Két helyszínen, több száz résztvevő jelenlétében emlékeztek meg Csíkszeredában az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc hőseiről szerdán. A hargitai megyeszékhely megemlékező eseményeit megtisztelte jelenlétével Gulyás Gergely, a magyar Miniszterelnökséget vezető miniszter, valamint Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke is. 

A Kalász negyedben található, 26 évvel ezelőtt felavatott kopjafánál vette kezdetét az 1956-os magyar forradalomra emlékező ünnepség Csíkszeredában szerdán késő délután. A magyarországi és erdélyi magyarság politikai vezetői egyaránt képviseltették magukat, köztük Gulyás Gergely, a magyar Miniszterelnökséget vezető miniszter, Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, Tánczos Barna szenátor, Hajdu Gábor parlamenti képviselő, valamint a megyeszékhely elöljárói.

A 68 évvel ezelőtt Budapesten kirobbant forradalom által generált erdélyi eseményeket idézte fel beszédében Nagy Benedek 1956-os politikai elítélt. Az egykor koholt vádak alapján letartóztatott, meghurcolt, majd elítélt volt forradalmár megemlékezett azokról a kortársairól, akik elhunytak, vagy egészségi okokból nem vehetnek részt a megemlékezésen.

„Minden korban másképp kell küzdeni a szabadságért, van, amikor fegyverrel, de legtöbbször másként. Ma a magyar nép összefogásával, közösségeink szolidaritásával, diákjaink részvételével, a jó ügyek támogatásával, és hála Istennek, nem fegyverrel kell küzdenünk” – fogalmazott Nagy Benedek. Ezt követően felidézte az egykori Bolyai Egyetemen átélt eseményeket, amikor a budapesti forradalom hatására „izzott a levegő”, majd visszaemlékezett bebörtönzésének, elhurcolásának, beszervezési kísérleteinek fájdalmas történéseire.

A kopjafánál a megjelent tisztségviselők, oktatási intézmények, civil szervezetek képviselői és magánszemélyek helyezték el az emlékezés koszorúit. Ezt követően a megemlékezők a Csíkszentsimoni Ifjúsági Fúvósszenekar felvezetésével, fáklyákkal vonultak a Gloria Victis emlékműhöz. A menetben részt vettek a város diákságának képviselői a Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium tanulóinak vezetésével.

„Egész életünk döntések sorozata. Nap, mint nap döntéseket kell hoznunk, mind egyénenként, mind közösségként, és ezek a döntések határozzák meg a sorsunkat, és mutatják meg, valójában kik vagyunk. 1956. október 23-a is egy ilyen döntés volt, a magyar nemzet életében egy olyan pillanat érkezett el, amikor mindenki úgy érezte, elég volt” – fogalmazott ünnepi beszédében Korodi Attila, Csíkszereda polgármestere.

„Mi, magyarok akkor jól döntöttünk, harcoltunk a szabadságunkért, és megmutattuk a világnak, kik is vagyunk valójában: egy olyan nemzet, amelynek tagjai tudják, mi a fontos. Egy olyan nemzet, amelyik felismeri a pillanatot, amikor dönteni kell, és dönteni tudni kell. Azokon a napokon a magyarok szempillantás alatt magukra találtak. Akkor ugyanazt akarta a bíboros és az esztergályos, az akadémikusok és a pesti srácok, a főherceg és a hadügyminiszter, a budapesti, a kolozsvári és a csíkszeredai” – mondta a városvezető.

„A megemlékezéseknek csak akkor van értelmük, ha erőt, példát meríthetünk belőlük. Mindannyian nehézségekkel szembesülünk a mindennapokban, és ezek mellett sokszor nehezen tartjuk szem előtt, hogy nem vagyunk egyedül, közösségben vagyunk, a csíkszeredai, az erdélyi, a romániai magyar közösségben. Közösséghez tartozni jó dolog, viszont felelősséggel is jár, és a mindennapi döntéseinkben szem előtt kell tartanunk ezt. A szabadságunkért vívott harc nem alkalomszerű, hanem mindennapos. Kötelességünk, hogy a hősök emlékét megőrizzük, az ifjúságnak elmondjuk, kik, mit és miért tettek 1956-ban” – hangsúlyozta Korodi Attila.

