Felzárkóztató óra a gyermekeknek: hasznos segítség vagy újabb túlterhelés?
Heti 2 óra második osztálytól, előkészítő és első osztályban pedig heti 1 óra felzárkóztató tevékenységet kell tartani az elemisek számára ettől a tanévtől. A szülők sok helyen az utóbbi két hétben kezdtek értesítéseket kapni a tanítóktól a plusz 1 vagy 2 órás korrepetálások idejéről és tematikáiról. Az is kiderült, bár a tanítónak törvény szerint kötelessége a felzárkóztató órákat megtartani, tulajdonképpen a szülő el is utasíthatja, hogy gyermeke részt vegyen ezeken. A pedagógusok sem mind értenek egyet azzal, hogy még több iskolai tevékenységük legyen a gyerekeknek. Galaczi Hajnalka Hargita megyei szaktanfelügyelőt kérdeztük a felzárkóztató órákkal kapcsolatos tudnivalókról, annak előnyeiről és hátrányairól.
A 2025–2026-os tanévtől az elemis osztályok tanítói heti 2 – a kisebbeknek heti 1 – óra felzárkóztató foglalkozást kell tartaniuk a munkaköri kötelezettségeik részeként, a 2025/141-es számú törvény értelmében – írtuk korábban.
A felzárkóztató programról Daniel David miniszter többször is úgy beszélt mint az oktatásra nézve pozitív mellékhatásáról annak az intézkedésnek, amely két órával emeli a pedagógusok kötelező óraszámát, és azt is mondta, hogy ezáltal egy „országos korrepetálási program” indult el, sőt az írástudatlanság csökkentéséhez járul hozzá a felzárkóztató program.
Az oktatási miniszter szerint a felzárkóztató óra arról szól, hogy amennyiben nem alakultak ki a gyermeknek a szükséges kompetenciái, akkor a tanítónak ki kell ezeket alakítania. Ha már kialakultak, akkor meg kell tanítani a gyerekeket, hogyan alkalmazzák ezeket a mindennapi életben, és „akkor szívesen járnak iskolába” – nyilatkozta még szeptemberben.
Mi történik az korrepetáló órán?
Galaczi Hajnalka, Hargita Megye Tanfelügyelőségének elemi oktatásért felelős tanfelügyelője a Maszol megkeresésére elmondta, az idén bevezetett heti két óra felzárkóztatási és fejlesztési célokat szolgál: „támogatni azokat az elemi osztályos diákokat, akik lemaradtak, tanulási nehézséggel küzdenek, vagy akiknél bizonyos kulcskompetenciák – főleg az írás-olvasás vagy számolás terén – hiányosan alakultak. Ugyanakkor célja fejleszteni a kritikai és kreatív gondolkodást, a magasabb szintű készségeket, valamint biztosítani az egyéni igényekhez igazított tanulást”.
Hozzátette, ezzel a kiegészítő tevékenységgel nemcsak a lemaradást behozni a cél, hanem fejleszteni tehetséges gyerekek teljesítményét is. Időtartam szerint 45 perc 2-4. osztályban, és 30-35 perc az előkészítő és 1. osztályban a korrepetáló óra.
A rendelet értelmében 6-12 tanulót ajánlott egyszerre foglalkoztatni heterogén csoportokban, inkluzív oktatási szemlélettel. „Azt gondolom, hogy az osztályjellemzők alapján, az osztálytanító kompetenciája eldönteni, hogy a megadott létszám alatt vagy fölött dolgozik a gyerekekkel, és az is, hogy milyen csoportokat alkot” – jegyezte meg.
Részvétel: kérésre vagy javaslatra
Bár a plusz 1 vagy 2 óra felzárkóztató tevékenységet kötelező programnak hihették a szülők, hisz így juthattak el a szülőkhöz az első hírek róla, de valójában a részvétel egyrészt nem kötelező, másrészt alakítható.
„A tanuló részvétele lehet egy tanulási egység időtartamú vagy egész tanévre szóló. Két módon lehetséges: a szülők tanítóhoz intézett írásbeli kérésére vagy a tanító írásban megfogalmazott ajánlatára – amennyiben a szülők nem kérvényezték. A kiiratkozás is a szülő írásos kérvényezésre történik a tanító értesítése mellett” – tájékoztatott a szaktanfelügyelő.
Felmérés nincs, jelenléti ív van
Arra a kérdésre, hogy kell-e mérnie a fejlődést ezeken az órákon az oktató, és ellenőrzik-e ezt, elmondta, felmérés nem szükséges, elég követni a gyermek fejlődését. „A betervezett tanulási egységek és modul végi felmérések során derül ki, hogy önmagához és az osztály szintjéhez viszonyított kompetenciái fejlődtek-e a diáknak” – magyarázta. „A pedagógus egy külön naplóba jegyzi a tanulók jelenlétét. Ezeknek az óráknak az ellenőrzése az iskola vezetőségének a hatáskörébe tartozik”, tette hozzá.
Kiemelte, nem jelent különösebb adminisztratív munkát ez a pedagógusoknak, hiszen „nincs szükség formális, adminisztratív tervezési dokumentumokra; elegendő a jelenlét vezetése és a tanulók fejlődésének rendszeres monitorozása. A tanító maga döntheti el, milyen csoportokat alakít, mely kompetenciákat fejleszt, és milyen hiányterületekre fókuszál a foglalkozások során”.
