Szilágyballán különleges hangulat lengte be szombaton a református kultúrotthont. A magyar katonadalok dallamai, gyermekhangok tiszta csengése és a népviseletbe öltözött fiatalok együtt idézték fel a magyar történelem nagy pillanatait.

Március 7-én első alkalommal rendezték meg az Éljen a magyar szabadság! elnevezésű ifjúsági kórustalálkozót és művészi viadalt, amelyet a 15. Mátyás Huszárezred Szilágysági Hagyományőrző Csapata hívott életre, akiknek ünnepélyes bevonulásával vette kezdetét az ifjúsági kórusok viadala: a hagyományőrzők katonadal éneklése közben vonultak be a terembe, felidézve a múlt idők katonáinak világát. A felcsendülő dallamok azonnal közös emlékezéssé formálták a pillanatot, és méltó hangulatot teremtettek a nap folyamán megszólaló katonadalokhoz és a szabadságért küzdő elődök előtti tisztelgéshez. A résztvevők – 6 és 18 év közötti fiatalok – népviseletben léptek színpadra, és három történelmi korszak katonadalaiból álló műsort mutattak be: az 1848–49-es forradalom és szabadságharc dalait, az első világháború katonadalait, valamint a második világháború emlékét őrző nótákat. A terem megtelt szülőkkel, pedagógusokkal, hagyományőrzőkkel és érdeklődőkkel.

„Nemcsak dal, hanem egy nemzet emlékezete”

A rendezvény házigazdája, Máté József megnyitó beszédében hangsúlyozta: amikor fiatalok együtt énekelnek magyar katonadalokat, nem csupán zene szólal meg. Hozzátette: „Ilyenkor egy nemzet emlékezete szólal meg. A katonadalokban ott van a harcba induló katona elszántsága, az otthon maradt édesanya aggodalma és a szabadság iránti rendíthetetlen hit.” Beszédében a huszárhagyomány szellemi örökségéről is szólt. A 15. Mátyás Huszárezred Szilágysági Hagyományőrző Csapata zászlajának jelképeit idézve kiemelte: kívül a haza jelképe, belül a hit. Ez a két erő tartotta meg a magyar nemzetet évszázadokon át. A rendezvényen jelen volt Szőke Krisztián, Magyarország kolozsvári főkonzulátusának képviselője, aki beszédében a közös éneklés közösségteremtő erejét emelte ki, és személyes emlékeit is megosztotta kórusban töltött gyermekéveiről. Elmondta: a katonadalok különleges helyet foglalnak el a magyar népzenei hagyományban, mert egyszerre beszélnek bátorságról, honvágyról, bajtársi összetartozásról és hazaszeretetről.

Emlékezés a hősökre

A rendezvényen egy helyi hős, Bóné Albert emlékét is felidézték, akinek életútja jól példázza a 20. századi magyar sorsok sokszor nehéz, mégis becsülettel végigjárt útját. Bóné Albert 1919. május 31-én született Szilágyballán, a 95-ös házszám alatt lakott. A helyi iskolában hét osztályt végzett. Négy testvér közül ő volt a legidősebb, ezért fiatalon nagy felelősség hárult rá: míg testvérei továbbtanulhattak, ő a családi gazdaságban maradt, és már gyermekkorától sokat dolgozott a mezőgazdaságban. A háború előtt otthon segített a földeken. 19–20 éves korában hívták be katonának, és mint akkoriban sok fiatal, kötelességének érezte, hogy szolgálja hazáját. Akkor még magyar katonaként vonult be. Abban az időben az emberek nem panaszkodtak, tették, amit a haza megkövetelt. A Nagykárolyi ezred géppuskás századánál szolgált. A harcok során Tordánál megsebesült, és Magyarországra szállították kórházi kezelésre. Felépülése után a határvadászokhoz került. A háború borzalmairól azonban később alig beszélt. A családjának soha nem mesélt arról, kit mentett meg vagy milyen helyzetekben állt helyt. Sok bajtársát elveszítette, de ő csendben viselte a múlt emlékeit.

A háború befejezésekor gyalog tért haza Szilágyballára, egy kutya társaságában. Otthon új életet kezdett: megnősült, és három gyermek édesapja lett. A béke éveiben sem szakadt el a közösségtől. A néptanácsnál, a nemzeti gárdánál dolgozott, ahol feladatuk a falu rendjének őrzése volt, elsősorban a tolvajok ellen. Egy alkalommal, amikor román katonák magyar hadifoglyokat szállítottak Zilahra, az egyik fogoly magyarul kérdezte meg tőle, hogy sok fogoly van-e a városban. Bóné Albert magyarul válaszolt, ezért egy román katona nyakon lőtte. Súlyos sérüléssel került a zilahi kórházba, de felépült. Ezt követően egész életében mezőgazdasággal foglalkozott. Állatokat tartott és kereskedett velük. A kollektivizálás idején a kollektív gazdaságban zootechnikus brigádosként dolgozott. Családja is gyarapodott: két fiától hét unokája született. Egyetlen lánya azonban tragikus módon egy intézetben hunyt el.

Bóné Albert 2005. május 16-án, 86 éves korában hunyt el. Életét végigkísérte a munka és a kitartás. Soha nem pihent igazán, élete végéig dolgozott – hangzott el a rendezvényen.

