőket, hagyományos darabokat – környékbeli juhászok adományozták. Benne pedig több száz fiatal és felnőtt tanul tangót, latin táncokat és keringőt. Íme egy sikertörténet a határmentéről.

„Hát hinni kell, és tényleg bármi lehetséges!” – kaptunk a fejünkhöz, miután Tóth Dalmával telefonon beszélgettünk. Kellemes hangú, vidám nő, aki úgy áradozik a tanyasi életről és az osztályfőnöki létről, hogy a laikusnak máris kedve támad kipróbálni ezt a két egymástól roppant eltérő, kemény hivatást, amelyeknek talán egyetlen kapcsolódási pontjuk Dalma, aki nem riad vissza a munkától, jelentsen az báránynevelést vagy oktatást, kezébe veszi a vasvillát és a krétát egyaránt; mi több, még az építkezéstől sem tántorodik vissza! Tündérmeséje a bizonyosság arra, hogy a kitartás és a munka – bár elcsépelt szavaknak tűnnek – bizony gyümölcsöt teremnek. Nem is akármilyent: számára egy vendéglátóegységet, ami úgy huppant az ölébe, hogy sosem gondolta, valaha vállalkozónő lesz, és diákjai a társai, a segítői, a motiválói, illetve a közösség mozgatórugói.

 

 

 

 

 

View this post on Instagram

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A post shared by Harmony Garden (@hgar_den)

Történetéről kolozsvári fiataloktól értesültünk, akik áradozva mesélték, mekkora dolgokra képes néhány 14-16 éves, ha hisz bennük egy felnőtt és partnerként kezeli őket. Így kerestük meg a Harmony Gardent Instagramon, és bizonyosodtunk meg róla, nem csupán „egy a sok közül”, hanem maga a nagybetűs közösségi tér, amely folyamatosan fejlődik, minduntalan zsizseg, és benne az élet szinte soha meg nem szűnik. Legalábbis hétfő és kedd kivételével, amikor is szünidőt tart a tanárnő és a kilenc diák, hogy a hétvége fáradalmait kipihenje. A Harmony Garden ugyanis olyannyira pezseg, hogy színpadán – aminek minden elemét báránytáppal érkező palettákból rakták össze – már magyarországi lemezlovasok és előadóművészek is fellépnek.

Farmerből pedagógus, tanyából közösségi tér, táncból közösség

„A farmon lévő tevékenységeim mellett a városi szaklíceumban tanítok, természettudományi szakosok osztályfőnök vagyok. Az igazgatónő két évvel ezelőtt arra kért, hogy iskolán kívüli tevékenységet is végezzek a gyerekekkel, ebből pattant ki a Harmony Garden szikrája, amiről akkor még nem tudtuk, hogy egy közösségi tér születéséhez vezet” – idézte fel a kezdeteket a 26 éves Tóth Dalma kiemelve, hogy mivel bátyja sporttáncolt, az ő életéből viszont kimaradt a tánctanulás iránti vágy, azt a döntést hozta, hogy diákjaival együtt iskolán kívüli tevékenység keretében megtanul táncolni.

A kisvárosban nem volt lehetőség tánctanulásra, így felkereste testvére egykori edzőjét, aki nyugdíjaskora ellenére vállalta a táncoktatást, azzal a feltétellel, hogy több személy is részt vesz azokon. Dalma beismerte, nem volt egyszerű a 16-17 éveseket rávenni a keringőre, tangóra és latin táncokra, de sikerült motiválnia őket, így a 9 diák tánctanfolyamra iratkozott. 

A tánc összekovácsolta a diákokat, akik hiányolni kezdték a teret, ahol több minőségi időt tölthetnek együtt. A 9 tanuló az iskola diákseregét is motiválta, így azóta 160 gyerek táncol Érmihályfalván, ráadásul a felnőttek is csatlakoztak, külön kurzusok indultak számukra. „Táncláz alakult ki a városban, a helybeliek életének fontos részévé vált a tánc, de a környéken nem volt olyan szórakozóhely vagy program, ahol gyakorolhatnák az újonnan szerzett tánctudásukat, így édesanyámtól kértem segítséget” – idézte fel a kezdeteket.

Mint mondta, farmer anyukája lelkesen ajánlotta fel a tanya egy részét, hogy néha táncesteket tartsanak a diákoknak és a városlakóknak, mert a discokban nem volt lehetőségük tangóra, csacsacsára vagy salsára szórakozni, így aztán az a kilenc gyermek, aki elindította a városban a tánchullámot, iskola után szinte naponta kiment a tanyára, hogy ott deszkákból és palettából színpadot kovácsoljon a tánckedvelő fiataloknak.

 

 

 

 

 

View this post on Instagram

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A post shared by Harmony Garden (@hgar_den)

Emlékei szerint szájról szájra terjedt a hír, így egyik napról a másikra több mint 25 gyerek jelent meg a tanyán, a gyereksereg pedig nagy lelkesedéssel fogott hozzá az építéshez, holott nem rendelkeztek eszközökkel, nem volt hozzá tehetségük és még szakemberek sem álltak mellettünk. „Mivel a bárányok tápja palettákon érkezik, azokat használtuk fel, illetve még olyan eszközöket, amelyeket édesanyám tartott a tanyán. A 25 gyerekkel zenét hallgatva, szalonnázgatva fel is építettük a színpadot, amit kezdetben csak magunknak szántunk” – részletezte a tanárnő, majd hozzátette a 140 négyzetméteres színpad elkészítése után érezték, hogy egy olyan helyre is szükségük lenne, ahol leülhetnek, társaloghatnak egymással.

