Mulatozó asszonyok, pajzán mesék és játékok, férfimentes övezet, szánkózás, nagy hahotázások, maskarák és lakmározások – a letűnt korokban ezt jelentette a farsang, amelynek több hagyományát ma is sokan megünneplik vízkereszt és húshagyókedd között. Nemrégiben mi is bekapcsolódtunk a farsangi dínomdánomba: moldvai guzsalyasban próbáltuk ki a csírkötözést, illetve farsangtemetéseken is részt vettünk. Fazakas-Tímár Karina néprajzkutatót húshagyókedd kapcsán újra felkerestük. Mint megtudtuk, a szigorú nagyböjtbe való áttérés szintén különleges ízekkel és szokásokkal telített a csángók körében.

Vízkeresztet „regélő” vagy „hütlőhétfő” követte Erdélyben, ami a farsangi időszakot vezette be. Heltai Gáspár írásai szerint „a mi urunk Jézus Krisztus születésének napja után következik az ördögnek nagy ünnepe: a regélő hét, majd a farsang. Akkor isznak az emberek, tobzódnak, lakmároznak és különbnél különb hiábavalóságokat művelnek” – tájékoztatott Fazakas-Tímár Karina néprajzkutató. Ennek értelmében nem csoda, hogy a középkorban gonosz szokásként tekintettek a farsangra, ami kezdetben csak a húsvéti nagyböjtöt megelőző éjszakát foglalta magában, és fokozatosan terjedt ki vízkereszttől egészen „húshagyatig”.

A néprajzkutató szerint a hagyományos falusi társadalmak számára a farsang a pihenés és a szórakozás lehetősége volt: alkalmat teremtett a játékra, a fiataloknak pedig a párválasztásra. Ilyenkor voltak leghangosabbak a fonók és guzsalyosok. Az erdélyi magyarság körében számos farsanghoz kapcsolódó népszokás fennmaradt, amelyeket máig gyakorolnak az emberek, igaz az adott közösségek helyi igényeihez alakítva élik meg a legtöbbet.

Ám a farsangtemetés, az álarcosbálok és a lakmározás ma is meghatározó részei a nagyböjtöt megelőző időszaknak. A különböző álarcos, maszkos játékok, az esküvőt, temetést utánzó változatok elsősorban a pogány szokásokkal mutatnak szoros kapcsolatot, hiszen a fennmaradt hagyományok legtöbb eleme idő manipulálására, a termékenység biztosítására irányul, az archaikusabb közösségekben pedig gyakran megjelentek mágikus funkciókkal felruházott cselekedetek vagy maszkurák is.

A farsang nem csupán a társadalom alsóbb rétegeinek szólt, teret és alkalmat biztosított a nemek, nemzedékek, társadalmi szerepek merev határainak enyhítésére, áthágására – részletezte a szakember, kiemelve, hogy a nők ilyenkor „kirekesztették” férjeiket, zártkörű, reggelig tartó mulatságokat rendeztek, amelyek keretében táncoltak, énekeltek, és pajzán, erotikus elemekkel teletűzdelt játékokban vettek részt.

Hogy kenderük magasra növekedhessen, a domboldalon szánkóztak, egymást a hó alá temették – az asszonyok pajzánságait, részegségét és ruhacseréjét többen elítélték, ám a szokás egy ártatlanabb változata máig fennmaradt Moldvában, a néprajzkutató ugyanis évente részt vesz farsangi guzsalyasokban, erre invitált bennünket is nemrégiben.

A mulatozást nagy lakmározás, az evés-ivást hosszú böjt követi

Több csángómagyar faluban húshagyókedd este az öregek arról mesélnek, hogy éjfélkor Csontkirály és Babkirály megküzd egymással, a viaskodás pedig Babkirály, azaz a böjt győzelmével ér véget. De a két király háborúját megelőző időszakban, amikor megengedett a bőséges vigasság és a pazarlás, naponta másnál ülnek össze az asszonyok.

A háziasszony ilyenkor finom ételekkel fogadja a közösséget: csülkös, füstölt húsos paszuly, zsírban elrakott kolbász és szalonna, lángos, palacsinta, pánkó, kályhán pattogatott kukorica kerül terítékre, közben munkálkodnak és beszélgetnek a résztvevők. „A szomszédasszony killére – Moldvában a jellegzetes szoba, ahol a kályha található –az a hely, ahol mi, lányok megtanulunk kézimunkázni, közben asszonysorsokat hallunk, és sokszor panaszainkat is elmondjuk” – idézte fel a szakember a guzsalyasok hangulatát, kiemelve, hogy a farsangi napok elteltével központba kerül „húshagyat” és hamvazószerda is.

