„Vigyázz, mert tönkreteszed a gyereked azzal, hogy…” – így kezdődik számos cikk, ami a babák és gyermekek testi vagy lelki egészségéről szól. Ömlenek az elsősorban az anyáknak címzett tanácsok online és offline is – a családtól, barátoktól, ismerősöktől és ismeretlenektől – a gyereknevelés helyes módjáról. Sok anya oda jut, hogy kénytelen pszichológushoz fordulni a nyomás miatt, hogy vajon jól csinálja-e. A teljesítményszorongás jelenik meg ilyenkor Mészáros Andrea pszichoterapeuta szerint, aki azt tartja, nem is nehéz összezavarodni a mai tanácsáradatban, másrészt azt tapasztalja, sok nehézséget nem is a sok tanács, hanem a generációk közti nézetkülönbségek okoznak. A szorongás fő forrása mégis az anyákban elsősorban nem kívülről jön, hanem belülről fakad: az önbecsülés hiánya miatt a tudatalatti félelmek lépnek működésbe a pszichoterapeuta szerint, aki azt vallja, feloldható a stressz és a generációk közti feszültség is, és erre tanácsokat is ad: nem, nem azt, hogy menjünk pilatesre vagy fogadjunk babysittert.

„Két dolog motiválja és kergeti őrületbe a nőket ma Erdélyben: hogyan tartsák meg a férjüket és hogyan neveljenek jól gyermeket. Hogy ez mennyire sok nőt foglalkoztat, az határozottan látszik az általános fejlesztő konferenciák női és férfi résztvevőinek arányán is. Nyomasztó kérdések ezek, főleg azoknak az anyáknak, akik önbecsülési problémákkal küzdenek” – mutat rá Mészáros Andrea pszichoterapeuta a Maszolnak arra a kérdésre válaszolva, hogy szakemberként mennyire tapasztalja ő maga is, hogy számos anyának nem kevés szorongás kapcsolódik ma a gyerekneveléshez.

A terapeuta szerint nem hirtelen és ok nélkül „betegszik bele” az anya a sok információba, és a félelembe, hogy jól csinálja-e. „Alacsony önbecsülés lehet a háttérben vagy egy feldolgozatlan traumából fakadó »nem tudom szeretni magam« állapota, és ilyen esetben az ember mindig csak a teljesítménye alapján ítéli meg magát. A teljesítményszorongás jelenik meg és elvesz a rengeteg információban, mert annyira jól akarja csinálni, hogy a saját ösztöneire nem hallgat. Nem arra hallgat, hogy ő hogyan akarja, hanem inkább az van benne, hogy nem akarja rosszul és elveszik a sok információ áradatában” – fejtette ki, hogy mi az a belső ok, ami az anyák szorongásához vezethet.

„Kötődjünk jól” – de mit is csináljunk?

Magukban az információkban is könnyű elveszni, hangsúlyozza ugyanakkor Mészáros Andrea, és nem tartja elhanyagolandónak a generációk közti feszültségeket sem a szorongás kialakulásában.

„Azt vettem észre, hogy az elmúlt tíz évben, amióta ennyi cikk, podcast, önfejlesztő könyv elérhető, az emberek nagyon összezavarodnak a sok általánosítástól, viszont nagyon nehéz »lefordítani« gyakorlatra a tanácsokat. Nézzük például a kötődés kérdését: jól kell kötődjünk a gyerekeinkhez, mert a pszichológia azt mondja, hogy traumatizálva lesznek, ha nem. Azonban azt, hogy mit jelent a jól kötődés a gyakorlatban, nem tapasztalom, hogy bárki megérti. Mind baráti, mind a páciensekkel folytatott beszélgetések során az derül ki, hogy az emberek ezeket nem tudják gyakorlatba ültetni. Emiatt is sok anyuka szorong, hogy hogyan csinálja jól, mert kapott egy ilyen tanácsot, hogy »kötődj jól«, de fogalma sincs, hogy ezt hogy kell csinálni, és összezavarodik. Ha pedig elmegy pszichológushoz a szorongása miatt, lehet, még meg is szólják” – sorolta a tanácsadás számára is kihívást jelentő kérdéseit a terapeuta.

Generációs nézetkülönbségek és megoldásuk

„Nemcsak a sok információ, hanem a generációs különbségekből fakadó ütközések is hozzájárulhatnak a szorongás kialakulásához. Gyakori eset: az édesanya – a kapott információk alapján – eldönti, hogy kizárólag anyatejet ad a babájának, de jön nagymama és azt ismételgeti: »mért nem adsz neki teát?«. Ez jól illusztrálja, hogy nem a sok információ a stresszelő – hisz az anya meghozta már a döntését, hogy anyatejjel táplálja a babáját –, hanem, ha ez a helyzet elbizonytalanítja, akkor az az anya saját maga iránti bizalmatlansága miatt van” – mutatott rá. Mészáros Andrea szerint ilyenkor a trigger – a reakciót kiváltó inger – az információ: „az anya tudja, hogy az anyatej a jó, így amikor ezt megkérdőjelezik, az első reakciója a düh: »te miért nem engeded nekem, hogy jól csináljam?«”

Elmondta: „ebben a helyzetben csak akkor lehet megnyugodni, ha rendben vagy a saját döntéseddel. Pszichológiai szempontból jól lenni azt jelenti, hogy nem kérem a másik visszaigazolását. Miért van erre szükségem? Nem kell a nagymama egyetértsen, nem kell azt gondolja, hogy nem kell tea, elég, ha az anya rendben van a maga döntésével, és nem kéri a visszaigazolást” – fejtette ki. Azonban tapasztalata szerint ennek gyakorlatba ültetése is macerás, számos példát látott a pácienseinél arra, hogy éveken át veszekedtek ilyen jellegű problémákon a családtagokkal, mert kölcsönösen a másik megértését várták el.

