Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy reneszánszukat élik a sportkártyák, talán soha nem látott méreteket öltött a velük való kereskedés, adás-vétel, cserebere. Újabb és újabb darabok, sorozatok tartják lázban a gyűjtőket, legyen szó egyszerű sportrajongókról, gyerekekről, vagy éppen olyanokról, akik befektetésként tekintenek a kis színes lapocskákra és nem kis anyagi áldozatot hoznak egy-egy kivételes példány megszerzése érdekében. De honnan is indultak hódító útjukra a sportkártyák, mit kell tudni róluk, milyen típusai vannak? Mindezt próbáljuk most olvasóink elé tárni és arra is kitérünk, mire figyeljünk oda, ha most vágunk bele a gyűjtésbe, esetleg a használt kártyák piacán szeretnénk szétnézni.

Egészen elképesztő belegondolni, hogy a sportkártyák gyártása és forgalmazása közel 140 éves múltra tekint vissza. Mint annyi más korszakalkotó ötlet, ez is a tengerentúlon született. Az Amerikai Egyesült Államokban jelentek meg az első kartonlapokra nyomtatott, gyűjthető, sportolókat bemutató apró papírlapok, méghozzá az 1880-as évek második felében. Kezdetben, a szintén újdonságnak számító, előre gyártott cigaretták dobozaiba helyezett kemény kartonlapocskákra nyomtatták az Európában kevésbé ismert baseball sztárjait.

Túl a gazdasági válságon

A századfordulóra olyannyira népszerűvé váltak a kártyák, hogy a gyártók önálló termékként is forgalmazni kezdték azokat és más sportokat is bevontak, például az ökölvívást és a lovassportokat. A kártyagyártó ágazat túlélte az 1933-as nagy gazdasági világválságot, sőt, ezt követően jelentek meg a teljes sorozatok, igaz, gyűjtőalbumok még nem álltak rendelkezésre, arra pár évtizedet még várniuk kellett a kártyák szerelmeseinek. A 20. század közepére a kártyák képei kiegészültek életrajzi-, illetve teljesítmény-adatokkal, statisztikai érdekességekkel is.

Európában elsősorban a labdarúgáshoz kapcsolódó kártyák (és matricák) terjedtek el igazán széles körben. Több mint 60 éve alapították meg az olaszországi Modenában a mai napig is működő Panini céget. A vállalat számára az igazi áttörést az jelentette, amikor 1970-ben megegyeztek a Nemzetközi Labdarúgó Szövetséggel (FIFA) és elkészítették a következő világbajnokság hivatalos matricagyűjtő albumát. A FIFA-együttműködéssel gyorsan nemzetközivé váló Panini meghódította Európát és a foci vb-kkel együtt az egész világot.

Előkerültek a gyűjtemények

Az 1990-es években Közép-Európába is „berobbantak” a sportkártyák, megérkeztek az első kosaras-kártyák, 2009-től pedig a Panini kártya-ágazatának jóvoltából széles körben elérhetőek lettek a rendkívül népszerű csomagocskák. Szintlépést jelentett az is, hogy a kártyákon megjelentek a magyar és a román futball szereplői is. Érdekes módon, a kártyagyűjtésnek a koronavírus-járvány adott újabb lendületet világszerte. A bezártság következtében felszabadult időben ugyanis sokan előkeresték a régi, dobozokba rejtett gyűjteményt és rendezgetni, adni-venni kezdték a kártyákat. Sokat lendített a dolgon a digitális technika is, hiszen manapság már elérhetőek az internet által a legkülönbözőbb gyűjtői-, kereskedelmi oldalak, ahol megvásárolhatók a hiányzó-, eladhatók a fölösleges darabok.

A kártyák töretlenül hódítanak. Ott vannak az újságosoknál, a gyorséttermekben, a nagyáruházakban. Több üzlet saját sorozatot dob piacra, például bizonyos összegű vásárlás esetén csomagokat ad ajándékba és a hozzá tartozó gyűjtőalbumot is megvételre kínálja. Néhány gyűjtőt arra kértünk, hogy segítsen eligazodni a sportkártyák színes világában.

Hobbiból munka

A mindössze 24 éves Lajter Lili Magyarország egyik legelismertebb kártya-szakértője, aki Európa vezető kártyabevizsgáló cége, a Majesty Grading Company (MGC) munkatársa. Lili kérésünkre először a főbb kártyatípusokat ismertette a Maszol olvasói számára.

„Sorozat válogatja, hogy éppen milyen típusok vannak, minden széria más és más. Alapvetően beszélhetünk base-, azaz alapkártyáról, ennek valamilyen verziójáról, legyen az számozott, vagy valamilyen nem számozott változat (paralell, silver, purple...). Vannak inzertek, ezek már nem az alapsorhoz tartozó lapok, amelyekből szintén lehetnek számozott verziók. És akkor beszélhetünk aláírt, mezdarabos kártyákról, de létezik például kesztyű- vagy cipődarabos is (azaz, az adott kártyán, az azon szereplő játékostól egy apró felszerelés-darabka is található, szerk. megj.). Továbbá az úgynevezett case-hit lapok, amiknek az előfordulása igencsak ritka. Egy case-ben csak egy darab van” – sorolta fel.