Kapcsolódó

„Tanuljátok meg, mert ha a bábák meghalnak, mit tesztek?” – moldvai guzsalyasban jártunk

A farsangi mulatozást ez alkalommal esküvői előkészületekkel kötötték össze, hiszen a ház egyetlen leánya tavasszal férjhez megy, addig viszont rengeteg a munka: csírt kötöztek, gyöngyöt fűztek, fontak-varrtak az asszonyok.

farsang Moldva Pusztina néphagyományok

Húshagyókedd a bőséges étkezés, a mulatság és néhány faluban a maskarázás napja, de ekkortájt már érezhető, hogy hamvazószerda küszöbön van, amivel a böjti időszak kezdetét veszi.

Húshagyókedden gyakran összegyűlnek a moldvai házaknál kisebb körökben az emberek, és éjfélig vigadnak, mulatoznak. Ilyenkor töltött tyúkot, palacsintát (kelt tésztás pánkó, lángos), levest készítenek, és az eszem-iszomot követően nem szedik össze az asztalról az eledelt, hanem ott hagyják egész este, hogy a család elhunyt tagjai is „étkezhessenek”.

„Igen kedves emléke a gyermekkoromnak, hogy húshagyókedden a bőség zavara uralkodott otthon, nem volt fegyelem, mindenki azt tehetett, amit akart. Mi, gyerekek aznap szánkóztunk a legtöbbet, és a falu utcáin csúszkálva éreztük, hogy szinte minden háztól árad a palacsinta illata.  Édesanyám egész nap sütött-főzött” – részletezte a néprajzkutató, kiemelve, hogy a tyúkvágás és annak elkészítése volt az egyik legjellegzetesebb jelenete az ünnepnek: „alig vártuk, hogy este legyen, hogy a töltött tyúkot vegyük ki a kemencéből, a málét, vagyis puliszkát borítsuk ki az üstből, a kelt tésztából készült palacsintát, azaz lángost felszabdaljuk magunk közt”.

Ezt az utolsó nagy vigasságot a feltámadásig tartó szigorú önmegtartóztatás követi, amit olyannyira komolyan vesznek a moldvai csángók, hogy a húsos-zsíros edényeket lúgos vízzel mossák el, és többen közülük a 40 napig tartó böjt alatt félretesznek mindenféle húsételt, sőt, sokan még az állati eredetű termékektől is megválnak, mások pedig enyhítve a szigorúságon, csupán szerdánként és péntekenként tartanak húsmentes napokat. Böjtben a kertben található zöldeket használják fel: ami ehető, abból levest, főzeléket, tokányt főznek, de az sem ritka, hogy a hagyományos húsos ételeket újragondolva azok „vegetáriánus” változatát készítik el.

Töltött tyúk és moldvai palacsinta

Fazakas-Tímár Karina megosztotta velünk a moldvaiak húshagyókeddi ételeinek receptjeit is, amelyeknek az elkészítését február 16-án mindvégig dokumentálta.

Egy tyúkra vagy egy kakasra van szükség, amit sós vízben, sóval, borssal és zöldségekkel kell megfőzni. Miután elkészült, a leve megtartható levesnek, a szárnyast pedig a saját belsőségeivel szokták megtölteni: a szívet, májat, zúzát és két tojást szintén szükséges megfőzni, majd apró kockákra vágni. Ahhoz, hogy a töltelék még ízletesebb legyen, egy keletlen palacsintát is érdemes felvágni. A felvágott részeket olajban vagy zsírban dinsztelt hagymán tanácsos megpirítani. Ha elkészült, kanállal könnyedén beletölthető a tyúkba a massza. Ezt követően a sütőbe kell helyezni a megtöltött tyúkot, de még mielőtt 20 percre a sütőbe helyezné a szakács, kösse össze a tyúk lábait, hogy a töltelék ne csússzon vissza, figyelmeztetett a néprajzkutató. 

Az ünnepi lakomához finomság is dukál: a moldvai palacsintához fél kilogramm liszt, 1 tojás, 10 gramm élesztő, 100 gramm cukor, 250 ml langyos víz szükségeltetik, illetve olaj a sütéséhez. Ebből lángoshoz hasonló darabokat sütnek Moldvában.

Azt is elmondta, a tyúkot máléval illik tálalni, ami egy egyszerű puliszka, viszont annyiban különbözik a sokak által megszokottól, hogy még mielőtt a lapítóra borítanák, keresztet rajzolnak a tetejére. Hozzátette, hiába él távol Pusztinától, az örökségbe kapott hagyományaiktól nem szeretne megválni: Csíkszeredában is a töltött tyúkot készített, hiszen ez köti össze az otthonával húshagyókedden. Közelebb érzi magát ilyenkor a családjához és a közösségéhez, az érzést pedig még inkább édesíti, hogy a felhasznált alapanyagok az édesanyjától és a kertjükből származnak.