Vita helyett elég annyit mondani: „ez a mi házunkban így történik, és nagyon szívesen látunk, csak kérlek, ne veszekedj velünk”, fogalmazta meg a javasolt választ a terapeuta. Hozzátette: „ilyenkor szeretet-visszaigazolás nem történik, és emiatt nem lesz feloldozás sem.”

Kapcsolódni próbál, ezért osztja a tanácsait

Tudatalatti félelmek lépnek működésbe ilyenkor, ezért is olyan hevesek a reakciók, véli a szakember, aki szerint túl lehet lépni a nézetkülönbségeken vita nélkül.

„A kéretlen tanácsait azért adja, mert kapcsolódni próbál, és minden alkalommal, amikor nem értünk egyet, a kismamában és nagymamában egyaránt az jelenik meg tudat alatt, hogy elveszíti a másikat. A kapcsolódás megszűnésétől félünk ilyenkor. Ha ezzel szemben kapnánk olyan igazolást, hogy »te jól vagy a másságoddal«, akkor ezek nem történnének meg. Mondhatjuk például azt, hogy: »én annyira szeretem, hogy jössz, csak engedd el azt a teát, hagyjál békén vele! Gyere, öltöztessük át ezt cukit! Neked melyik body tetszik jobban?« És éljük tovább az életünket” – javasolta a szakember.

Bár nehezen tűnik hihetőnek, hogy ilyen könnyű lenne továbblépni, Mészáros Andrea hiszi, és mint mondta, tapasztalja, hogy szakmai eszköztárával ez tényleg elérhető.

A pszichoterapeuta szerint ugyanakkor azt is érdemes átgondolni, hogy mi mehet végbe a nagymamában egy – például az anyatej és a tea körüli – nézetkülönbség kapcsán. „Más is van emögött, mint hogy ki mit tart jónak. A fiatal anya el sem tudja képzelni, hogy az ősanyának mennyire nehéz lenne szembesülni azzal, hogy ha az a jó, amit ő most csinál, akkor azt jelenti, hogy rossz volt, amit annak idején csinált vele vagy az unoka apjával. Gyötrő érzés azon elgondolkodni, hogy 30-40 éve rosszul nevelhette a gyermekét, pedig azt hitte, hogy a lehető legjobban csinálja az akkori tudása szerint. Nagy empátiára lenne szükség, hogy így tudjunk egymásra nézni, hogy nemcsak a mi igazságunk igaz, hanem a másik világában is komoly folyamatok mennek végbe” – mutatott rá a pszichoterapeuta.

Megtapasztalni a saját vágyait

Az anyai szorongás, bizonytalanság, generációs ütközések megoldására az eddigieken túl azt tanácsolja, hogy az édesanya hallgasson a belső hangjára, sokat tehet önszorgalomból szakember nélkül is.

„A cél az, hogy az anya eljusson oda, hogy megtapasztalja magában a saját vágyait. Ne az legyen, hogy kívülről jön egy olyan információ, hogy »menj el pilatesre«, hanem hallgasd meg a belső hangodat. Például, ha lepihentél félórát, és bűntudatod van miatta, tedd fel a kérdést, miért van bűntudatod. Innen elindulva lehet eljutni oda, hogy másfajta viszonyt alakíts ki magaddal. Egy önmagát kizsigerelő anyuka nem fog tudni mást tanítani a gyerekének, csak ugyanezt. Ezért először meg kell éljem, hogy nem baj, ha lepihenek félórát, nem baj, ha vannak igényeim” – Mészáros Andrea szerint ezek az első lépesek a megoldás felé. Elmondta, van, „amikor, mínusz egyről indulunk”, amikor fel kell fedezni, mire van szüksége az anyának, fejleszteni kell a képességet, hogy ezt meg tudja nevezni, hisz elnyomta, mert csak arra szokott figyelni, hogy „a ház, a gyerek és a férj mit kér”.

„A következő szint, hogy ne legyen érte bűntudatod, az utána következő szint, hogy tudd kommunikálni” – sorolta a pszichoterapeuta. Mint mondta, sok anya csak tűr, „aztán kipukkan”, helyette legjobb akkor kérni, amikor még szépen tudjuk mondani. Amellett, hogy az édesanya önszorgalomból is rengeteget tud tenni magáért, ha mégis úgy érzi, meghaladja a probléma, akkor érdemes szakember segítségét kérni, hiszen, mint Mészáros Andrea hangsúlyozta: nem normális aggódással, szorongással élni.