Az Európai Bizottság legfrissebb országjelentése riasztó képet fest a romániai oktatási rendszerről: a szociális védelem és a társadalmi befogadás terén hét mutatóból öt már a veszélyes vörös zónában van. Miközben az Unióban Romániában az egyik legalacsonyabb a fogyatékossággal élő gyermekek többségi iskolai integrációja, a rászoruló fiatalok több mint 61 százaléka idő előtt elhagyja az iskolapadot. Szőcs Leventét, a Kovászna Megyei Erőforrás és Nevelési Tanácsadó Központ (KMNTAK) vezetőjét kérdeztük a rendszerszintű hiányosságokról, a következetlen oktatáspolitikáról és a valós segítségnyújtás elmaradásáról.

Az Európai Bizottság jelentése szerint Romániában mindössze a fogyatékossággal élő gyermekek 31 százaléka tanul többségi iskolákban. A korai iskolaelhagyási ráta körükben eléri a 61,6 százalékot, ami csaknem két és félszerese az európai átlagnak – szemlézi a dokumentumot az Edupedu. 

Brüsszel arra is figyelmeztet, hogy rendkívül kevés a sajátos nevelési igényű (SNI/CES) diákok oktatására felkészített pedagógus, a szociális háló gyenge, a fogyatékossággal élők munkaerőpiaci hátránya pedig óriási: foglalkoztatási rátájuk 45,4 százalékkal elmarad az ép társaikétól, ami 21 százalékponttal rosszabb az uniós átlagnál.

A jelentés szerint a szülők alacsony iskolai végzettsége, a roma tanulók szegregációja és az inklúzió hiánya tovább mélyíti az oktatási méltánytalanságokat.

Megszorítások és elvágott álláshelyek: romló tendencia a tanügyben

Szőcs Levente a Maszol megkeresésére  elmondta: a hazai oktatási és szociális szférában nemcsak a források szűkösek, de a meglévő pénzek felhasználása is átgondolatlan. Bár korábban Ligia Deca tanügyminiszter mandátuma alatt elindult egyfajta javulás, a Bolojan-kormány által bevezetett költségvetési megszorítások az eddig elért eredmények jelentős részét lenullázták.

„Nem haladás történt, hanem egyértelmű visszalépés; a helyzet nem javult, hanem romlott. A korábbi miniszter idején elkezdték feltölteni a hiányzó álláshelyeket, a megszorító intézkedések miatt viszont minden betöltetlen állást azonnal eltöröltek. Helyi szinten például kaptunk negyven új álláshelyet, de a megszorítások miatt ennek egy részét utólag egyszerűen elvágták” – nyilatkozta az intézményvezető.

Vidéken nulla a lefedettség, miközben nő a rászoruló gyermekek száma

Különösen drámai a helyzet a kimondottan sajátos nevelési igényű gyermekekkel foglalkozó fejlesztő pedagógusok  esetében, akikből kritizálhatóan kevés van a rendszerben. Szőcs Levente rámutatott, hogy a jogszabályok is nehezen alkalmazhatók: a törvény előírja ugyan, hogy a CES-es gyermekeket négy kategóriába kell sorolni, de nem pontosítja a kritériumokat, és nem létezik hivatalos útmutató .

A gyakorlatban egy-egy fejlesztő pedagógus hetente 12-18 gyermekkel foglalkozik egyénileg, vagy a tanórákon segíti őket. A legnagyobb gondot az jelenti, hogy vidéken, a falvakon szinte teljesen hiányzik ez a szolgáltatás.

„Magyarországon ezt úgy oldották meg, hogy egyetlen rászoruló gyermek sem maradhat fejlesztő pedagógus nélkül. Ha a rászorulók száma megemelkedik, pluszórában alkalmazhatnak pedagógust, vagy a meglévő munkatársaknak adják ki ezt túlórában. Kovászna megyében mindössze 17 utazótanár dolgozik, velük kellene megoldani mindent. Csak az idei évben 475 új gyermeket vettünk fel a rendszerbe, így a megyében már ezer körül van a fejlesztést igénylő gyermekek száma” – hívta fel a figyelmet a KMNTAK vezetője.

Ellenőrizetlen támogatások: kaszinóra vagy alkoholra is mehet a pénz

A szociális háló működésével kapcsolatban a szakember kifejtette: az európai uniós programokból biztosított támogatások – például a rászoruló családoknak szánt szociális kártyák – hatásfokát és valós hasznosulását a hatóságok egyáltalán nem követik nyomon.

