„A koronavírus-járvány sok szempontból nehézséget hozott, de abban mélyen és őszintén hiszek, hogy ez az időszak nagyon jó arra, hogy ismét foglalkozzunk a kultúránkkal, a hagyományainkkal, a családunkkal és a lelkünkkel. Olyanok lehetünk, mint nagyanyáink: leülhetünk a kályha mellé tojást írni, részt vehetünk a szertartásokon, süthetünk-főzhetünk a családunknak, együtt imádkozhatunk, közösen tapasztalhatjuk meg az élet egyszerűségét” – részletezte Fazakas-Tímár Karina néprajzkutató, akit a húsvéti időszakhoz kapcsolódó népszokásainkról, azok jelentőségéről kérdeztünk. Cikkünk 2021 áprilisában jelent meg.

A húsvét közeledtével a kereszténység szerte a világon Krisztus kereszthalálára és feltámadásának emlékére készülődik – ez a felkészülés valójában hosszú folyamat, hat hét áll rendelkezésére az embernek lelke és környezete megtisztítására. A húsvéti ünnepkör a farsang utolsó napjával kezdődik, és a pünkösd utáni szombattal végződik. A nagyböjt kezdetével az emberek megvonják maguktól azokat a dolgokat, amik kellemesebbé teszik az életüket, és igyekeznek rendszeresen templomba járni, gyónni, imádkozni, lelküket előkészíteni az Úr feltámadására.

Ebben az időszakban a gyermekeknek és a felnőtteknek egyaránt, vallástól függetlenül a maguk módján szükséges elcsendesedniük, lassítaniuk – részletezte a néprajzkutató, kiemelve, hogy családjával máig így tesznek, hiszen napjainkban a folyamatos lótás-futásban másként nehéz lenne magukba nézniük, és a böjti időszak nélkül kevesebb idejük jutna a lelkükre.

Amint arról korábban írtunk, a régi időkben a böjti fegyelem sokkal szigorúbb volt, mint a manapság, csak kenyeret, sót és száraz növényi eledeleket fogyaszthattak a keresztények, és azokat is csak egyszer egy nap. Őseink életében talán sokkal nagyobb súllyal bírt a lelki felkészülés, mint a testi, mert a hagyományos közösségek életét nagymértékben befolyásolta a vallás, a hit nem csupán az ünnepnapokat, hanem a mindennapokat is körüllengte.

Kapcsolódó

Véget ért a farsang, küszöbön a nagyböjt: húshagyókeddre töltött tyúk, hamvazószerdára koplalás

Több csángómagyar faluban húshagyókedd este az öregek arról mesélnek, hogy éjfélkor Csontkirály és Babkirály megküzd egymással, a viaskodás pedig Babkirály, azaz a böjt győzelmével ér véget.

nagyböjt húshagyó kedd Moldva

Fazakas-Tímár Karina elmondása szerint húsvét a megújulás, a kitisztulás ünnepeként szerepelt a köztudatban, egyszerre éledt újra ilyenkor az ember, az állat és a természet: míg a böjt szomorúságot, gyászt hozott a hétköznapokba, addig húsvéttal megérkezett az élet. A természetben végbemenő folyamatokhoz az emberek praktikus, részint mágikus cselekedeteket társítottak, amelyek nagy részét a nagyhéten még hangsúlyosabban gyakorolták. Ezzel egyidőben a vallási jelképek is felerősödtek.

Virágvasárnap

A nagyhét virágvasárnappal kezdődik, és a húsvétra való előkészület legintenzívebb időszaka. A római katolikusok virágvasárnap pimpót, azaz barkát, más néven picust szenteltek, amit főként az állatok védelmére használtak, sok helyen a jó termés reményében a zöldségeskerteket is ellátták barkaágakkal. A bukovinai székelyek és a moldvai magyarok egyik évről a másikra megtartották az ágakat, és egy szentkép mellett vagy szent könyvben tárolták. „Gyermekkoromban láttam, milyen nagy becsben tartogatja a pimpót anyó a tiszta házban (tiszta szoba) Szűz Mária képe mellett. Édesanyám is komolyan hitt az erejében, a virágvasárnapi mise után megetetett velünk egy-egy szem pimpót, hogy egész esztendőben ne fájjon a torkunk – ezt idén is megtartottuk” – osztotta meg velünk a néprajzkutató.

Mint megtudtuk, a barkaszenteléshez negatívumok is társultak, hiszen Erdély-szerte úgy tartották, hogy ha a barka „szentületlenül” kerül a házba, kárt okoz. Moldvában pedig azt vallják, hogy a szenteletlen pimpó nem kerülhet sem a házba, sem a pincébe, mert a tyúkok nem tojnak többé, és az szegénységet hoz a családra. Az erdélyi protestáns egyházakban virágvasárnap ünnepélyes konfirmálást tartottak, az unitárius templomokat virágcsokrokkal, erdei zöld ágakkal, és gyapjas fűvel díszítették fel.

