Marosdécsén ünnepelte augusztus 20-át Fehér megye magyarsága
A közösségi összetartozás jegyében telt a Fehér megyei magyarság hagyományos Szent István-napi ünnepsége.
A Nagyenyedtől tíz kilométerre található Marosdécse adott otthont idén a Fehér megyei magyarság hagyományos augusztus 20-i ünnepségének. A több mint két évtizedes múltra visszatekintő vándorrendezvény az előző évekhez hasonlóan ezúttal is a szórványközösségek találkozásának, az államalapító Szent István király előtti tisztelgésnek, valamint a keresztény és nemzeti összetartozás megélésének felemelő alkalma volt.

A résztvevők délután gyűltek össze a marosdécsei református templomban, ahol ökumenikus istentisztelettel kezdődött az ünnepi program. A történelmi magyar egyházak képviselői közösen adtak hálát az elmúlt több mint ezer esztendő örökségéért, és imádságban kérték a közösség megmaradását.
Gábor Ferenc, az ünnepséget vendégül látó helyi református közösség lelkipásztora, tömören bemutatta Szent István évszázadokon átívelő megvalósításait, amelyek közül a legfontosabb, hogy „egy független keresztény államot adott az ő népének”, majd kiemelte: nagy királyunk „minden magyarok királya” volt, személyisége követendő példa kell legyen minden magyar ember és elöljáró számára.
Biró Károly felvinci római katolikus plébános rámutatott: „Szent István az Istennel való szövetséget, nem a más hatalmakkal vagy össze-vissza emberekkel való szövetséget választotta (…), nekünk pedig azért kell imádkoznunk, hogy tanuljunk meg az általa kijelölt úton járni mindannyian”.

Kardos József nagyenyedi unitárius lelkész az újkenyér és az államalapítás kettős ünnepére reflektált, és a Zsoltárok könyvét, illetve Mikeás prófétát idézve, hangsúlyozta: nem elég csak azt ünnepelni, hogy van mit enni, mert az új kenyér a gondviselésre emlékeztet. Ez pedig egybecseng Szent István felismerésével, aki belátta, hogy „az országépítés emberépítés is”, ezért fiát arra intette, hogy a hit, a könyörület, a szeretet és a bölcsesség vezéreljék. „Az irgalom és a szeretet hiánya felmorzsolja a közösséget. Ahol nincs összefogás, ott a legkiemelkedőbb törekvések is semmivé válnak. A kenyér akkor válik áldássá, ha megértjük annak üzenetét” – fogalmazott.
Az idei rendezvényen is helyet kapott Holányi Julianna festőművész Fehér megyei magyar vonatkozású templomokat bemutató tusrajzsorozata. A több mint két évtizede épülő gyűjtemény minden évben újabb alkotással gazdagodik, ezúttal természetesen a marosdécsei református templom került a sorozatba. Az alkotás eredetijét a helyi közösségnek adományozta Vincze András, az RMDSZ Fehér megyei elnöke.
Az istentiszteleten, amelyen a kántori szolgálatot Szabó Zsombor, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium zenetanára teljesítette, felcsengett a magyar és a székely himnusz. Ezt követően a gyülekezet kivonult az udvarra, ahol a templom építésének 400. évfordulójára felállított kopjafa körül folytatódott az ünnepség. Díszőrséget állt az Aranyosszéki és Alsó-Fehér Vármegyei Huszár és Honfoglaló Hagyományőrző Egyesület.
Az ünnepség kiemelt pontjának számított a marosdécsei származású Horváth József nyugalmazott sarmasági történelemtanár, a Kossuth Szövetség alapító tagjának előadása. A szülőfalujához erős szálakkal kötődő pedagógus egy kismonográfiát írt Marosdécséről, ami alapján érdekes előadás keretében ismertette a település történetének főbb állomásait.
Horváth József rámutatott: A falu területe már a rézkorban is lakott helyként szolgált, amiről az 1912-ben feltárt, emberi maradványokat és értékes kerámiákat rejtő sírok tanúskodnak. Első írásos említése 1299-ből származik Gwecha néven. Nyelvészkutatók szerint a település elnevezése egészen Szent István királyunk apjáig, Géza fejedelemig vezethető vissza, utalva a honfoglalás kori védelmi gyepűrendszerre.
