Rengeteg tévhit kapcsolódik a hulladékgazdálkodáshoz: sokan úgy vélik, ha elégetik a szemetet, az eltűnik, nem szennyez tovább. Vannak, akik a folyóvizekben bíznak, mondván, az „elviszi a szemetet”, ezáltal megkönnyíti a hulladéktól való megszabadulást, és akadnak, akik illegálisan alakítanak ki szemétkupacokat, mert úgy hiszik, nem befolyásolják az élővilág működését. Réti Kingát, a BBTE Környezettudomány és Környezetmérnöki karának adjunktusát kérdeztük az egyedi és mérgező hulladékgazdálkodási stratégiákról. A szakember szerint, ha a társadalom ráneveli magát a tudatosságra, csökkentheti a fogyasztását és a hulladéktermelését.

Szelektív gyűjtés, komposztálás, szeméttelepre hordás, kevesebb hulladéktermelés – több alternatíva rendelkezésünkre áll, gyakran mégsem sikerül megfelelően megszabadulni a szeméttől. Szakemberként mit gondol, mi a legnagyobb buktatója a helyes hulladékgazdálkodásnak? Lehet-e egyáltalán helyesen eljárni akkor, amikor az ember által termelt szemétről van szó?

Sokaknak gondot jelent a hulladéktól és szeméttől való megszabadulás. A legoptimálisabb az lenne, ha ki-ki szelektíven gyűjtene, ami nyilvánvalóan anyagi, idő- és energiabefektetést igényel, hiszen a hulladékot kötelező megtisztítva eldobni, ami azt jelenti, hogy öblíteni és mosni kell az újrahasznosítható hulladékot, illetve a gyűjtéshez egy megfelelő helyiséget is ki kell alakítani. Több tárolóedényt szükséges használni a szelektáláshoz, így nagyobb odafigyelést igényel, ami sok háztartásban nehezebben kivitelezhető.

Az is hátráltatja az elköteleződést, hogy miközben műanyag-, fém- és üveghulladékot szelektálunk, a lebomlandó szervesanyag megmarad, és a konyhai szeméttel együtt gyakran a kukában landol. Pedig ezt sem szabadna felelőtlenül eldobni, ellenkezőleg: komposztálásra lenne szükség, ami a kertes házakban könnyen kivitelezhető, ám a tömbházlakók esetében szintén nehézséget jelent.

Az utóbbi években próbálnak nagy hangsúlyt fektetni a szelektív hulladékgyűjtésre Romániában is, de ez nem nevezhető feltétlenül sikeresnek. Noha idéntől például a komposztálható hulladékot is kötelező külön begyűjteni a lakosságtól, jelenleg ott tartunk, hogy a többit sem szállítják el egymástól különválasztva a köztisztasági vállalatok. Jogosan jegyzik meg az emberek, hogy „hiába gyűjtenek szelektíven, amikor elszállítják, úgyis egyhelyre kerül”, mert valóban, legtöbb esetben nem történik meg a szelektív begyűjtés. Még Kolozsváron sem működik, legfeljebb a kertesházaknál gyűjtik be különböző napokban a különféle hulladékokat, de a lakónegyedekben ilyen szinten nem tudták egyelőre megvalósítani.

Van olyan település környékünkön, ahol a szelektív hulladékgyűjtés megfelelően zajlik?

Vannak jó példák a szelektív begyűjtésre: ott van például Sepsiszentgyörgy, ahol a lakosság is kellőképpen szelektálja a szemetét, és az elszállítás is szelektíven valósul meg. Szintén akadnak olyan települések, amelyeknek az önkormányzatai igyekeznek ösztönözni a lakosságot a szelektív gyűjtésre, azonban az infrastruktúra kiépítése nem egyszerű, hatalmas befektetéssel jár, éppen ezért nehézkes a hulladékgazdálkodás: emlékezzünk csak vissza, amikor a szelektív hulladékgyűjtést bevezették, szinte egyik napról a másikra kellett átállniuk az embereknek, és több-kevesebb sikerrel ezt meg is valósították, az elszállítás viszont nem tudott könnyűszerrel módosulni. Mivel hiányzik az ösztönző és biztató infrastruktúra, a társadalom is lankad, kevesebb a motivációja a tudatosságra.

A hatóságoknak sokkal korábban fel kellett volna készülniük az infrastruktúra kiépítésére, hogy a lakosságnak lehetősége legyen a valódi szelektálásra. Senkit sem motivál az, hogy otthon nagy kihívások árán elmossa, kitisztítja, különválogatja a szemetét, a hulladékgyűjtő udvarban szintén mindent megfelelően tárol, majd azt látja, hogy az autó egyszerre szállít el mindent, amit ő bizakodva rendszerezett. Ez elkedvetleníti az embereket, mert azt látják, semmit sem ér a munkájuk. Ahhoz, hogy megfelelően valósulhasson meg a szelektív hulladékgyűjtés, olyan szállító járművekre van szükség, amelyek a szelektíven begyűjtött hulladék külön elszállítására alkalmasak.

