Szinte teljes mértékű energetikai függetlenséget biztosíthat Romániának a Fekete-tenger alatt lévő, Neptun Deep elnevezésű gázmező kitermelése, ráadásul lesz egy gázmennyiség, amelynek exportálásával más európai államok - így Magyarország - függetlenedhet az orosz gáztól. Mit szól ehhez Moszkva? Biztonságban lehetnek-e a fekete-tengeri gázprojektek? Milyen hibrid hadviseléssel próbálkozhat Oroszország? Szakértőt kérdeztünk.   

A Petrom és a Romgaz júniusban jelentették be a fekete-tengeri Neptun Deep gázmező kitermelési fejlesztésének terveit. Ennek kapcsán írt elemzést az amerikai Atlantic Council, amely szerint a projekt nemcsak az energiabiztonságot erősíti, de geopolitikai és gazdasági hatást is gyakorolhat a térségre, mivel alternatívát kínál az orosz gázra, gyengítve ezzel Moszkva befolyását.

Az írás emlékeztet arra, hogy a Fekete-tenger nagy része korábban elérhetetlen volt olaj- és gázkitermelési szempontból, főként a geopolitikai feszültségek, a tenger kivételes mélysége, valamint környezetvédelmi és  munkavállalói biztonsági aggályok miatt. 2014 előtt Ukrajna fekete-tengeri kizárólagos gazdasági övezete jelentős földgázlelőhelyekkel rendelkezett,  amikor azonban Oroszország annektálta a Krímet, az ukrán gázmezket is eltulajdonította. 

Az elmúlt években ugyanakkor Törökország és Románia erős szereplőkként jelent meg a térség gázprojektjeit illetően. 2020 augusztusában az állami tulajdonú Turkish Petroleum cég felfedezte a Sakarya gázmezőt, amely a legnagyobb a Fekete-tenger nyugati részén. Becslések szerint a lelőhely 540 milliárd köbméter gáztartalékkal rendelkezik, és Törökország földgázszükségletének körülbelül 30 százalékát fogja kielégíteni. Az első gázszállítások már az idéénre  várhatók. Románia is jelentős tengeri gázkészleteket fedezett fel a kizárólagos gazdasági övezetében, és mintegy kétszáz milliárd köbméter kitermelését tervezi. Románia 2023-ban kezdte meg a munkálatokat, egymilliárd köbmétert termelt az Ana platformon az amerikai Black Sea Oil&Gas vállalat. A román szektor legnagyobb mezője azonban a száz milliárd köbméterre becsült Neptun Deep 100 és 1700 méter közötti mélységben. A projekt fejlesztését az osztrák OMV Petrom és a román állami Romgaz irányítja. Az első kitermelés 2027 elejére várható. 

Mint arra G4media által idézett amerikai elemzés emlékeztet, Románia gázfogyasztásának mintegy 80 százalékát hazai termelésből fedezi. Ha minden a tervek szerint alakul, a Neptun Deep és az Ana a jelenleg meglévő termeléssel együtt fedezi majd Románia évi mintegy 12 milliárd köbméteres fogyasztását. Így Románia a többletgázt szomszédainak exportálhatná, akik ezzel - legalábbis részben - kiválthatnák az orosz gázimportot.

Románia már tett lépéseket Moldova orosz gázimportjának pótlására, és a Fekete-tengerből származó gáz várhatóan enyhíti a régió függőségét a Török Áramlattól, amely a tenger alatti vezetéken számos kelet-európai országot szállít orosz gázzal. Az amerikai elemzés szerint Románia és Magyarország kapcsolatainak javulása is hozzájárulhat ahhoz, hogy csökkenjen Budapest függése a Gazpromtól.  Oroszország ugyanakkor várhatóan igyekszik akadályozni ezeket a földgázprojekteket. A Kreml már eddig is számos hibrid hadviselési taktikát bevetett a Fekete-tengeren. Romániát elhelyezkedése és viszonylagos haditengerészeti gyengesége Törökországnál jóval érzékenyebbé teszi az orosz beavatkozásokkal szemben.