A XV. század közepétől a település a Décsey nemesi család birtokába került, akik egészen a XVI. század végéig meghatározták a vidék életét. Miután azonban a család Báthory István fejedelem ellenében a vesztes oldalt támogatta a kerelőszentpáli ütközetben, jószágvesztésre ítélték őket. Birtokaikat később Bethlen Gábor fejedelem az enyedi főiskolának (a híres Bethlen Kollégiumnak) adományozta. Ezzel kezdetét vette egy új fejezet: Décse adott otthont a kollégium legnagyobb és legfontosabb mezőgazdasági birtokának, amely évszázadokon át biztosította az iskola működését.
Az előadó elmagyarázta: Marosdécse népének történelme nem szűkölködött a megrázkódtatásokban. A XVII. században Basta generális martalócai, valamint a visszatérő török és tatár betörések elől a lakosságnak többször is el kellett menekülnie. Az 1848–1849-es magyar forradalom és szabadságharc idején a dühöngő népfelkelők nem kímélték a falut: a brutális pusztításnak a környékbeli településekkel együtt mintegy száz halálos áldozata volt. A falu emlékezetében a kollégiumi udvarházzal szembeni domb mindmáig az „Akasztófadomb” nevet viseli e sötét napok mementójaként.
A XX. század világégései újabb áldozatokat követeltek. Az első világháború harcterein odaveszett hősök siratása után a falu a második világháborúban közvetlen hadszíntérré vált. 1944 augusztusában a német–magyar és a román–orosz csapatok a décsei erdők alatt ásták be magukat, heves harcokat vívva egymással. A harci cselekmények során bomba talált el egy helyi tanítói lakást is, teljesen megsemmisítve azt.
A falut ért megpróbáltatások a kommunizmus fojtogató évtizedeivel folytatódtak. A háborút követő kommunista hatalomátvétel végzetes csapást mért a falu gazdasági és társadalmi berendezkedésére. Az 1948-as erőszakos államosítás során kárpótlás nélkül elvették a lakosok és a református egyház földjeit, erdőit, szőlőskertjeit és gazdasági épületeit. A Bethlen Kollégium mintagazdasága végleg megsemmisült. A helyieket kényszerrel kollektivizálták, saját egykori földjeiken lettek béresek.
Bár 1961-ben bevezették a villanyt, a legnagyobb infrastrukturális és demográfiai törést az 1968-as közigazgatási átszervezés hozta el. Marosdécse elveszítette önálló községközponti státuszát, és a félreeső Miriszló irányítása alá rendelték. A falu intézményei leépültek, és a munkaképes lakosság kénytelen volt a környező városok (Nagyenyed, Marosújvár, Aranyosgyéres) gyáraiba ingázni. Ez a kényszerű elvándorlás és a fiatalok elköltözése a falu fokozatos elöregedéséhez vezetett.
Előadásának utolsó részében Horváth József arra kereste a választ, vannak-e olyan kapaszkodók a jelenben, amelyek megtartják a közösséget? Ilyen vonatkozásban rámutatott: az 1989-es rendszerváltás a szabadság mellett a reményt is elhozta a tulajdonok visszaszerzésére. Sokan magángazdálkodásba kezdtek, ám a demográfiai hullámvölgyet már nem lehetett megállítani. A gyermekhiány miatt mára teljesen megszűnt a helyi magyar nyelvű oktatás és óvoda. Az egykor több száz fős közösség mára alig kétszáz lelkesre apadt.
A nehézségek ellenére a marosdécsei magyarság nem adja fel. Összefogva az elszármazottakkal, méltóképpen ápolják neves szülötteik – köztük Dr. Varga Zsigmond teológus, szemirológus professzor – emlékét. A helyi közösség legfőbb bástyája és megtartó ereje a mai napig a református egyház, amely a közelmúltban ünnepelte temploma fennállásának 400. évfordulóját. Ahogy a helyiek vallják: a parókia és a gyülekezeti terem megóvása, korszerűsítése bizonyítja, hogy nem a sokaság, hanem a lélek az, ami összetart.
A helytörténeti ismertetőt követően megkoszorúzták a kopjafát, majd a templom illetve a közösségi ház közös udvarán felállított színpadon folytatódott a rendezvény.
A kulturális műsor előtt a díszmeghívottak köszöntötték az egybegyűlteket, konferált ifj. Ferenc Gábor egyetemi hallgató.

