banner_ImRoxvBN_webbanner_970x250.gif
banner_Qadt244U_webbanner_728x90.gif
banner_3UKEdCdT_webbanner_300x250.gif

Támogatással vagy anélkül, a villanyszámlát mi fizetjük

Miközben az árakat liberalizálták, lényegében a román állami vállalatok által olcsón megtermelt energiát „vásároljuk vissza" nagyrészt külföldi vállalatoktól. A termelés jóformán teljes egészében állami kézben, a forgalmazás viszont magán – elsősorban külföldi – többségi tulajdonban van. Így a számlatámogatás valóban segít a fogyasztókon, de végső soron – közvetve – mégis a mi zsebünkből folyik ki a pénz.

Az ANRE adatai szerint öt regionális végforgalmazó van Romániában. Ezek kötelesek biztosítani a szolgáltatást minden olyan fogyasztónak, aki valamilyen okból szolgáltató nélkül marad. Az öt forgalmazó az uniós csatlakozási tárgyalások során feldarabolt és privatizált állami vállalat, az Electrica örököse: a cseh CEZ (az egykori Electrica Oltenia tulajdonosa), a német E.ON (Electrica Moldova), az olasz Enel (Electrica Banat és Dobrogea), Enel Muntenia Sud, valamint a román tulajdonban maradt Electrica Furnizare, amely az észak-munténiai, észak-erdélyi és dél-erdélyi fogyasztókat szolgálja ki.

A piac liberalizálása után megjelent egy hatodik végforgalmazó – a Tinmar Energy, amely azonban területi megkötöttség nélkül operál –, illetve mintegy 100 másik kisebb villanyszolgáltató, amelyek közül 27 egyúttal termelő is.

Az energiaszabályozó hatóság (ANRE) júniusra érvényes adatai szerint a fent említett hat végforgalmazó mindegyike körülbelül a piac 6,5–9 százalékát tudhatja a magáénak, kivéve az Electrica Furnizare-t, amelynek részesedése egyedül meghaladja a 18 százalékot. A júniusi jelentésben még a második legnagyobb forgalmazóként szerepel – 9,48 százalékos piaci részesedéssel – a Getica 95 COM társaság, amely június 15-én fizetésképtelenséget jelentett.

Az Oltenia Energetikai Komplexum és a Hidroelectrica egyenként 1,13 százalékos piaci részesedéssel még névvel  is megjelenik a kimutatásban, viszont a Nuclearelectrica a „futottak még” kategóriába került az összesen 71 forgalmazó közé, amelyek együtt a piac 8,79 százalékos szeletén osztoznak. Ezt azért fontos kiemelni, mert közben az említett állami vállalatok állítják elő a Romániában forgalmazott villamos energia túlnyomórészét.

A villamos energia termelési struktúrája, 2021. június (Forrás: ANRE)

A fenti piaci struktúra júniusi, de nagyjából most is érvényes. Például szeptember 20-án 6370 MWh villamos energiát termelt Románia, miközben 7400 MWh-t fogyasztottunk. „Ez azt jelenti, hogy ezer megawattot importáltunk” – mutatott rá kérdésünkre Derzsi Ákos energiaügyi államtitkár, akitől az adatokat is kaptuk. Elmondta, hogy az említett 6370 MWh termelt energiából a szénerőművek 1300, a vízi erőművek 1600, a cernavodai atomerőmű 1337 megawattot biztosítottak az említett napon. A többi nap- és szélenergia, biomassza stb. volt.

Arra a felvetésünkre, hogy támogatási rendszerrel vagy anélkül, a forgalmazók mindenképpen tőlünk, román állampolgároktól kapják meg az állami termelőktől felvásárolt, majd drágábban értékesített energia ellenértékét, az államtitkár leszögezte: „Az állam nem szabhatja meg, hogy ki milyen áron vesz és ad el energiát, mert ha beleszól, akkor felborítottuk a szabad piac elvét. Én nem látok ebben különösebb problémát. Inkább azt látom, hogy milyen szinten tud az állam ilyen esetekben támogatást nyújtani, hogy ha ennyire drasztikus az árnövekedés”. Hozzátette: jelenleg minden európai állam talált valamilyen megoldást, „mindenki igyekszik az állampolgárain segíteni, viszont azt nem tartom helyesnek, hogy felborítsuk a szabadpiaci rendszert”.

Megkérdeztük, hogy a szabad piac keretein belül nem képzelhető-e el az, hogy az állam a többségi tulajdonában lévő vállalatok árpolitikája révén próbáljon meg az árcsökkentés irányába hatni. Például, ha a Hidroelectrica vagy a Nuclearelectrica olcsóbban adná az áramot, azzal elvileg az nyomás alá helyezné a többi céget, hiszen ügyfeleket veszíthetnek, ha nem mérséklik a tarifáikat. Derzsi Ákos ezzel kapcsolatban úgy vélte: ezt a kérdést a versenyhivatallal kell megvitatni, ott mondhatják meg, hogy melyik az az ár, ami alá nem mehet egy állami forgalmazó.

Derzsi Ákos szerint egyértelmű, hogy a romániai energiapiac torzult. „Ha arra gondolunk, hogy milyen árban állítják elő az elektromos energiát az egyes termelők, és végül mindenki ugyanazon az áron próbálja meg forgalmazni, akkor csak arra tudok gondolni, hogy egyesek sokkal nagyobb árréssel dolgoznak. Nem tartom valószínűnek, hogy ez így korrekt. Nyilvánvaló az is, hogy ha teszem azt, mi nem vesszük át az áramot ezen az áron, akkor el lehet adni külföldre. Na, itt érzem én egy kicsit a spekulációt, hogy ha nekünk nem kell ebben az árban, akkor simán el lehet adni külföldre” – magyarázta a politikus.

Közvetítők fölözik le az olcsó energiát

A forgalmazók egyik képviselőjének nyilatkozatából arra lehet következtetni, hogy az állami termelővállalatok nem annyira a megoldást jelentik, hanem inkább a problémát. Cristian Culea egy múlt heti nyilatkozatában azzal magyarázta az árak növekedését, hogy a többnyire állami kézben lévő termelők nem hajlandók hosszú távú szerződéseket kötni, így a forgalmazók kénytelenek az energiatőzsdén azonnali szállítással vásárolni, ami természetesen magasabb áron történik.

Bogdan Badea, a Hidroelectrica elnöke ezt cáfolta szerdán a parlament speciális bizottsága előtt, amelyet az energiaár-növekedés okainak kiderítésére hoztak létre. Badea kijelentette: meglepte Culea nyilatkozata, mivel a Hidroelectrica mindig is határidős szerződéseket kínált, csakhogy a nagy forgalmazók nem hajlandók hosszú távú megállapodásokat kötni, helyette a spekulatív (a következő kereskedési napra szóló) tranzakciókra hagyatkoznak. Hangsúlyozta: az olcsó áramot közvetítők vásárolják meg, amelyek aztán a hosszú távú szerződésekkel lefoglalt energiamennyiségeket eladják drágán, a következő kereskedési napra szóló szerződésekkel.

Kapcsolódók

Kimaradt?