Ekkor született az ötlet, hogy a palettákból asztalokat és ülősarkokat is gyártsanak. Volt olyan diák, aki életében nem fogott kalapácsot, Youtube-tutoriálok és a Pinterest segítségével sajátították el a raklap bútorok összerakásának mikéntjét. Amint elkészültek az ülőalkalmatosságokkal is, újabb ötlet merült fel – mert a diákok kreativitása kiapaszthatatlan – ezúttal bárt hiányolt a lelkes közösség, hogy legyen a közelben frissítő, ha megszomjaznának. „Minden barát és ismerős adott adományba valami használhatót. Kaptunk például akácoszlopot, amit a diákokkal saját kezűleg gyalultunk le. A Gardenben több mint 180 akácoszlop van, ezeket mind közösen készítettük, óránként ötösével váltottuk egymást. Amint lett színpadunk, asztalunk és bárunk, rájöttünk, hogy mások előtt is kitárhatnánk a teret, mert benne van az összes szeretetünk, minden tudásunk és motivációnk, hogy valamit a közösségért tegyünk, illetve a hitünk, hogy erre képesek vagyunk” – fogalmazta meg a Garden esszenciáját Dalma.

Megbeszélték tehát, hogy hivatalossá teszik a működésüket, mindezt úgy, hogy Tóth Dalma délelőtt tanárnő volt, délután édesanyja segítsége a tanyán, és hirtelen a vállalkozásvezetés is az ölébe huppant. Hiába tűnt megterhelőnek, nem mondott le róla, mert tudta, ha több mint száz ember összegyűl egy helyen, azt a tevékenységet, ami ennyi embert megmozgat, igenis érdemes komolyan venni. 2022-ben tehát megnyitották a Harmony Garden kapuit, amit egyébként 3 hét alatt építették fel.

Amikor elterjedt a híre, juhászoktól kezdve szülőkön át egészen a nagymamákig mindenki vitt valami rusztikus dolgot, hogy a kertet szépítse. A hordók, szekérkerekek, hímzett terítők mind a juhászoktól kerültek hozzájuk, minden helybéli örömmel segítette a gyereksereget.

Mint megtudtuk, Nem volt céljuk, hogy vendéglátóegységként működjenek, nem gondolkodtak profitszerzésen, csupán arra vágytak, hogy bebizonyíthassák, kellő akarattal bármire képesek, nincs lehetetlen. Dalma mindezt úgy fogalmazta meg, „tanulságos időszak volt ez, felnyitotta a szemem: csupán én és a legjobb barátnőm voltunk a felnőttek a kiskorúak között, és megértettem, mekkora a különbség gyerek és felnőtt között. A 25 diák mellettünk nem tudta, hogy ez mivel jár, fogalmuk sem volt, hogy ez mennyi munkát igényel, nem voltak negatív gondolataik arra vonatkozóan, hogy sikerülni fog vagy sem. Hitük volt benne, mert még egyszerűnek és tisztának látják a világot. Nem volt bennük félelem, pedig én és a barátnőm, amikor szembesültünk azzal, hogy ez mennyi papírmunkával jár, bizony olykor megrettentünk. Amikor belefáradtunk, a diákok motiváltak bennünket, ők hajtogatták, hogy nincs lehetetlen”.

Visszatekintve még biztosabb benne, mint valaha, hogy kellő akaraterővel bármi felépíthető: ma már öt alkalmazott dolgozik a Harmony Gardenben, de a kapunyitás pillanatában mindenki ott terem, aki a közösségi tér születésénél asszisztált, a kert ugyanis mindenkié, ez az egyik hitvallásuk. A diákok és alkalmazottak számára ez nem munkahely, ez a sajátjuk, és ezzel magyarázható, hogy naponta szívüket-lelküket adják a működtetéséhez.

A tavalyi bevételből az alapcsapat, az a 9 gyerek, aki kezdetektől munkálkodott a nagy álmon, Mallorcán nyaralhatott, olyan diákok is, akik azelőtt az ország vagy a város határain kívül sem jártak – lelkendezett az osztályfőnök, hangsúlyozva, hogy számára édesanyja a példakép, az igazi hős, aki mindennek az alapját teremtette.

„Abban a tudatban nevelkedtem, hogy tízezres bárányfarmunk van, ami nagyon nagy vállalás. Mégsem láttam édesanyámat amellett érvelni, hogy valami miért nem valósulhat meg. Mindig azon gondolkodott, hogy miként lehet kivitelezni az ötleteket. Azt sem láttam, hogy a kudarcba beleroskadna. Nem egy földhözragadt ember, nem materialista, úgy van vele, hogy a pénz forgóeszköz és minden attól függ, hogy mi hogyan forgatjuk. Soha nem az volt a célja, hogy nagyot profitáljon bármiből is, hanem az, hogy azt tehesse, amit szeret és ebből talán profithoz jusson. A Gardennek is ez az alapkoncepciója. Benne van a szeretetünk, nem voltak negatív gondolataink azzal kapcsolatosan, hogy mi vár ránk, így az univerzum visszahozta nekünk azt, amit belefektettünk” – fűzte hozzá hangsúlyozva, hogy édesanyja máig az egyik legnagyobb támogatójuk, aki szívesen táncol együtt a fiatalokkal a táncórák keretében.

A diákok pedig sokat fejlődtek az elmúlt időszak alatt, és olyan tapasztalaton alapuló tudáshoz jutottak, amely formálta a kapcsolatteremtésüket, illetve az élethez való viszonyulásukat:  ahelyett, hogy képernyő előtt ücsörögnének, hasznos dolgot tesznek, folyton azon gondolkodnak, hogy mit hogyan fejlesszenek, mihez milyen alapanyagra van szükség.