„A pénzt nem arra költik, hogy szakembereket alkalmazzunk, vagy a szolgáltatásokat fejlesszük. A juttatásokat feltételekhez kellene kötni: például ahhoz, hogy a kártyán lévő összeget magánterápiára vagy célzottan élelmiszerre fordítsák. Jelenleg viszont csak odaadják a támogatást, és senki nem ellenőrzi, hogy a szülő alkoholra költi-e, vagy eljátssza a kaszinóban. A sajátos nevelési igényű vagy fogyatékossággal élő gyermekek ugyan kapnak állami támogatást, de semmi sem garantálja, hogy azt valóban a gyermek érdekében használják fel” – fogalmazott Szőcs Levente.

Kényelemből elutasított képzések és „megkötött kezű” pedagógusok 

A szakember szerint a pedagógustársadalom felelőssége sem kerülhető meg. Bár a Pedagógusok Házán keresztül elérhetők lennének azok a képzések, amelyek felkészítenek a sajátos nevelési igényű gyermekekkel való foglalkozásra, sok tanár kényelemből nem végzi el ezeket. Gyakran hárítják a felelősséget azzal, hogy „nem értenek hozzá”, és elvárják, hogy a problémás eseteket kizárólag az iskolai tanácsadó, a logopédus vagy a fejlesztőtanár oldja meg.

Ugyanakkor Románia sajátosan és végletesen értelmezi az iskolai inklúzióra vonatkozó uniós irányelveket, ami komoly feszültségekhez vezet az osztálytermekben.

„Más országokban, Svédországtól Írországig nem létezik feltétel nélküli integráció. Ha egy gyermek képtelen betartani a minimális belső rendszabályzatot, agresszív, verekedik és bántja a társait, akkor a külföldi iskolák nem kötelesek őt mindenáron a többségi osztályban tartani. Nálunk viszont igen. Az iskolaigazgatók és a pedagógusok gyakran úgy érzik, meg van kötve a kezük; még attól is ódzkodnak, hogy egy verekedő, CES-es diák magaviseleti jegyét levonják. Odajutottunk, hogy nincsenek eszközök a helyzetek kezelésére, mindent elnéznek, aminek az a következménye, hogy a többi diák szülei felháborodnak és tiltakoznak, mert a gyerekeiket naponta megveri az osztálytársuk. Az alapvető együttélési szabályoknak mindenkire vonatkozniuk kellene” – részletezte Szőcs Levente.

Uniós képmutatás és elkapkodott reformok

Szőcs Levente hangsúlyozta: a szakma képviselőivel bejárták Európát, és arra a következtetésre jutottak, hogy ami Romániában zajlik, az puszta szemfényvesztés. Olyan jogszabályokat erőltettek rá az országra, amelyeket más tagállamokban ebben a formában nem alkalmaznak.

„Ez az Európai Unió részéről is képmutatás: nem lehet a megfelelő tárgyi és humán feltételek biztosítása nélkül integrálni. Mindenhol léteznek speciális osztályok és kisegítő iskolák, nálunk viszont megyünk fejjel a falnak. Ez teljesen elbátortalanítja a pedagógusokat, így sok esetben már ahhoz sincs kedvük, hogy azokat a gyermekeket integrálják, akiket egyébként nagyszerűen lehetne. Ez az oktatáspolitika feláldozza a minőséget, miközben az elit iskolák így is mindig megtalálják a kibúvókat. Indulhatnak a különböző papíralapú projektek: ha nincs ember, nem lehet őket gyakorlatba ültetni” – nyilatkozta az igazgató.

A szakember szerint a legnagyobb problémát a folyamatos és kapkodó változtatások jelentik. A szakmaiságot háttérbe szorítja a politika: amint új miniszter érkezik, azonnal módosít a rendszeren, holott a közpolitikákat nem lehet hetente változtatni, mert így soha nem fejtik ki a hatásukat.

Példaként Svédországot említette, ahol a tervek szerint áttérnek a tízes alapú osztályozásra, de ezt többéves hatástanulmányok előzték meg, két éve készülnek rá, és minden tanárt előre kiképeztek az átállásra.

„Nálunk megjelent a 2023-as oktatási törvény, amely rögzítette, hogy hat hónapon belül kidolgozzák a végrehajtási módszertanokat. Azóta eltelt három év, és a módszertanok egyharmada sem jelent meg. Így nem lehet sem oktatás-, sem szociálpolitikát megvalósítani. Csak ugrálunk ide-oda, attól függően, hogy a döntéshozóknak éppen mi jut eszükbe. Az oktatást végre szakemberekre kellene bízni” – zárta gondolatait Szőcs Levente.

