A gyermekek nemcsak énekelni, rajzolni és beszélni fognak, hanem férfiakká és nőkké cseperednek, figyelmeztet a csaladinet.hu cikke, amelyben a lurkók önkielégítését tárgyalja. Noha a testiség nem a gyermekkor mindennapi része, nem lehet szégyen és bűntudat forrása, az örömszerzéshez fűződő negatív érzéseket viszont csak a szülők hozzáállása írhatja fölül.

A gyermeknevelés folyamán gyakran öröm és büszkeség tölti el a szülőket: ha a gyermek felfedezi a hangját, ha gurgulázva nevet, ha szavakat kezd mondani, feláll, sétálni kezd, ugrál. Viszont az örömérzet mellé olykor befészkeli magát az aggodalom és a szégyenérzet is, és ez általában akkor jelentkezik, amikor a gyermek felfedezi saját testét, plüssmackóhoz dörgöli azt, vagy az óvodai csoportban folytat önkielégítést.

Kapcsolódó

Ördögtől való és szégyenteljes a gyermekkori önkielégítés? Szexuális nevelés, második rész

„Te jó ég, ez a gyermek olyan dolgokkal foglalkozik, amellyel nem kellene!” – kiált fel a legtöbb szülő és pedagógus, ha az apróságot mászkálás, hintalovazás, biciklizés közben azon kapja, hogy a nemi szervét dörzsölgeti, vagy a takarót, a kispárnát szorítja a lábai közé.

szexuális nevelés önkielégítés

Pedig a nemi örömszerzés képességére a gyermeknek ugyanannyira szüksége lesz a későbbi boldog élete szempontjából, mint bármelyik másik képességére. Ezt is gyakorolnia kell, ez is az élet része. A kíváncsiság a testiséggel kapcsolatban természetes, emberrel született, „gyári beállítás”. A test érintése örömteli esemény, a testi önmegismerés pedig a fejlődés alapvető része. Ezért sem szabad szégyennek és bűntudatnak kötődnie hozzá, sőt, tiltani sem megfelelő.

A szülő reakciója sorsdöntő: helytelen szidni, tiltani a gyermeket

Az esetek többségében nem a gyermeki viselkedés a probléma, hanem a szülői reakció. Érdemes erre időben felkészülni, és a felnőttnek saját hozzáállásán előre elgondolkodni, mert ha a reakciójával szorongást, szégyenérzetet kapcsol a csemete a testi örömforrás kérdéséhez, azzal későbbi szexuális élete is megpecsételődik. A büntetés, fenyegetés óriási bűntudatot kelthet, és lappangó feszültség kísérheti a leány- vagy fiúgyermeket egy életen át.

Ez nem azt jelenti, hogy a szülőnek kötelessége végignézni a produkciót a nappali közepén vagy vendégségben. Ilyenkor visszajelezhet gyermekének, hogy megérti és elfogadja, hogy jó érzéssel tölti el, de ez a cselekedet nem kíván magának közönséget. Szólhat neki arról is, hogy olyankor intézze inkább az önkielégítést, amikor egyedül van, menjen a szobájába, és hajtsa be az ajtót.

Ha a gyermek önkielégítő tevékenysége feltűnően gyakorivá válik, érdemes viszont erre, mint jelzésre, odafigyelni. Az önkielégítés egyfajta örömszerzés, megnyugtatás, vagy akár unaloműzés is lehet. Ha a gyermek mindennapi tevékenységének rovására megy, ha társasjáték, beszélgetés, rajzolás helyett is ezt választja, akkor foglalkozni kell a jelenséggel. Nem az önkielégítés, mint tevékenység jellege a probléma akkor sem, hanem a gyakorisága, és az előtérbe helyezése más, alkotó jellegű tevékenységekkel szemben.

Az önkielégítés gyakran egy önnyugtató rítus, a gyerekek egy része aktívan használja, amikor kistestvére születik, óvodába kerül, költöznek, vagy estleg válnak a szülők. Ezt veheti igénybe, ha feszült, ha sok a konfliktus körülötte, ha egyedül érzi magát. Ha ilyen élethelyzetbe kerül, több figyelemre lehet szüksége, hiszen a figyelem mindig azt jelenti: fontos vagyok.

Az önkielégítés unalomból is történhet, ilyenkor azt jelzi a szülő számára, hogy nem elég ingerdús a környezet. Ez nem csak a játékok, de a  játszótárs hiányára is utalhat. Ha a normális tevékenység visszaszorul az önkielégítés miatt, akkor érdemes pszichológushoz fordulni. A gyermek szexuális igényével való szembesülés sok esetben kínos a szülő számára. Ám a felnőttkori szabad és szárnyaló testiséget az ilyen nehéz pillanatokban adott válaszok alapozhatják meg.