Váratlan fordulatot vett nemrégiben annak a Kinizsi Pál Emlékparknak az ügye, amelyet a Fehér megyei Bokajalfaluban (Băcăinți), a kenyérmezei csata közvetlen közelében tervezett létrehozni a Gyulafehérvári Református Egyházközség és a nagyvázsonyi Pontes Közhasznú Alapítvány a Fiatalok Társadalmi Szerepvállalásáért.

Mint arról közel egy éve, tavaly október 20-án beszámoltunk, a kezdeményezők le is fektették az emlékpark alapkövét, s méltó módon megünnepelték az eseményt.

Az avatót megelőzően, 2022 májusában a Gyulafehérvári Református Egyházközség eladta a tulajdonában levő telkét és ingatlanjait a Pontes Alapítványnak, amelyik felvállalta az emlékpark kiépítését, turisztikai népszerűsítését, sőt az összeomlás veszélyeztette műemlék templomtorony restaurálását is.

Kapcsolódó

Lefektették a Kinizsi Pál emlékpark alapkövét a kenyérmezei csata helyszínén

A kezdeményezők és az emlékpark iránt érdeklődő helyiek az elmúlt hétvégén biciklis túrán látogattak ki az ütközet helyére.  

megemlékezés emlékpark Kinizsi Pál kenyérmezei csata

Csakhogy a kezdeményezőknek akkor még halvány sejtelmük sem volt arról, hogy a református egyház tulajdonát képező területet az 1990-es években a helyi önkormányzat jogalap nélkül – a 18/1991-es földtörvény kiskapuit kihasználva – szétosztotta, persze anélkül, hogy az egyházat erről előzőleg megkérdezte volna.

Ez valójában azt jelentette, hogy az 1948–1990 között sosem államosított egyházi birtokot külterületté nyilvánította, majd több helyi lakosnak birtokíveken szétosztotta. Tette ezt úgy, hogy közben a belterület „nyomait”, azaz a műemléknek számító középkori tornyot, és református temetőt nem is vette figyelembe. Erre a telekkönyveztett két új tulajdonos az ezen módszerrel birtokolt telkét – egyikük épp a temető sírkövei fölött alakította ki új birtokát.

A kenyérmezei csata
A kenyérmezei csata az Alkenyér melletti Kenyérmezőn történt ütközet 1479. október 13-án I. Mátyás magyar király hadserege és az Oszmán Birodalom portyázó serege között, akiket havasalföldiek is támogattak. A helyszín Királyföld nyugati oldalán, Hunyad vármegye határánál van, mely a Maros déli partján helyezkedik el. A helyet pontosan fel lehet mérni, mert az ütközet helyszínén az erdélyi vajda kápolnát építtetett, s ennek maradványai egészen a 20. századig megmaradtak. A csata az addigi legjelentősebb győzelem volt a Magyarországot támadó portyázó törökök felett, akik vereségük után már nem próbálkoztak az 1479. évihez hasonló betöréssel.

A turpisság akkor derült ki, amikor Andrei Octavian Căstăian helyi önkormányzati képviselő – az új „temetőtulajdonos”, Alkenyér (Șibot) egykori Pro Románia-párti polgármesterjelöltje kérte a 2021. május 20-án kelt adásvételi szerződés megsemmisítését azzal az indoklással, hogy ő a telek új tulajdonosa. A román országos sajtóban számos magyarokat rágalmazó újságcikkben és tv-riportban nyilatkozott, „száz éve leáldozott impériumok” újraalakulását vizionálva a telke végén található református temetőn.

Az új helyzet, amely a szórványban majdnem általánosnak mondható, tulajdonjogi vitákat teremtett, s arra a belátásra késztette szerződő a feleket, hogy közös megállapodással bontsák fel az adásvételi megállapodást, ami meg is történt: Karácsonyi Márton Attila nagyenyedi közjegyző a felek kérésére, jogszerűen, felbontotta a szerződést. Ezt követően az alapítványnak visszaadták a 6500 eurós vételárat, de a torony restaurálásról és az emlékpark létrehozásáról a reformátusok nem mondtak le.

Ladányi Árpád Csaba gyulafehérvári ügyvédtől, az RMDSZ Fehér megyei szervezetének elnökétől megtudtuk: már megfogalmazta a kérelmet, és néhány napon belül fellebbezést nyújt be a bíróságon. Szerinte a helyzet egyértelmű: „Ez az ingatlan mindig a református egyház tulajdonát képezte és képezi, soha nem volt kisajátítva, államosítva, kollektivizálva, az egyháznak telekkönyvi kivonata van erről, amivel ezt bizonyítani tudja” – szögezte le.

A szóban forgó ingatlan a telket és a rajta található három A-kategóriás műemléket foglalja magába, jogilag „egy jószágtestet képez”. Az a visszás helyzet állt elő, hogy mivel Bokajalfaluban és a környéken mintegy 50 éve nincs református gyülekezet, a helyi önkormányzat az 1990-es évek után úgy ítélte meg, hogy szabadon gazdálkodhat az egyház vagyonával. Ennek értelmében kiállított néhány birtoklevelet, amelyek részben fedik az egyházi birtokokat is. Ezek közül kettőt telekkönyveztek is. Így, míg a református egyháznak eredeti és megterhelések nélküli telekkönyve van, addig másoknak is van birtoklevelük, valamint telekkönyvük. Ezt a problémát tisztázhatja a bíróság, olyan körülmények között, hogy a polgármesteri hivatal 2021-ben kataszteri nyilvántartásába vette az egyházi birtokot (a műemléktemplomot, temetőt és parókiát), és adómentességéről hivatalos igazolást állított ki.