Hiába a hulladékgyűjtés körül tornyosuló fejetlenség és megoldáshiány, érdemes mégis rászánni magunkat a szelektálásra, mert azáltal is megkönnyítjük azoknak a munkáját, akik a tározóknál szelektálást végeznek el. A lerakóhelyen ugyanis egy válogatáson még átesik a szelektíven begyűjtött hulladék, ezt emberek ellenőrzik és válogatják szét. Mindez azért szükséges, mert a műanyagok is mind különfélék, ott vannak a palackok, a nejlonzacskók, a műanyagdobozok, a színes és áttetsző elemek, amelyek mind-mind más összetételűek.

Kertek takarításakor – főleg most, a tavaszi veteményezés közeledtével – a vidéki emberek egy része azt látja eredményesnek, ha a kert egyik szegletében tüzet rak, és a kipucolt hulladékot elégeti. „Ha eltűnik, nincs tovább”, gondolják tévesen, holott a légszennyezés is ugyanannyira veszélyes, mint a körülöttünk tornyosuló szeméthegyek. Mi történik a szemét elégetésekor? Mi szabadul fel, hogyan hat ez a természet körforgására és az egészségre?

Sajnálatos hagyomány, hogy a kertben összegyűjtött szerves hulladékot elégetik a vidéki emberek. Népbetegségnek tekinthető, a lehető legrosszabb, amit tehetnek. Tavasszal vagy ősszel a kertek takarításakor égő szemétkupacokat láthatunk mindenhol. A kontrollálatlan szemétégetés roppant ártalmas, ez csak akkor lehetne elfogadható, ha kontrollált körülmények között, egy erre a célra kialakított hulladékégető berendezésben történne a hulladék ártalmatlanítása. Ez utóbbi egy szemétkezelési technológia – ha megfelelően történik az égetés, a szemét nem szennyezi tovább a környezetet, és még energiát is termel.

A nálunk divatos szemétégetés egyik legijesztőbb következménye, hogy a szervesanyag nem ég el teljesen, ezáltal szén-monoxid is felszabadul. A részleges égetés a levegő minőségére káros hatással van, a levegőbe kerülő mikrorészecskék légúti irritációt, asztmás rohamokat okozhatnak. Szabad szemmel nem látható részecskékről van szó, amelyek könnyen bekerülhetnek a légzőszerveinkbe. A szervesanyagtól legideálisabban komposztálással szabadulhatunk meg, az égetés nem old meg semmit. Mennyiségileg ugyan csökkenti, de ez csak látszatmegoldás, mert az elégetett szemét és hulladék a légkörben olyan szennyező anyagokat szór szét, amelyek az emberre és az élővilágra nézve nagyon károsak.

Azt ajánlom, a kertekben összegyűjtött szervesanyagokat ki-ki próbálja meg komposztálni: ezt később fel lehet használni a talaj javítására, a föld termékenységét kiválóan serkenti.

A szerves hulladékok mellé gyakran kerül műanyag is, többen nyugodt szívvel égetik el a szemetet. Pedig sokféleképpen mérgezheti a szervezetet, sőt, rákos megbetegedések sorát alapozhatja meg. Az illékony kémiai anyagok, a különféle aromás szén-hidrogének, és egyéb káros vegyi anyagok a légtérben leginkább a légzőszerveinket támadják meg. Sok esetben nehézfémek kibocsátása is megtörténik, és ezek a fémek visszakerülnek a talajba, a növényekbe a táplálékláncba, ahonnan egyenesen az emberi szervezetbe jutnak, ott elraktározódnak, és lassacskán felhalmozódnak. Nem könnyítjük tehát a dolgunkat azzal, hogy szemetet égetünk, mert az nem tűnik el attól, hogy nem látjuk többé: magunknak teszünk rosszat ezzel az elképzeléssel.

Többen, mivel nincs kellőképpen biztosítva a szemételvitel, a települések kijáratainál alakítanak ki szemétkupacokat. Mi a gond ezzel a megoldással? Mit eredményez, ha fejetlenül alakítanak ki a kisebb közösségek szeméttelepeket maguknak? Mi történik, ha mindezt folyóvíz, lakhelyek, állatok közelében teszik?

