Egy újabb generáció búcsúzott el középiskolájától, a Zilahi Református Wesselényi Kollégiumtól, annak tanáraitól, diákjaitól péntek délelőtt a Zilahi Református Belvárosi Nagytemplomban. Néhányan mosolyogva, mások könnyes szemekkel érkeztek a jeles eseményre, amely minden végzős diák számára felejthetetlen emlék marad.

A ballagási ünnepséget megtisztelte jelenlétével Ft. Csűry István püspök, aki jótanácsokkal látta el a végzősöket, mondván, induljanak bátran az élet, a küzdelmek, a boldogságépítés fele, maradjanak mindvégig közel Istenhez, és ne kerüljenek közel azokhoz, akik szakadékokat teremtenek. „Nem vagyunk az elmenekülés, a meghátrálás emberei, a kicsinyhitűség gyermekei, tenni kell a jót, elkerülni, elhagyni, lábbal tiporni a rosszat. Olyan dolgot kell a szívbe helyezni, amely örökérvényű és általános, és vigyétek magatokkal azt a lelki tartalmat, ajándékot, amelyet esztendőkön keresztül az iskolában kaptatok” – fogalmazott a püspök.

„Úgy induljatok a nagybetűs életbe, hogy mindig Jézusra figyeltek, és amit Isten szánt, azt akarjátok megvalósítani” – hangsúlyozta ünnepi beszédében Bogdán Szabolcs, a Szilágysomlyói Református Egyházmegye esperese.

Az iskola egykori igazgatója, Kovács Irénke szenátor Ady Endre szavaival köszöntötte a végzős diákokat: „szárnyat bont egy diáksereg”, mondta, majd kiemelte, viszontagságos, rendhagyó négy évtől búcsúznak a ballagók, hiszen a világjárvány megszakította a személyes együttlétet, az online oktatás pedig ridegnek és távolságtartónak tűnt. Ennek ellenére mindnyájan magukkal viszik az iskolában megszerzett tudást, a hitet és az ott kapott szeretetet.

Nincs nagyobb öröm a szülő, nagyszülő számára, mint az, hogy láthatja a gyermekét felnőni, emberré válni. Azt ajánlotta, hagyják a fiatalokat szárnyalni, hogy tudásukkal, tehetségükkel, emberségükkel az iskola, a város, a megye és a nemzet büszkeségei lehessenek. Az elmúlt négy év emlékeit pedig raktározzák el, őrizzék meg, és abból merítsenek erőt, amikor az élet nehéz lesz számukra. A wesselényis diák mindig wesselényis diák marad, bármerre is sodorja őt az élet – zárta beszédét a szenátor.

Fazakas Miklós alpolgármester ünnepi köszöntőjében kiemelte, öröm minden évnyitó, évzáró, ballagás, és ha az elmúlt időszak nehézségeire gondolnak, Isten mindennapi gondviselésének gyümölcse, hogy most együtt lehetnek. Eddig többnyire a szülők döntöttek az élet különböző kérdéseiben, ezután sem maradnak majd egyedül, de lassan már nekik kell felelősségteljesen határozniuk az élet különböző kihívásaiban.

Állhatatossággal fussák meg az előttük lévő pályát, mert ebben rejlik az igazi siker, s bár sok esetben a kudarc elkerülhetetlen, de a kudarchoz való hozzáállás különbözteti meg a sikeres embert a kevésbé sikerestől. Lesznek bukások, de nem szabad feladni, hanem folytatni kell, mert mindenkiben megvan a kapacitás, hogy győztes legyen, és akkor érnek célba, ha nem állnak meg, ha nem adják fel. Az állhatatos személy nem adja fel, amikor nehézséggel vagy kudarccal találja magát szembe, hanem felkel, továbbmegy, és újra megpróbálja – biztatta a végzősöket az alpolgármester.

Lezárul a ballagók életének egy meghatározó szakasza, és a sok szép emléket, tudást senki nem veheti el tőlük, ezeket magukkal viszik – mondta Hari Tünde tanfelügyelő. Vajon merre visz a következő útszakasz, mi vár rájuk? A lényeg, mindeddig sikeresen legyőzték az akadályokat, bátran szembenéztek a kihívásokkal, és remélhetőleg, ezután sem adják fel, küzdenek majd céljaikért.

Bara Lajos-István iskolaigazgató ballagási beszédében kiemelte, ez az iskolai év emlékeztetett arra, hogy az általuk is ápolt és őrzött református oktatás immár 375 év tapasztalatába és szolgálatába gyökerezik ebben a térségben, és emlékeztet ez a tanév arra is, hogy a mostoha körülmények között újraindult Református Kollégium már 30 éve bizonyíthatja Ady szavait idézve: „az élet él, mert élni akar”. A ballagás is egy iskolatörténeti eseményre emlékeztet, arra, hogy 12 éve úgy él és úgy akar élni ez az iskola, hogy már nemcsak a középiskolások nagyszerű nevelésében vállal szolgálatot, hanem óvodától érettségiig minden szinten oktat és nevel, szeretettel és szigorral reformátor elődeink gyakorlatához híven.

„Az életben többször kerülünk útelágazáshoz, ahol el kell döntenünk, merre menjünk tovább. A napi apró döntéseken túl elsőként a pályaválasztás nehéz feladata elé állít az élet. Több szempontot kell érvényesíteni, többen adnak tanácsot, néha egymásnak ellentmondókat is. Kire hallgassunk? A jövőbe nem lát senki. Az élet többi választási helyzete sem lesz könnyebb. Kell tehát egy jó tanács, hogy jól dönts, és döntésed soha ne bánd meg. A hívő ember nagy kiváltsága, hogy megkérdezheti Istent” – emelte ki az igazgató, és arra biztatta a fiatalokat, hogy merjék rábízni magukat egészen. A ballagóknak azt kívánta, hogy legyen mindig önbizalmuk, ismerjék meg képességeiket, legyenek nyitottak az új dolgokra, és soha, de soha ne féljenek a csalódástól, mert ezek is tapasztalatokkal vértezik fel őket, s minél gyorsabban fel tudják dolgozni, annál erősebbé válnak majd általa.

Biztató, meghitt üzenete után átadta az elmúlt négy esztendő legjobb tanulmányi eredményéért járó díjat az évfolyamelső diákoknak, Pünkösti Györk és Váradi Hunor-Dénes, XII. A osztályos tanulóknak, akik 10-es átlaggal végezték a IX-XII. osztályt, majd az iskolakórus fellépése után a végzős diákok visszaemlékezve az elmúlt évekre, megköszönték a tanároknak a bizalmat, a reményt, hogy sokszor nemcsak pedagógusok, hanem mentorok és barátok is voltak, ezt követően átadták az iskola kulcsát a tizenegyedikeseknek.

Az osztályfőnökök szívhez szólóan, meghatottan búcsúztak diákjaiktól, felidézték a felejthetetlen emlékeket, a kellemes élményeket, és a kitűnő tanulmányi eredményt elért tanulóknak átadták az okleveleket.