Marosvásárhelyen a főtéri katolikus plébánia udvarán megszervezett ökumenikus Istentisztelettel kezdődött, majd fáklyás felvonulással folytatódott az 1956-os forradalom hőseire való megemlékezés.

Papp Noémi evangélikus lelkész olvasta fel az alkalomból kiválasztott bibliai igét, ezt követően Péter Arthur főesperes, katolikus plébános, szólt az egybegyűltekhez. Hangsúlyozta, nem elég a szabadság eszméjét és magyarságunkat megvallani, szükség van arra is, hogy cselekedetekkel is vállaljuk ezeket. Az Istentisztelet keretében a református egyház részéről Henter György lelkipásztor, az unitárius felekezet részéről Kecskés Csaba unitárius lelkész imádkozott és mondott áldást. 

Ezt követően a jelenlévők égő fáklyákkal vonultak fel a várban található ‘56-osok emlékére felállított kopjafához. 

A véleményszabadság szent érték

A szamosújvári börtönben eltöltött éveiről kérdezték az eseményen az újságírók Kelemen Kálmánt, aki 7 évet töltött embertelen körülmények között „javítóintézetben” mivel röpiratokat csempészett át a határon.

 „Számomra az 1956-os forradalom hatalmas ajándék volt, annak ellenére, hogy a forradalmat követő börtönévek szörnyű megpróbáltatásokkal jártak. Akkor nyertem vissza a katolikus hitemet, ami azóta is elkísér. Idén töltöttem be a 86. évemet, és most a 87.-et taposom. A börtönben tapasztalt szenvedések ellenére, az önálló gondolkodás fontosságára jöttem rá, és hogy a véleményszabadság szent érték. ’56 azt jelenti számomra, hogy a magyar nép lelkiismerete felébredt, és nemet mondott a diktatúrára" - mondta Kelemen Kálmán túlélő.

Újságírói kérdésre elmondta a szamosújvári börtönben brutális körülmények között tartották fogva: „Kiéheztettek, vertek, a hús szakadt le rólunk. De mindezek ellenére a hitem erősebb lett, és ez adott erőt a túléléshez” - tette hozzá.

Napjainkban a szabadságért folytatott küzdelemnek más formái vannak

Kovács Mihály Levente, az RMDSZ marosvásárhelyi elnöke újságírói kérdésre kijelentette: „számomra 1956 és a forradalom öröksége ma is rendkívül fontos. Az '56-os hősök áldozatvállalása példaértékű mindannyiunk számára. Az, hogy a magyar nép a szabadságáért harcolt, olyan érték, amelyet generációról generációra át kell adni. Fontosnak tartom, hogy a mai fiatalok is megismerjék, milyen áldozatokat hoztak elődeink a szabadságért.”

Kovács Mihály Levente hangsúlyozta, hogy napjainkban a szabadságért folytatott küzdelemnek más formái vannak, de a kiállás és az elszántság ugyanolyan fontos. „Az '56-os eseményekből azt kell tanulnunk, hogy közösségként és politikai vezetőként is ki kell állnunk jogainkért, és nem szabad engednünk azokból az értékekből, amelyek megilletnek bennünket.”

A szabadság és a demokrácia nem magától értendő

Gáll Hajnalka csíkszeredai konzul szerint ez a nap a szabadság, a bátorság, a nemzeti összefogás szimbóluma. Fiatalok, munkások és értelmiségiek emelték fel szavukat a szabadságért, megmutatva, hogy a nép ereje az összefogásban van. „A szabadság iránti vágy minden magyar ember ügye volt, határokon túl is. Az ő bátorságuk előtt tisztelgünk. A szabadság iránti vágy ma is fontos, az áldozatuk arra tanít, hogy ne adjuk fel a szabadság és méltóság iránti vágyunkat. Merítsünk erőt '56 szellemiségéből. A szabadság és a demokrácia nem magától értendő, ki kell állni közös értékeink, kultúránk és szabadságunk mellett.” 

A megemlékezés a magyar és székely himnusz eléneklésével illetve a kegyelet koszorúinak elhelyezésével zárult. A kopjafánál politikusok, civil- és diákszervezetek, egyházak képviselői illetve más résztvevők rótták le tiszteletüket.