Elsőként Vincze András, Fehér megye alprefektusa és egyben az RMDSZ Fehér megyei elnöke köszöntötte az egybegyűlteket. Beszédének alapgondolata a szórványban való összefogás, helytállás és megmaradás fontossága volt. „Ünneplőbe öltöztetjük ma szívünket. A mi őseink ezen a földön nem csak a jólétben, hanem a legnehezebb időkben is megtartották az ünnepüket. Mi itt pontosan tudjuk, mit jelent a hűség. A szórványban élők pontosan tudják, minden egyes magyar szó, magyar osztály vagy felújított templom egyformán fontos láncszeme a megmaradásunknak. Az elmúlt évezredre visszatekintve azt látjuk, mindig akkor volt a legerősebb a magyar nemzet, amikor összetartott, ezen dolgozunk mi is” – mondta.
Az ünnepséget megtisztelte jelenlétével Winkler Gyula európai parlamenti képviselő, aki a helyszínen szerzett benyomásai alapján fogalmazta meg mondanivalóját. A zsúfolásig megtelt templom látványa a szórvány definíciójának megfogalmazásához vezette őt: „akkor vagy szórványban, amikor örvendezel annak, hogy megtelt az istenháza” – vélte, hozzátéve: “akkor van értelme a hagyatéknak, ha nem csak megtartani tudjuk, hanem átadni is a jövő nemzedéknek”.
Kőrösi Viktor Dávid, Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusának vezető konzulja, aki nagyon sűrűn részt vesz a magyar vonatkozású Fehér megyei eseményeken, ezúttal is jelen volt, és biztató szavakat intézett a résztvevőkhöz. A konzul az Augusztus 20-i és az ezekhez hasonló nagyobb ünnepségek fontosságát hangsúlyozta, amelyek nem csupán az Istenhez való spirituális kötődés vagy a kulturális emlékezet kifejezői, hanem a minket körülvevő más nemzetek számára is láthatóvá tesznek bennünket.
Az ünnepségen jelen volt és köszöntőbeszédet mondott Miriszló község magyarországi testvértelepülésének elöljárója, Nagy Ferenc, Pirtó polgármestere, aki Szent István jelentős felismerését idézte: a magyarság számára egyetlen út lehetséges, a kereszténység. “A közösség ereje az összetartásban rejlik. Szent István arra tanított, hogy a jövőt csak közös akarattal, hűséggel és szeretettel lehet építeni” – emelte ki.
Lőrincz Helga államtitkár szavai is lelkesedéssel töltötték el a jelenlevőket. „Egy hazánk, egy nemzetünk egy Istenünk van, Szent István örökre hazát épített a nemzetnek” – hangsúlyozta, rámutatva: egyre többen vesznek részt úgy az Augusztus 20-i, mint más Fehér megyei magyar eseményeken, ami a közösség összetartását tanúsítja. A politikus rámutatott: a tavaly Augusztus 20-tól rekordszámú, összesen hatvanhét rendezvénye volt a Fehér megyei RMDSZ -nek, önállóan, társszervezőként vagy partnerségben más szervezetekkel.
Az ünnepség fontos mozzanata volt a Fehér megyei RMDSZ Szent István-napi vándorzászlajának átadása is. A jelképet Balázsfalva képviselői vették át, akik ezzel egyben azt a feladatot is vállalták, hogy jövőre közösségük ad otthont a Fehér megyei magyarság augusztus 20-i találkozójának.

A folytatásban a kulturális műsor résztvevői léptek színpadra: a Miriszló Gyöngye Néptánccsoport, a Maros Művészegyüttes és legvégül a nagyenyedi kis sztárok, a Seven Souls, amelyik Marosdécsén is folytatta a Bethlen-kollégium számára, egy defibrillátor megvásárlása érdekében szervezett gyűjtőkampányát.
A marosdécsei Szent István-napi ünnepség szeretetvendégséggel zárult, amely ismét alkalmat adott a különböző Fehér megyei településekről érkezett magyaroknak a találkozásra és a kötetlen együttlétre.
A 2003-ban útjára indított vándorrendezvény több mint húsz év után is megőrizte eredeti küldetését: évről évre más-más szórványtelepülésen gyűjti össze a Fehér megyei magyarságot, emlékeztetve arra, hogy a közösség ereje nem csupán a számokban, hanem az egymásért vállalt felelősségben, az összetartozásban és a közösen megélt hagyományokban rejlik.
CSAK SAJÁT