Nagycsütörtök

Nagyhét hétfőn, kedden és szerdán nem történik semmi különös, ám nagycsütörtökön „a harangok elmennek Rómába”, és ettől kezdve a húsvéti vigília Glóriájáig sem harang, sem csengő, sem orgona nem szól. Ekkor a harang helyett kereplőt, kelepelőt használnak. Az egyik legnépszerűbb székelyföldi szokás volt e napon a pilátusverés, amikor botokkal jelképesen döngették a földet, vagy egy gyermeket megvertek, így büntetve meg Jézus haláláért a vétkeseket. Számos magyarlakta területen ezen a napon zöld gyeppel jelölik meg a kapukat, a moldvai falvakban ekkor festik meg a tojásokat, hiszen péntektől fogva még a kezüket sem tehetik tojásra, ecetre, piros festékre, mert azt bűnnek tartják. Ugyanehhez a naphoz kötődik a lábmosás is: a pap 12 ministránsnak mossa meg a lábát – jeles esemény ez Moldvában, a családok többsége siet a templomba, a ministránsok körében pedig tépelődés kerekedik, mindenki azt szeretné, ha a pap kiválasztaná, mert az megtiszteltetésnek minősül.

Nagypéntek

Nagypénteken, ha az idő megengedi, az utolsó keresztutat délután 15 órakor a kálvárián végzik a keresztények, de eső vagy hideg esetén a templomba vonulnak. Szigorúan tiltották a földműveléshez kapcsolódó munkákat, a szövést és az állatok befogását ezen a napon.  A néprajzkutató arról is felvilágosított, nagypénteken csak úgy pompáznak az udvarok a színes karincáktól, ugyanis a néphiedelem azt tartja, ki kell tenni szellőzni a textíliákat, mert a nagypénteki szellő távol tartja a molyokat. Ezen a napon a moldvaiak semmit sem ettek, és még csak nem is főztek, az edényeket sem vették elő – aki megállta, hogy ne egyék az mondhatta, hogy böjtölt.

Virágvasárnaptól kezdve, sorra kerül a húsvét egyik legjellegzetesebb dramatikus játéka, a passió, Jézus szenvedéstörténete: számos katolikus faluban máig gyakorlatban van a szentsírőrzés. A mélyen vallásos asszonyok nagycsütörtöktől kezdve a templomban található egyik mellékoltárra rendezik be Jézus sírját, e szimbolikus sír mellett éjjel-nappal, felváltva imádkoznak, virrasztanak. Pusztinában az idősek és a gyermekek mindig külön járnak erre az eseményre.

Nagyszombat

A nagyszombat még mindig böjti nap, viszont tele van kísértésekkel, ugyanis ezen a napon sütés, főzés történik. Fazakas-Tímár Karina egyik legkedvesebb gyermekkori emléke az, hogy szombaton reggel édesanyja begyúrta a kalácstésztát, és előkészítette a húsvéti pászkának az édestúrót. A pászka az egyik különlegessége a húsvéti asztalnak, amely kalácstésztából készül, és édes tehéntúróval töltik meg, kör alakú, a tetejét fonott részek borítják, ezekből keresztet formálnak, és húsvétvasárnapján vágják fel.

Nagyszombaton a misét megelőzi az újtűzgyújtás a templom előtt. Néhány évtizede még acéllal, kovával és taplóval történt a gyújtás, de 1950-es, 1960-as években elhagyták a tűzszerszámok nagyszombati használatát.  A pap megszenteli ezt a tüzet, majd a hívek innen gyújtják meg a gyertyákat és úgy mennek be a templomba. Moldvában még szokásban van, hogy az itt leégett tűz parazsából a kisgyerekes anyák elraknak egy-két darabot, mert azt használják álmatlanság esetén.

Ha a gyermek felsír az álmából, nem tud aludni, vagy megijed valamitől, akkor vizet vetnek, és ebből a szénből egy darabot tesznek a vízbe, ezt itatják meg a kicsivel. Ezért ezt a szenet egy éven keresztül nagy becsben tartják, és a szent képek, a szentelt pimpó mellé helyezik el a tiszta szobában. A szakember elmondása szerint az új tűzből meggyújtott gyertyákkal fényt visznek a családi házukba, és gyakran a halotti sírokra is helyeznek újtüzes gyertyát a temetőben. Ezen az estén, húsvét vigíliáján a misének a temetőben lesz vége, hogy a halottak sírjait is megáldhassa a páter.

Húsvétvasárnap

Székelyföldön hagyomány, hogy húsvétvasárnap a sonkát, a piros tojást és a pászkát elviszik a misére, majd szentelést követően a család apraja-nagyja elfogyasztja azt. Az étel maradékait helyenként mágikus cselekedetekre is használják: előfordul, hogy a sonkát kiakasztják a gyümölcsfák ágaira, hogy jó termés hozzon, a kalács és a pászka maradékát pedig kiaprítják a tyúkoknak, hogy azok jól tojjanak. A bukovinai magyarok a morzsákat gyakran tűzbe vetik, majd azzal a hamuval szapulnak.