Bendarzsevszkij Antontól, a budapesti Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány szakmai igazgatójától azt kérdeztük: lehet-e arra számítani, hogy Oroszország valamilyen formában akadályozza a fekete-tengeri projektet? Mint mondta, abszolút valóságközeli forgatókönyvről van szó, hiszen a múltban láttunk már hasonló orosz magatartást. „2014-től Oroszország rátette a kezét a Krím-félsziget körüli ukrán gázmezőkre, és akadályozta a fekete-tengeri gázkitermelést más, Ukrajnához tartozó területeken. Oroszország viselkedését az energiahordozók terén az elmúlt évtizedekben alapvetően három dolog motiválta: monopol helyzetbe kerülés az európai piacokon és függőség kialakítása, ezzel orosz dominancia érvényesítése, energiahordozók felhasználása politikai célokhoz és nyomásgyakorláshoz, valamint 2022. februárja után károkozás Ukrajna nyugati szövetségesei számára” - fogalmazott a szakértő.

Emlékeztetett arra, hogy a viszonylag hamar elhalt európai Nabucco projekt is többek között orosz lépések következtében lehetetlenült el. Úgy vélite, Oroszország Közép-Ázsiában is nyomást gyakorol a tőle sokszor függő viszonyban lévő államokra, ellehetetlenítve a nyugati projektek megvalósulását. 

Azon kérdésünkre, hogy milyen módozatok jöhetnek szóba az akadályozásnál, Bendarzsevszkij Anton a hibrid hadviselés eszközeit említette elsősorban. „Főleg, hogy az orosz invázió óta a fekete-tengeri régió lényegében háborús övezetté vált. Oroszország például arra hivatkozhat, hogy el van aknásítva a térség, és a szél- és vízjárásnak megfelelően az aknák megjelenhetnek akár Románia vagy Bulgária partjainál is. Nehéz lenne ellenőrizni, hogy ezek valóban Ukrajna partjaitól elsodródott aknák-e, vagy mondjuk friss, Oroszország által Románia felé leúsztatott szerkezetek. Elég lenne egyetlen baleset ahhoz, hogy mindez elvegye a befektetők és a hajókat és kitermelési projekteket biztosító társaságok kedvét” - mondta az elemző. 

Élvezik-e a tengeri gázlétesítmények a NATO 5. vagy 6. cikkének védelmét? - kérdeztük a szakértőtől. Mint mondta, ez már inkább a nemzetközi jog kategóriájába tartozik, de minden, ami az adott ország felségvizeiben történik, az adott ország területehéz tartozik.„A nemzetközi jog 12 tengeri mérföldben határozza meg egy ország tengeri sávra kiterjedő területét - ez nagyjából 22 km-t jelent. Ha ezen belül történik bármiféle külső támadás, akkor az természetesen kiváltja a NATO 5. cikkelyét, hiszen az adott ország elleni közvetlen támadásnak minősül” - hangsúlyozta Bendarzsevszkij Anton. Hozzátette: megint más kérdés, hogy mi történik akkor, ha a támadás az adott ország csatlakozó övezetében (12-24 tengeri mérföld), vagy kizárólagos gazdasági tengeri övezetében (24-200 tengeri mérföld) történik.

„Erre a veszélyre egyébként az elmúlt hetekben már a NATO-ban is felfigyeltek, és július végén kiadtak róla egy nyilatkozatot, elítélve Oroszország eszkalációs lépéseit Bulgária kizárólagos gazdasági övezetében. A valóság ugyanakkor az, hogy az erről szóló nemzetközi szabályozás - és az erre irányuló NATO-s irányelveket elég rugalmasan fogalmazták meg, és ez nem véletlen. Nyílt konfrontációba senki nem akar belebonyolódni, főleg egy atomhatalommal nem. Teljesen hipotetikus esetben, ha nyílt és leplezetlen orosz agresszió van, akkor a NATO tagországok, közös konszenzusos döntéssel dönthetnének úgy, hogy aktiválják az 5. cikkelyt, de ilyen nyílt agresszióra lehet talán a legkevésbé számítani. Hibrid hadviseléssel történő lépések pedig nem fogják kiváltani ezt a reakciót” - mondta a Maszolnak az elemző.