Szenvedély nélkül nem érdemes gyűjteni

De mit is jelent az, hogy egy kártyát értékelnek, azaz szakszóval: grandingolnak? „Egy kártya bevizsgálása során megvizsgálják, hogy a kártya felülete mennyire hibátlan, nem karcos-e, nincs-e rajta benyomódás stb. Megnézik, hogy az élei, sarkai hibátlanok-e, milyen a kártya centeringje, azaz mennyire van középpen az adott „minta”. Ha például a kártyának van kerete, akkor szemre is belőhető, hogy középen van-e vagy kicsit jobbra vagy kicsit balra inkább” – avatott be Lili a kártyák vizsgálatába.

Egy adott kártya értékének meghatározása ugyanakkor nem feltétlen egy egyszerű kérdéskör, nagyon sok minden befolyásolhatja – emelte ki Lajter Lili. „Kezdődik azzal, hogy milyen széria, mennyire ritka a lap, ki van a kártyán, milyen évjárat. Szóval a konkrét kártya esetében se feltétlen lehet pontosan meghatározható értéket belőni” – osztotta meg.

Ám gyűjtőként Lili határozott értékrendet képvisel, amit igyekszik hangoztatni mindazok számára, akik gyűjtőként határozzák meg önmagukat. „Népszerűsíteném azt az álláspontomat és üzenetemet, hogy nem feltétlen a piaci érték határozza meg a kártya értékét. Van egy abszolút szubjektív érték is. Tehát ha például számodra valamilyen oknál fogva kedves az a kártya, tetszik neked, valamiért kötődsz hozzá, számodra értékes. Ezt figyelembe véve lehet szó egy alapvetően nem sokat érő lapról, de az biztos, hogy semmi pénzért nem válnék meg tőle a gyűjteményemből. Aki csak a pénzt látja ebben és nincs egyfajta gyűjtőszenvedély, rajongás vagy érdeklődés a kártyák, akár a sportok iránt (ha sportkártyáról van éppen szó), akkor nem is ajánlom, hogy belekezdjen ebbe a szép hobbiba” – hangsúlyozta Lajter Lili.

Mezdarabos, aláírt, számozott és prémium lapok

Szabó Dániel szintén Magyarországon hódol a kártyagyűjtő-szenvedélynek. Mint megkeresésünkre elmondta, a nagyáruházakban kapható lapok főleg „a kissrácoknak vannak kitalálva”, ezek játékpontszámokkal vannak ellátva, lehet cserélgetni, és egy teljes kirakott széria mutatós lehet. Bizonyos gyártók termékeiből már lehet aláírt kártyákat is húzni, persze, több ezer csomagonként.

„Ezek már sok pénzt érnek, viszont a nyitási esélyük nagyon kevés. Illetve a bolti szériák fémdobozaiban már lehetnek mezdarabos (Coin), illetve a múltkor szembe jött velem csapatkapitányi karszalag-darabos lap is. Ezek közül talán a Coin darabos a legértéktelenebb, hiszen abban csak egy műanyag darab van, még csak nem is fém, hogy ne lehessen méregetni” – avatott be Dániel.

Mint megtudtuk, ezek közül a kártyák közül vannak, amikben a mezdaraboknak nincs közük a játékoshoz, tehát bementek a boltba leakasztották, felvágták és így kerültek a lapba. Ezeket a lap hátulján Not Associated jelzővel jelzik. Vannak a játékos által hordott olyan mezdarabok, amelyeket nem meccsen viselt, hanem dedikálás, fotózás, edzés alkalmával, ezeket Player Worn szóval jelölik a kártyák hátán. És elérkeztünk a meccsen hordott darabokhoz, amiket Match Worn szóval jelölnek a gyártók.

A számozott lapok olyanok, amik bizonyos mennyiségben készültek és sorszámot kapnak. Ezek lehetnek a sima lapok számozott változatai, de lehetnek aláírtak (azaz tartalmazhatják a rajta szereplő szignóját), mezdarabosak is. „A kártyában lévő kis relikvia általában mez, de van cipő-darabos és labda-darabos is. Léteznek olyan lapok is, amik számozottak, aláírtak, és még mezdarabosak is egyben” – sorolta Dániel.

Egy másik kiemelt kártyacsoport a Prémium lapok, amelyeket sportkártya-boltokban lehet beszerezni, vagy a gyártó oldaláról kell megrendelni. Magyarországon nagyon népszerű lett a Tik Tok Live-ban való eladás.