Kapcsolódó

„Tanuljátok meg, mert ha a bábák meghalnak, mit tesztek?” – moldvai guzsalyasban jártunk

A farsangi mulatozást ez alkalommal esküvői előkészületekkel kötötték össze, hiszen a ház egyetlen leánya tavasszal férjhez megy, addig viszont rengeteg a munka: csírt kötöztek, gyöngyöt fűztek, fontak-varrtak az asszonyok.

farsang Moldva Pusztina néphagyományok

A határkerülés a húsvéti ünnepkör egyik kiemelkedő eleme, a néphiedelem szerint az a földterület, amit húsvét reggelén megkerülnek az emberek, termékeny lesz és nem fogja semmiféle kár érni. 1989 után az erdélyi területeken, a földek visszacsatolását követően látványosan szervezték meg a körmenetet. Ez ma is jellemző a legtöbb székelyföldi faluközösségben. A moldvai Pusztinában húsvét reggelén a nagy mise előtt a gyermekek elindulnak felkeresni, meglátogatni a keresztszülőket. Ilyenkor kalácsot, pirostojást, bort és pálinkát visznek magukkal, ezzel köszöntik a családot.

Húsvéthétfő

Székelyföldön napjainkig fennmaradt a locsolás szokása húsvéthétfőn. A fiúk, legények, férfiak locsolóversek kíséretében megöntözik a lányokat, hogy szépek, egészségesek legyenek – ez a mágikus cselekedet a termékenység serkentésére hivatott. A hagyomány szerint vizes vödörrel locsoltak, viszont ma már mindenféle kölniket is használnak. A lányok pedig különböző technikákkal díszített piros tojásokkal ajándékozták meg locsolóikat.

Az életet adó víz egyik fő szimbóluma a termékenységnek, az újjászületésnek, a megtisztulásnak, a tojás szintén az élet és az újjászületés jelképe, az archaikusabb közösségekben, Gyimesben és Moldvában a húsvéti tojást Jézus szimbólumának vélik. A zöld növények ugyancsak az életet, az erőt, az újjászületés és a termékenységet jelképezik a néphagyományban. A locsolás azonban Moldvában nem szokás, világosított fel a néprajzkutató.

2021-ben is belekapaszkodhatunk a népszokásokba

Fazakas-Tímár Karina úgy látja, hagyományaink inkább a falusi közösségekben teljesednek ki, de városon sem vetik meg őket, hiszen ma már nagyon sok programba, tantervbe, foglalkozásba beépültek, az emberek próbálnak visszanyúlni örökségükhöz. Ebben a nehéz időszakban különösen nagy szükség van arra, hogy ragaszkodjon a társadalom valamihez. „A hitünk, a népszokásaink, a családi közösségünk sokat segíthet a járványidőszakban. Kezd idegenné válni a világunk, eltávolodtunk egymástól, így a munkahelyi futásból, a távolságtartásból és különféle teendőinkből a néphagyományok kizökkenthetnek”.

Kapcsolódó

Online locsolás, digitális tojásírás: eltűnnek a népszokásaink? Néprajzkutatókat kérdeztünk

A karantén csendesebbé, családiasabbá teszi az ünnepet és időt enged a külső, belső megtisztulásra. Nem eltűnteti a népszokásainkat, hanem ellenkezőleg: átértékeli, alakítja azokat – vélekedtek az erdélyi néprajzkutatók és hagyományőrzők.

húsvéti szokások kijárási tilalom

A koronavírus-járvány sok szempontból nehézséget hozott, de abban mélyen és őszintén hisz, hogy ez az időszak nagyon jó arra, hogy az emberek ismét foglalkozzanak a kultúrájukkal, a hagyományaikkal, a családjukkal és a lelkükkel. „Olyanok lehetünk, mint nagyanyáink: leülhetünk a kályha mellé tojást írni, részt vehetünk a szertartásokon, süthetünk-főzhetünk a családunknak, együtt imádkozhatunk, közösen tapasztalhatjuk meg az élet egyszerűségét” – magyarázta a szakember.

A népi kultúra szépsége abban rejlik, hogy sokszor sajátos cselekedetekkel, eseményekkel, hiedelmekkel és képzetekkel van tele. „Az ősök életében nem volt annyi befolyásoló tényező, mint a miénkben, nem volt annyira kifejlett orvostudomány, nem rendelkeztek mindenféle kütyüvel, ezért inkább a természet szépségeire, adottságaira bízták magukat”.

A naptári ünnepekhez szokások fűződtek, az egyházi rituálék és a népszokások kiegészítették egymást, az egykori ember számára magát az életet jelentették, hiszen annak kisegítőjeként működtek. A kultúránkban olyan cselekedet is létezik, ami nem igazán egyezik meg az egyházi képzetekkel, de minden jól működő szokásnak van egy társadalmi funkciója is, okkal történik.