Az illegálisan kialakított szemétdombok kellemetlen látványt nyújtanak, de nem is ez a legnagyobb hátrányuk, hanem az, hogy nagyon veszélyesek az élővilág számára. Ahogy a szervesanyagok elkezdenek bomlani ezeken a kupacokon, a bomlástermékek között korróziós, maró hatású anyagok is keletkeznek, amelyek, főleg, ha fémhulladék is jelen van, elkezdik a fémet oxidálni. Ez beszivároghat a talajvízbe, és a bomlások során a légtérbe és a levegőbe is kikerülnek a különféle szennyezőanyagok. Ha könnyű csomagolóanyagok is vannak a kupacban, azt a szél távolabbra szállítja.

Faluhelyeken gyakori, hogy olyan talajvizet használnak ivóvízkészletként vagy öntözésre, amelyet előzetesen nem szűrnek meg víztisztító állomásokon. Ezek akadálymentesen szennyeződhetnek az illegálisan kialakított szemétkupacok miatt, ezáltal mérgezhetik a szervezetet.

Akadnak olyan személyek is, akik a vízre bízzák a munka oroszlánrészét, mondván, hogy „a víz majd elviszi a szemetet”. Muszáj megérteniük, hogy ez nem helyénvaló elgondolás, a víz nem old meg semmit, ha áradáskor „el is tünteti” a kupacot, az csak annyit jelent, hogy továbbszállítja, és a szemét új helyen rakódik le, továbbra is szennyez.

A régmúltból ered a mesterséges szemétkupacok kialakítása: nagyszüleink valóban kihordták a faluhelyek kijárataihoz a különféle hulladékokat, de a letűnt korban minimális volt a fém- vagy műanyaghulladék, hiszen leginkább szerves hulladék került ki a háztartásokból. Manapság viszont építkezési hulladék, elektronikai hulladék is a zöldövezetekre jut. Egyre kevesebb olyan terület áll rendelkezésünkre, ami alkalmas lehet a kikapcsolódásra, már csak ennek a ténynek el kellene rettentenie az embereket attól, hogy a meglévő területeket szennyezzék.

Az emberek nagy része mintha nem értené, milyen mértékben nehezíti meg a jövő generációinak életét azzal, hogy jelenleg féktelenül termeli a szemetet. Mi lesz ennek a következménye? Hosszú távon mit von maga után az elégetett, az eldobott szemét?

Leggyakrabban allergiás és rákos megbetegedések jelentkeznek a szennyezés miatt, de az is előfordul, hogy a keringési zavar, a szív- és érrendszeri megbetegedések, a szén-monoxidmérgezés, légúti irritáció és immunrendszergyengülés is kialakulhat a huzamosabb kitettség okán. A toxikus hatás az idegrendszert is érinti, helyi irritációk is megjelenhetnek, és az sem ritka, hogy a belső szerveket éri a károsodás: felléphet máj- és veseelégtelenség.

Ezért fontos figyelni arra, hogy kontrollált körülmények között szabaduljon meg a társadalom a szemetétől: az égetés vagy a folyóvizek partja nem megfelelő erre a célra. Mindezt csak akkor érthetik meg az emberek, ha kezdetét veszi egy nagyfokú felvilágosítás: kampányok, részletes információk, tájékozott szakemberek szükségesek ahhoz, hogy mindenkihez eljuthasson, veszélyes, amit a szemetével művel.

A legcélravezetőbb az lenne, ha minél kevesebb hulladékot termelnénk… fontos a tudatos, csökkentett fogyasztás?

A legjobb valóban az lenne, ha minél kevesebb hulladékot termelnénk. A célkitűzés a nulla hulladék termelése, azonban a mai fogyasztói társadalomnak rengeteg buktatóval kell szembenéznie: minden csomagolóanyagokba kerül, a bevásárlóközpontok polcain csak a zöldségek és gyümölcsök nincsenek becsomagolva legjobb esetben, így legalább ezek vásárlásakor próbáljunk meg környezetbarát szatyrokat alkalmazni. Illetve ne legyünk pazarlóak: rengeteg étel landol a kukában, európai statisztikák szerint Romániában a hulladék 30 százalékát ételmaradék teszi ki. Ezt csak odafigyeléssel orvosolhatjuk, ne dőljünk be az „egyet fizet, kettőt kap” reklámoknak, mert nagy valószínűséggel el sem fogyasztjuk a pluszban kapott terméket. A tudatosságnak ez is kezdőlépése, igyekezzünk annyit tartalékolni, amennyit el is fogyasztunk, ezáltal máris csökkentjük a hulladéktermelést. Ha így teszünk, kevesebbet kell vacakolnunk a hulladékszelektálással vagy a nagymennyiségű hulladék ártalmatlanításával.