A bontás izgalma

„A cserék jó része Facebook-csoportokban történik, a két fél általában ugyanazon a napon feladja postára a lapot is. Általában ha elsőbbségivel dobjuk postára a következő munkanapon már ott is van. De szoktak lenni kártyabörzék, ahol szintén lehet cserélgetni, ezek jórészt Budapesten vannak, így ezek nem mindenki számára elérhetőek

„Akik most kezdik el, azoknak azt javaslom, hogyha komolyan szeretnék a lapokat gyűjteni, a bolti szériákat teljesen felejtsék el. Gyűjtsék kedvenc csapatukat vagy játékosukat. A bolti csomagok nyitása nem lesz profitáló szinte sosem, nagyon ritka, amikor már az árát is visszahozza. Ezeknél a Breakeknél, azaz nyitásoknál az izgalmat veszed meg főként” – mondta el Dániel.

Mire figyeljünk használt lapok esetén?

A kártyákat tehát adják-veszik, csereberélik a gyűjtők és természetesen nem csak a gyerekekre igaz ez. Sokan egy-egy példány beszerzésére nem kevés időt, energiát és persze, pénzt áldoznak. A szintén Magyarországi gyűjtő, Kompis Olivér azt osztotta meg érdeklődésünkre, hogy mire figyeljünk használt kártyák vásárlása esetén?

„A Facebookon történő adás-vétel mindig is egy rizikós vásárlási forma volt, hiszen a kártyák állapotáról nagyon nehéz képek alapján megbizonyosodni, illetve a kártyás átverések is folyamatosak sajnos a csoportokban is” – szögezte le elöljáróban Olivér.

Na, de mit lehet tenni, azért, hogy elkerüljük az átverést vagy, hogy rossz állapotú lapot kapjunk a pénzünkért? „Az első és legfontosabb, hogy minél több képet kérjünk az eladótól. Ez az egyik legegyszerűbb módja annak, hogy a csalókat felismerjük, hiszen minél több képet kérünk, annál nehezebb nekik hamisítani a fotókat. Magyarországon úgy igyekeznek a csoport adminok szűrni, hogy egy névcetlit kell csatolni a képhez, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy tényleg az eladónál van az adott kártya. Amerikában a legelterjedtebb módja a csalók kiszűrésének az, hogy pénzérmét rakatnak oda a képhez, hiszen az ügyesebb csalók a névcetlis képeket már könnyeden átszerkesztik” – osztotta meg a gyűjtő.

„Másik formája a csalásnak, mikor az eladó tényleg rendelkezik a lappal. Erről küldött képeket is és a vevő mindent rendben talál és elutalja az összeget és mikor megérkezik, mégsem azt kapja, amit várt” – mondta Olivér. Mint hozzátette, ez esetben, főleg ha kis tételről van szó, a vevő általában tehetetlen, legfeljebb az adott csoportban tudja megosztani negatív tapasztalatait és figyelmeztetni a többi tagot.

Megelőzhetők a csalások

„Szerencsére egész könnyen meg lehet előzni a csalást. Ennek a legegyszerűbb módja, hogy megkérdezed az eladót, hogy személyesen át tudod-e venni a kártyát? Ilyenkor, ha nemleges válasz érkezik, akkor már egyből gyanús, hogy vajon miért nem szeretné személyesen átadni a lapot. A másik módja a csoportban való utánanézés az eladónak. Ilyenkor ajánlott megnézni, hogy az eladó mióta a csoport tagja, illetve milyen gyakran posztol és ad-vesz lapokat. Meg lehet nézni, hogy volt-e esetleg az eladóról már negatív kritika. Szerencsére több magyar csoportban is működik pozitív és negatív lista is, amelyen megtudod, hogy esetleg rajta van-e az eladó és ha igen, melyik oldalon.

Összességében a kártyavásárlás online hasonlóan működik, mint más egyéb tárgyaknál, de a csoportok nagy többsége nagyon kedves és szinte azonnal talál mindenki valakit, aki tud neki segíteni az adott problémában. A legfontosabb egyértelműen, hogy itt is mindig jobb félni, mint megijedni!” – összegzett Kompis Olivér.

Honi körkép

Székelyföldön jellemzően a gyermekek hobbija a kártyák gyűjtése. A felnőtteket kevésbé ragadta el a gyűjtőláz. Mindez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy ne vonódnának be a „kártyázásba”. A szülők jellemzően a gyerekek gyűjtésének oldalvizein evezve foglalkoznak a kártyákkal, leginkább az utóbbi években népszerű focis kártya-sorozatokkal.

Számos közösségi oldalon felbukkannak a csere-berére hívogató bejegyzések. Ha a gyerekek elakadnak egy-egy sorozat kigyűjtésénél, vagy a szülő megelégeli az újabb és újabb csomagok vásárlását, megjelennek a kereső/kínáló felhívások, bejegyzések. Egy-egy hiányzó darabot hetekig, hónapokig is kereshetnek, de megrendelhetik a forgalmazóktól, vagy akár a gyártóktól is közvetlenül. Az igazán ritka, kivételes, egyedi lapok gyűjtése vidékünkön még meglehetősen gyerekcipőben jár, ám ami késik, nem múlik, bizonyára kitermelődik majd egy olyan fizetőképes réteg, amely ezért vagy azért lát fantáziát a sportkártyák gyűjtésében.