Ladányi szerint több szempontból is furcsa jogi esetről van szó. Először is, mivel az ingatlant soha nem államosították, a református egyház tulajdonjoga soha nem szűnt meg, ezért nem is volt szükség visszaigényelni. A hivatkozott földtörvény szerinte nem vonatkozik rá, mivel a birtoklevelek nem képezhetik a földtörvény tárgyát.

Másrészt, a törvény külön szabályozza a műemléképületek adásvételét, amelyek esetében a helyi és megyei önkormányzatoknak elővásárlási joguk van. Mivel a szóban forgó területen három A-kategóriás műemlék található, már csak emiatt sem osztogathatta el „csak úgy egyszerűen” az önkormányzat az egyházi tulajdont.

„Ezzel szemben mi teljes mértékben betartottuk a szabályokat, értesítettük a hatóságokat, beleértve a megyei örökségvédelmi igazgatóságot is, amelyik nem élt az elővásárlási jogával. Tehát ez nem volt eltitkolt adásvétel a részünkről, minden, ami megjelent a román sajtóban, rosszindulatú félrevezetés” – hangsúlyozta Ladányi Árpád, hozzátéve: „Az egyház soha nem mondott le erről a területről, most sem mondunk le róla, és a végsőkig ki fogunk állni, hogy gyakorolhassuk tulajdonjogainkat”.

„Kihúzzák a lábunk alól a földet”

Az ügyben megkerestük Gudor Kund Botond gyulafehérvári lelkipásztort, a Nagyenyedi Református Egyházmegye esperesét is, aki hangsúlyozta: „Ilyen és ehhez hasonló esetekben szoktam felhívni a figyelmet arra, hogy egy tipikus dél-erdélyi szórványtörténetről van szó, amikor kihúzzák a lábunk alól a földet”.  Az esperes szerint a bokajalfalui történet tipikus esete annak a korrupciós folyamatnak, amely a földterületek birtokleveleinek kiállítása körül zajlott az 1990-es években, sőt 2000 után is.

Több jogszerűtlen esettel is szembesült az egyházközség a koronavírus-járvány idején, amikor is arra eszméltek, hogy egyik napról a másikra elvettek tőlük, önkormányzatok tulajdonába írattak területeket az Európai Unió szabályaira hivatkozva, telekkönyvezés ürügyén, EU-s forrásokat felhasználva: például a vingárdi és a marosszentimrei református temetőket, amelyeket korábban soha nem államosítottak. „Csupán nem alkalmazták a törvényi előírást, éspedig azt, hogy amennyiben a tulajdonos székhelye más településen van, azt kötelezően be kell hívni a telekkönyvezést végző bizottság elé, hogy a telkét jogszerűen igazolhassa” – magyarázta az esperes.

Az ilyen esetek elsősorban ott fordulnak elő, ahol elfogyott a magyar közösség és nincs, kinek őrködnie az egyházi örökség fölött, vagy, ha mégis van valaki, akkor egyéb érdekek mentén „elfelejtik” megszólítani az egyébként jól ismert, és a törvény előírásai szerint kötelezően behívandó egyházi hivatalos képviselőt – hívta fel a figyelmet Gudor Kund Botond.

A gyulafehérvári egyházközség kis egyházi közösségnek számít, viszont a megye területének 25 százalékát fedi le, tehát kiterjedésében jelentős. Nem rendelkezik akkora erőforrással, hogy minden problémát jogilag és anyagilag kezeljen. Amikor pedig baj van, és „a csontvázak kihullnak a szekrényből”, ahogyan az esperes fogalmazott, akkor hosszas és költséges perek várnak rájuk, amelyeknek a végkimenetele kétséges, még akkor is, ha jogilag a helyzet teljesen világosnak tűnik.

A bokajalfalui-kenyérmezei történet jól indult, hiszen a megyei tanács, a megyei műemlékvédelem, sőt a jelenlegi bokajlafalusi önkormányzat is támogatta a turisztikai célokat népszerűsítő emlékpark ötletét. „A templomtorony restaurálásának, a Kinizsi-park létrehozásának egyformán örvendhetett volna román, magyar, német, vagy bármely nemzetiségű ember, hiszen a turizmus és a turisztikai útvonalak európai reneszánszát éljük. A közös sors és történelem, közös érdekek megtestesítője lehetett volna, igazi európai módon” – mondta Gudor Botond.

A szórványban mégsem egyszerű bármit is eltervezni, hiszen akármikor felbukkanhatnak előreláthatatlan, abszurdnak tűnő akadályok. ráadásul rendszerint nacionalista felhangokat kap az ügy, és a nacionál-kommunizmus máig hatásos módszereit felhasználva, a bűnösből ártatlant próbálnak faragni – tette hozzá az esperes. „Egyértelmű: az eredeti tulajdonost hagyták tulajdona nélkül” – vonta le az érvényes bokajalfalusi bírtokív tulajdonában a következtetést Gudor Kund Botond, aki hangsúlyozta: az ehhez hasonló peres ügyekbe a gyulafehérvári egyházközség anyagilag akár bele is pusztulhat, szerencsére Ladányi Árpád ügyvéd ingyen elvállalta a védelmet. Ez pillanatnyilag a sok peres ügy mellett, nagy segítséget jelent – mondta.

Mindkét megkérdezett megerősítette: nem adják fel a küzdelmet, sőt egyes hazai hírforrásokkal ellentétben, csütörtökön, október 13-án, a kenyérmezei csata napján, megemlékezést tartanak a helyszínen.