Mint Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke emlékező beszédében leszögezte: október 23-ára nincs olyan jelző, amely túlzó lenne. „Csodálatos, fenséges napja a magyar történelemnek. Ez a nap nemcsak a szabadságé, hanem a bátorságé, nemcsak a szabadságé és a bátorságé, ez a nap a szabadságé, a bátorságé és az emberi méltóságé” – mutatott rá a politikus.

„Az erdélyi magyarság számára az ’56-os forradalom nem csupán egy történelmi, távoli esemény. Az itt élő emberek saját sorsukat látták megtestesülni abban, ami Budapesten történt. Hála Istennek, sokan voltak, akik hangos szóval, vagy tettekkel hirdették a forradalommal való sziolidaritást itt, Erdélyben és az egész országban. Ők súlyos árat fizettek mindezért. Az 1956-os forradalom nem állt meg az ország akkori határainál. Egyrészt összefogta a Kárpát-medence és talán bátran mondhatjuk, a világ bármely részén élő magyar közösségeket is. Ismét egy valóságos nemzet voltunk, egy közösség, amely hitt a szabadságban” – fogalmazott Kelemen Hunor. Hozzátette: a megtorlások Erdélyben, Romániában sem maradtak el, csak 1957 és 1959 több mint tízezer jogerős ítéletet hoztak a katonai bíróságok, bizonyíthatóan kivégeztek 45 személyt, több százan börtönökben, kihallgatások során, vagy munkatáborokban haltak meg.

„Ha valaki azt a kérdést teszi fel, hogy nagyobb szabadságban élünk-e, mint 50-60 évvel ezelőtt, a válaszom igen. Ha azt a kérdést tesszük fel, hogy veszélyben van-e ma a szabadság, akkor a válaszunk ismét csak az, hogy igen. A szabadság mindig veszélyben van. Ma is olyan ideológiák veszélyeztetik a szabadságot, amelyek meg szeretnék határozni, hogy miről beszélhetünk, és miről kell politikailag korrekt módon hallgatnunk. Olyan ideológiák veszélyeztetik a szabadságot, amelyek szívesen megszabnák minden egyén számára, hogy mi a jó és mi a rossz. Megszabnák, hogy hogyan kell élni, és hogyan nem szabad élni, mit illik gondolnunk, és mire még gondolni sem szabad. Ezek az ideológiák ma nem tankokkal fenyegetnek, és nem börtönt ígérnek, hanem megbélyegeznek, eltörölnek, kizárnak, ellehetetlenítenek” – mondta a szövetségi elnök.

Hozzáfűzte, veszélyt jelent az is, ha az állam azt gondolja magáról, a polgár legfőbb dolga, hogy egy életen át kiszolgálja. „Holott a dolgok éppen fordítva állnak, nem a polgár van az államért, hanem fordítva. Az államnak kell tisztelnie a polgárt, bíznia benne, segítenie, hogy boldoguljon és szabad legyen” – mutatott rá a politikus.

„Nekünk ma két fronton kell küzdenünk a szabadságért. Küzdenünk kell, hogy az állam ne elnyomó gépezetként működjön, hanem keretet adjon a szabadság megélésére, és küzdenünk kell az ostoba ideológiák ellen is, amelyek irányt szabnának minden embernek, és helyettünk döntenének” – mondta el Kelemen Hunor. „Van egy dolog, ami mindannyiunkat összeköt, legyen 1956 vagy 2024, az, hogy mindig hiszünk a szabadságban, hiszünk az emberi méltóságban, az igazságban, és hiszünk abban, hogy közösen jobb jövőt tudunk építeni. Éljen a szabadság!” – zárult a szövetségi elnök ünnepi beszéde.

„1956-ban a sokszori összeomlást túlélő hit, az őszinte szabadságvágy, a közösségi és egyéni méltóság visszaszerzésének az esélye a magyarságban reménnyé változtatta a csüggedést, tettvággyá a haragot, egységes akarattá a sokféle követelést, nemzetté a népet” – fogalmazott Gulyás Gergely, a magyar Miniszterelnökséget vezető miniszter.

A megemlékezés zárásaként a ROLE zenekar és Szabó Enikő, a Csíki Játékszín színművészének közös zenés, verses ünnepi összeállítását hallgathatták meg a megemlékezők, majd Tamás József nyugalmazott segédpüspök és Szathmári Szilárd református lelkész osztotta meg gondolatait.