A közelmúltban lett 20 éves a Facebook, s tagadhatatlan, hogy a közösségi média megváltoztatta a világunkat. Felületesen és rózsaszín szemüvegen át szemlélve a dolgokat úgy tűnhet, hogy a Facebook és társai közelebb hozták egymáshoz az embereket, mindenki számára könnyen hozzáférhető kommunikációs teret kreálva, azonban a kutatások ennek pontosan az ellenkezőjét bizonyítják.

1625 ismerősöm van a Facebookon. A többséghez fűződő kapcsolatomra a felületes ismeretség a legpontosabb megnevezés, sokukhoz pedig semmi közöm, s nem is volt. Évről-évre jól szórakozom, látván, hogy születésnapomon Messenger-üzenetben felköszönt P., akivel, bár tudom kicsoda, lévén több közös személyes ismerősünk van, a való világban sosem találkoztam. Akár kedves gesztusnak is minősíthetném a tőle érkező, elmaradhatatlan köszöntést, nekem azonban inkább groteszknek tűnik, egy pótcselekvésnek, ami megadja a nem létező kapcsolat illúzióját. Márpedig épp ebben rejlik a Facebook valószínűleg legnagyobb veszélye.  

Egy, az American Journal of Preventive Medicine című tudományos folyóiratban 2017-ben megjelent tanulmány a közösségi média és a magányosság érzetének összefüggéseit vizsgálta. A kutatás során, azt mérték, hogy az 1787, 19 és 32 év közti alany milyen gyakran és mennyi ideig használ közösségi médiát (Facebook, Snapchat, Twitter, Pinterest, Instagram, Tumblr stb.), s hogyan érzik magukat. A tanulmány résztvevőinek mindössze a 3,2 százaléka, 58 személy nem használta egyáltalán a közösségi médiát.

Az eredmények azt mutatták, hogy a közösségimédia-csatornák felkeresésének gyakorisága és az azokon eltöltött idő egyaránt befolyásolták az alanyok közérzetét. Azok körében, akik minimum napi két órát fordítottak ilyen célra, kétszer akkora volt a magukat magányosnak érzők aránya, mint azoknál, akik legfeljebb 30 percet töltöttek a közösségi médiában. Az alanyok, akik hetente legalább 58 alkalommal léptek be a közösségi médiába, háromszor akkora eséllyel érezték egyedül magukat, mint azok, akik maximum kilencszer facebookoztak. Az összefüggés egyértelműen megmutatkozott nemtől, jövedelemtől és életkortól függetlenül.

Ebből a kutatásból azonban nem derült ki, hogy mi volt az ok, s mi az okozat, mivel elképzelhető, hogy azok az emberek töltenek több időt a Facebookon vagy a Snapchaten, akik magányosnak érzik magukat. Más kutatások azonban világosan kimutatták, hogy a virtuális világban eltöltött idő a magány egyik táptalaja. Ezek során az alanyokat naponta több alkalommal, változó időpontokban kérdezték SMS-ben a lelkiállapotukról, s arról, mennyit facebookoztak a legutóbbi kapcsolatfelvétel óta. Az eredmény minden kutatás esetében az volt, hogy a közösségi média használata nemhogy javított volna, hanem éppenséggel rontott az alanyok hangulatán, ugyanakkor egyirányú hatást mutatott, nem erősítette meg, hogy a lehangoltság a közösségi média használatára ösztönözne.

Több lájk, több szomorúság

Az Egyesült Államokban három egymást követő évben, minden egyes alkalommal ugyanazon 5206 alannyal elvégzett kutatás azt mutatta, hogy azok lelki egészsége, akik az átlagnál többet lájkoltak bejegyzéseket, 5-8 százalékkal volt rosszabb az átlagénál. A brit statisztikai hivatal, az Office of National Statistics a gyermekek mentális egészségéről készített széles körű felmérést Insights into children’s mental health and well-being címmel. Ebből az derült ki, hogy azon gyerekek és serdülők esetében, akik napi három órát töltenek a közösségi médiában, háromszoros a depresszió veszélye azokhoz képest, akik egyáltalán nem facebookoznak.

Sampasa-Kanyinga és Lewis kanadai szakemberek 753, 14 éves átlagéletkorú alannyal végzett kanadai felmérése hasonló eredményt hozott. Frison és Eggermont 910 belgiumi fiatal bevonásával vizsgálták a közösségi média és a depresszió kialakulásának kockázatát, s igazolták az összefüggést, azonban csak a lányok esetében. Ők ezt arra vezették vissza, hogy a lányok használják inkább ezen platformokat, a fiúk inkább digitalis játékokat játszanak.