Előnyök és hátrányok
A felzárkóztató órák előnyei kapcsán Galaczi Hajnalka elmondta, az egyik legnagyobb hozadéka ez lehet az új programnak, hogy egyéni fejlődési lehetőséget biztosít. „A kompetenciák tanulással, és időintervallumban fejlődnek ki. Ha a tanulás egyéni, akkor a kompetencia fejlődése is ezt az utat követi” – magyarázta. Ugyanakkor úgy gondolja, fontos az is, hogy „a hátrányos helyzetű gyermekek számára támogató, pozitív tanulási környezetet teremt” a felzárkóztató program.
Mint korábban írtuk, egy általános iskolai pedagógus arra mutatott rá, hogy a kötelező pluszórák a diákokat is leterhelik. Elmondta, negyedik osztályban egy héten három nap hat óra szerepel a tantervben, ha még két órát hozzáadnak felzárkóztatásra, az azt jelenti, hogy az egész héten napi hat órát töltenek az iskolában a gyerekek.
Mivel a rendelet értelmében 6-12 tanulót ajánlott egyszerre foglalkoztatni, így valószínűleg egy diák nem 2, hanem legfeljebb heti 1 órát tölt pluszban az iskolában felzárkóztató tevékenységen. Továbbra is fennáll viszont az, hogy plusz 30-45 perc iskolai tevékenységet jelent ez az amúgy sem túl szellős órarend és az egyéb foglalkozásaik mellett a gyerekeknek. Galaczi Hajnalka az szerint az időpont jelenti az egyik nehézséget, elmondta, érthető, ha a plusz felzárkóztató órákat túlzott terhelésként éli meg a tanulók számára a pedagógus, hiszen a gyerekek terhelhetősége, figyelemkapacitása és bioritmusa korlátozott.
„A délutáni – 13 óra utáni – kezdés nem minden tanuló számára ideális, hiszen délutánra a figyelem és a teljesítőképesség természetes módon csökken. Ilyenkor ebédelni kellene és pihenni. A korai – 7 órai –kezdés sem gondolom, hogy kedvez minden gyermeknek, mivel a tanulási bioritmusuk jellemzően későbbi időpontban a legaktívabb, 9-től 11 óráig” – mutatott rá.
A szaktanfelügyelő szerint akkor érik el a céljukat ezek az órák, ha a mai gyerekek életkori és egyéni sajátosságaihoz igazítják azokat, ha lehetőségként élnek vele és nem pluszteherként élik meg.
„Kutatások igazolják, hogy a mai tanulók idegrendszeri éretlensége, a mozgáshiány és az ebből fakadó figyelemzavarok, valamint a tanulási nehézségek hátterében sok esetben nem intellektuális, hanem biológiai és életmódbeli tényezők állnak. Éppen ezért a felzárkóztató foglalkozások hatékonysága nagymértékben attól függ, hogy azok időzítése, módszertani megközelítése és játékossága mennyire illeszkedik a tanulók életkori és egyéni sajátosságaihoz. A hangsúly nem az óraszámon, hanem a fejlesztés minőségén és a tanulók egyéni szükségleteihez való igazításán van” – magyarázta Galaczi Hajnalka.
Összegzésként elmondta, „fontos, hogy a felzárkóztató foglalkozásokban ne a plusz terhet, hanem a lehetőséget lássuk meg, az együttműködésre, a kreatív pedagógiai megoldásokra és egy olyan támogató tanulási környezet kialakítására, amely valóban a gyermekek fejlődését szolgálja”.
A programról szóló rendeletnek október elején jelent az alkalmazási előírása is a Hivatalos Közlönyben. Az oktatási minisztérium erről szóló közleménye azt emelte ki, hogy a módszertan rugalmasan, de szigorúan szabályozza a heti két óra felhasználását az alábbi célokra:
(1) a már megszerzett kompetenciák megerősítésére és rögzítésére,
(2) a tantervben előirányzott, de nem megfelelően elsajátított kompetenciák pótlására,
(3) a kompetenciák mindennapi életben való alkalmazására, valamint
(4) a megszerzett kompetenciák kiemelkedő szintű fejlesztésére.
Daniel David oktatási és kutatási miniszter szerint a funkcionális analfabetizmus és az iskolai lemorzsolódás súlyos problémák, amelyek „nemzetbiztonsági kockázatot is jelentenek, mivel az országot sebezhetővé teszik a manipulációval és áltudománnyal szemben” – idézi a minisztériumi közlemény a tárcavezetőt. Hozzátette: a fiskális megszorítások ellenére a cél az volt, hogy az intézkedések „oktatási haszonnal is járjanak”, így jött létre a felzárkóztató program, amely segít a tanulóknak „jobban – sőt, akár kiemelkedő szinten – sajátítani el a nyolc kulcskompetenciát”, és tudatosabban készülni a felső tagozatra.
Mint mondta: az általános és középiskolai szintű korrepetálási tevékenységek szabályozására, valamint a II., IV. és VI. osztályos képességfelmérők módosítására vonatkozó legutóbbi döntésekkel együtt (…) ez egy olyan mechanizmust biztosít, amely csökkenti a funkcionális analfabetizmust, növeli az iskola vonzerejét, és jobban felkészíti a gyermekeket a mindennapi élet kihívásaira.”
CSAK SAJÁT