A Romániára vonatkozó szociális védelmi és társadalmi befogadási mutatók több területen is aggasztó helyzetet mutatnak. A jelentés több mutatót kritikus, illetve figyelmet igénylő kategóriába sorol.

A pirossal jelölt, legsúlyosabb problémákat mutató indikátorok a következők:

• A szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett személyek aránya: 27,4%
• A szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett gyermekek aránya: 32,4%
• A szociális támogatások hatása a szegénység csökkentésére: 21,7%
• A fogyatékkal élő és nem fogyatékkal élő személyek foglalkoztatási aránya közötti különbség: 45,4 százalékpont
• A három év alatti gyermekek aránya a formális korai nevelési és gondozási szolgáltatásokban: 11,1%

A sárgával jelölt, fokozott figyelmet igénylő mutató:

• A lakosság által jelzett kielégítetlen egészségügyi szükségletek aránya: 2,9%

Az egyetlen mutató, amely az európai uniós átlag közelében helyezkedik el:

• A lakhatási költségek túlzott terhének mutatója: 5%

Egyre több a sajátos nevelési igényű gyermek, miközben kevés a szakember

Az Edupedu.ro korábbi elemzése  rámutatott arra, hogy az iskolákban és óvodákban közel 100 ezer sajátos nevelési igényű (SNI/CES) gyermek tanul, ami három év alatt megduplázódott.

Ezzel párhuzamosan jelentősen csökkent a támogató pedagógusok száma, miközben az Oktatási Minisztérium már három alkalommal halasztotta el a szükséges jogszabályok alkalmazását, annak ellenére, hogy korábban részletesen felmérte a megígért reform hatásait.

A TALIS 2024 nemzetközi felmérés szerint a romániai tanárok úgy vélik, hogy a legnagyobb szükségük arra lenne, hogy megtanulják, miként oktassák a sajátos nevelési igényű tanulókat.
Románia ugyan elfogadott egy új ellenőrzési és nyomonkövetési rendszert az iskolai szegregáció felismerésére és visszaszorítására, azonban a jelentés hangsúlyozza, hogy ennek hatékony végrehajtása továbbra is kulcsfontosságú.

A jelentés külön fejezetben foglalkozik a pedagógusképzés problémáival: „Kevés tanár rendelkezik megfelelő felkészültséggel ahhoz, hogy fogyatékkal élő és/vagy sajátos nevelési igényű gyermekekkel dolgozzon.”

A dokumentum szerint a jelenlegi intézkedések nem elegendőek az iskolaelhagyás visszaszorítására sem. Bár a helyreállítási alapból (PNRR) finanszírozott Iskolaelhagyás-csökkentő Nemzeti Program (PNRAS) mintegy 2300 iskolát támogat oktatási, felzárkóztató és megelőző programokkal az V–VIII. osztályos tanulók számára, és a támogatás első hullámában részt vevő intézmények 45 százaléka javuló eredményekről és alacsonyabb lemorzsolódási arányról számolt be, az Európai Bizottság szerint továbbra is túl sok gyermek marad az iskolarendszeren kívül.

„Miközben az iskolából kimaradó gyermekek száma növekszik, és a második esély típusú programok korlátozott eredményeket mutatnak, a gyermekek felkutatására, bevonására és oktatásba való visszaintegrálására irányuló célzott intézkedések továbbra sem elegendőek” – áll a jelentésben.

Az Európai Bizottság szerint ezek az oktatási egyenlőtlenségek korlátozzák a későbbi munkalehetőségeket, és hozzájárulnak ahhoz, hogy a szegénység generációról generációra öröklődjön.

Románia az EU sereghajtói között a szociális kiadások terén

2024-ben a szociális támogatások – a nyugdíjakat nem számítva – a szegénység csökkentésében mindössze 21,7 százalékos hatást értek el, ami az egyik legalacsonyabb arány az Európai Unióban. Az uniós átlag ezzel szemben 33,2 százalék.

A szociális védelemre fordított kiadások szintén az EU legalacsonyabbjai közé tartoznak: 2023-ban Románia a GDP 13,6 százalékát fordította erre a célra, miközben az uniós átlag 19,6 százalék volt.

A jelentés szerint ennek csupán kis része jut szociális segélyekre és munkanélküli támogatásokra.