Az ő története is annak bizonyítéka, hogy a történelem nagy eseményei mögött egyszerű, de rendkívüli sorsú emberek állnak. Bóné Albert életútja ma is emlékeztet arra a nemzedékre, amely csendben, kötelességtudattal szolgálta hazáját és közösségét.

Seres Dénes parlamenti képviselő ünnepi beszédében a magyar történelem áldozataira emlékezett, kiemelve, a katonadalok a történelem fájdalmas pillanatait is megőrizték, hiszen sok fiatal katona soha nem tért haza a harctérről. Mint fogalmazott, a mai nemzedék azért élhet békében és emlékezhet szabadon Szilágyballán, mert az előző generációk – őseink, apáink, nagyapáink és dédapáink – súlyos áldozatok árán védték meg a hazát. Ezek az események nemcsak a történelemkönyvekben maradtak fenn, hanem a népdalokban, katonadalokban és versekben is, amelyek a kor embereinek érzéseit, reményeit és fájdalmát tükrözik. A beszéd kitért a magyar huszárok hősiességére is, akik az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején világszerte elismerést szereztek. A magyar huszár a bátorság és a vitézség jelképe lett, akit sokan a világ legvitézebb katonájának tartottak. A későbbi történelmi korszakok azonban újabb megpróbáltatásokat hoztak: az első világháború súlyos harcai – például a Doberdó körüli ütközetek az Osztrák–Magyar Monarchia és az olasz hadsereg között – sok magyar katona életét követelték. A második világháborúban szintén rengeteg fiatal magyar esett el. Emléküket ma is őrzik a falvak emlékművei, ahol név szerint szerepelnek azok, akik soha nem tértek haza a frontról.

A felszólalás szerint a mostani rendezvény tulajdonképpen főhajtás ezeknek a hősöknek az emléke előtt. A katonadalok nemcsak a harcról szólnak, hanem az emberi érzésekről is: az otthon maradt szülők fájdalmáról és a katonák honvágyáról. Sok fiatal katona mindössze húsz–huszonegy évesen indult a frontra, és sokan közülük soha nem tértek vissza.

Beszédében reményét fejezte ki, hogy ez a rendezvény hagyománnyá válik, és a nemzeti ünnep előtt minden évben lehetőség nyílik arra, hogy a közösség együtt énekelje a katonadalokat. A felszólalás végén egy személyes történet is elhangzott. A képviselő is megemlékezett Bóné Albertről, akit személyesen ismert, mert mint mesélte, apósának barátja és bajtársa volt a fronton. Apósa gyakran beszélt róla, mondván: az ezredben nem volt nála bátrabb katona.

Szintén a hősök emléke előtt tisztelgett Szilágyi Róbert-István, a Szilágy Megyei Tanács alelnöke, aki hangsúlyozta: a magyarság mindig szabadságszerető nép volt, és a hagyományok továbbadása a közösség megmaradásának egyik kulcsa. Szilágyballa polgármestere, Demyen István egy helyi történelmi alak, Király Gyula csendőrezredes életútját idézte fel, aki a világháborúk idején tanúsított bátorságáról és erkölcsi tartásáról volt ismert.

Gyermekhangok és katonadalok

A műsorban fiatal szólisták, kórusok és hangszeres együttesek léptek színpadra, többek között a Zilahi Református Wesselényi Kollégium diákjai, a Szilágypaniti Ifjúsági Kórus, a Szilágyerkedi Ifjúsági Kórus, a Mocsolyai Ifjúsági Kórus, a Szilágyballai Általános Iskola diákjai. A programot különleges hangulatú hangszeres előadások is gazdagították: Birtalan József tárogatón játszott, akit citerán kísért Gáspár Attila zenetanár, de felléptek a Monói Pacsirták (asszonykórus), és a varsolci Kéknefelejcs férfikórus.

A zsűrit Gáspár Attila zenepedagógus és népdalgyűjtő vezette, tagjai között volt Birtalan József, Széli Piroska, Balai Tünde és Boros Tímea. Gáspár Attila szerint a rendezvény különleges jelentőségű: „Szilágy megyében először rendeztünk ilyen katonadal-éneklési versenyt. A gyerekek gyönyörűen felkészültek, és a lehető legszebb katonanótáink közül válogattak.” A zsűri a dalválasztást, az énektechnikát, a korosztálynak megfelelő hangterjedelmet és a hangszeres kíséretet is értékelte.

Hagyomány született

A rendezvény egyik legfontosabb üzenete az volt, hogy a katonadalok addig élnek, amíg éneklik őket. Máté József szervező szerint a találkozó ötlete egy egyszerű emlékből született: gyermekkorában nagyapja egy falusi tornácon ütötte a ritmust egy vashordón, miközben katonadalokat énekelt. Ez az élmény inspirálta arra, hogy a hagyományt a fiataloknak is továbbadja. A szervezők és a résztvevők egyaránt bíznak benne, hogy az Éljen a magyar szabadság! ifjúsági kórusviadal hagyománnyá válik Szilágyballán, és minden évben lehetőséget ad arra, hogy Szilágyság fiataljai együtt énekeljék a magyar történelem dalait.

A nap végén a közös érzés talán egy mondatban foglalható össze: amikor sok külön hang együtt szólal meg, abból nemcsak dal születik – hanem közösség is.