Arra, hogy a közösségi media miért rontja a lelkiállapotot, nem nehéz rájönni: sehol nem látni annyi boldog embert, mint a Facebookon, pontosabban a boldogság pózában tetszelgő embert. „Ott barátokat látunk, akik érdekes dolgokat csinálnak nélkülünk, s összehasonlítjuk az érzelmi tapasztalatainkat mások mélységesen megszépített és tökéletesnek tűnő életével” - állapítják meg Marion Underwood és Samuel Ehrenreich, a Dallasi Egyetem pszichológusai a The Power and the Pain of adolescents’ digital communication (A serdülők digitalis kommuinikációjának Ereje és Fájdalma) című tanulmányukban.

Ennek fényében nem meglepő az eredmény, melyre Morten Tromholt dán kutató jutott. Kísérletének 1095 alanyát tetszőlegesen két csoportra osztotta, s az egyik szabadon használhatta a közösségi médiát, a másiknak azonban egy héten át le kellett mondani a facebookozásról. Egy hét leteltével felmérték mindkét csoport lelkiállapotát, s kiderült, hogy utóbbi tagjainak jobb a pszichés állapota, s elégedettebbek az életükkel.  

Hova lett a bizalom?

Más kutatások azt sugallják, hogy a közösségi média nem csupán nem segíti elő az emberi kapcsolatok kialakulását, hanem egyenesen romboló hatású lehet. A The Third Wheel The Impact of Twitter Use on Relationship Infidelity and Divorce című, 581 felhasználó bevonásával készített tanulmány azt vizsgálta, hogyan hat a Twitter a párkapcsolatokra. Az eredmény egyértelmű volt: minél többet használta valaki a Twittert, annak rosszabbnak ítélte meg a kapcsolatot, amiben élt.     

A World Values Survey felmérés az adatait elemezve, 2187 résztvevő bevonásával amerikai és kanadai szakemberek azt vizsgálták, hogy a közösségi média mennyire befolyásolja a bizalom érzését. Arra jutottak, hogy minél több időt töltünk a virtuális térben, annál kevésbé bízunk a szomszédainkban, az idegenekben, a más vallású vagy más nemzetiségű emberekben.

Kapcsolódó

A Facebook előtt és után – Húsz éve már, hogy teljesen megváltozott az életünk

A platform új szokásokat, új fogalmakat, sőt új lehetőségeket teremtett.

közösségi média születésnap Facebook online

„A kutatásaink azt mutatják, hogy az információhoz való könnyű hozzáférésnek előre nem látható társadalmi hatásai lehetnek. Mivel az emberek a figyelmüket folyamatosan kényelmes elektronikai eszközök felé irányítják, hajlamossá válnak lemondani olyan tájékozódási módozatokról, melyek a felebarátaink iránti bizalmat erősítik. Végső soron ez a bizalom jelenti társadalmunk fő kötőanyagát” – idézi a kutatók konklúzióját Manfred Spitzer német agykutató és pszihiáter az Eisamkeit. Die unnerkante Krankheit (Magány. A fel nem ismert betegség) című könyvében.

Facebook és popcorn

„Aki gyakran kapja magát azon, hogy sok időt tölt egyedül telefonozva, az interneten lógva, valószínűleg azt hiszi, hogy ennek a viselkedésnek (…) az eredménye a kommunikáció, sőt a szociális interakció lesz. Valójában az átlagos felhasználó nem veszi észre, hogy a mindennapi élet minden területén, közénk és a társaink közé (…) befurakodott a technológia. A média szó közvetítőt jelent, vagyis a közvetlen kapcsolat ellentétjét. Ez gyakran elkerüli a figyelmünket, amiért óriási árat fizetünk. (…) A közösségi média az a valódi emberi kapcsolatokkal összevetve, mint a pattogatott kukorica az egészséges ételekhez viszonyítva. (…) Az autentikus valóságot semmi sem közvetíti. (…) A virtuális- és a közvetlen, hús-vér emberekkel való, a képernyő és a mikrofon közvetítése nélküli kapcsolatok között irtózatos különbség van” – szögezi le Manfred Spitzer.    

Mindebből, természetesen nem következik, hogy meg kellene szüntetnünk a Facebook-fiókunkat. Elvégre engem is Facebookon keresztül talált meg, sok-sok év után a legjobb serdülőkori barátom. Egyvalamit azért nem árt észben tartanunk: annak, hogy hányan nyomtak lájkot egy Facebook-bejegyzésünkre az égvilágon semmi jelentősége nincs.