Elvileg a szülő dönti el, melyik tanintézménybe íratja a sajátos nevelési igényű gyereket, ám ez sok esetben visszaüthet, és egy rossz választásnak végül mindenképpen a gyerek látja a kárát.

Az oktatási minisztérium mindent megígért, hogy segíteni fogja a gyerekek integrálását, ezek az elemek az új tanügyi törvénybe is bekerültek, ám alkalmazásuk késik. Szőcs Levente, a Kovászna Megyei Erőforrás és Nevelés-tanácsadó Központ vezetője a Maszol megkeresésére hangsúlyozta, segítene, ha az iskola-orientációs bizottság értékelése kötelező érvényű lenne, továbbá ha a minisztérium betartaná és alkalmazná a törvényt.A romániai iskolákban a sajátos nevelési igényű gyermekek száma az elmúlt 5 évben majdnem megháromszorozódott, miközben a segítő tanárok számát az oktatási minisztérium jóval a törvényi előírás alatt tartja, derült ki az Edupedu oktatási szakportál 2024-es elemzéséből.

Hiába létezik a jogi keret ezeknek a gyermekek támogatására és integrálására a közoktatásban, ha nincs elegendő segítő, aki megkönnyítené ezt a folyamatot. A sajátos nevelési igényű gyerekeknek több időre és figyelemre van szükségük a tanítás, az értékelés során: ha egy pedagógus 24-25 tanulóval foglalkozik a 45-50 perc tanítási idő alatt, támogató tanár nélkül szinte lehetetlen, hogy elegendő időt fordítson ezekre a gyerekekre.

A szülő dönt, a szakemberek javaslata nem kötelező érvényű

A gyereknek joga van bármelyik oktatási intézménybe járni, ha a szülő a szakemberek javaslata ellenére ragaszkodik a kiszemelt iskolához, az rosszul is alakulhat: ha nincs mellette segítő, nem halad úgy, mint a többiek, fennáll a veszélye, hogy kiközösítik, ettől még frusztráltabbá válik, zavartabban viselkedik. Ez egy ördögi kör, ami csak úgy lenne feloldható, ha állandóan mellette van egy segítő tanár, aki támogatja a beilleszkedését.

A nevelés-tanácsadó központ iskola-orientációs bizottságának értékelése nem kötelező érvényű, a szülő abba a tanintézménybe íratja a gyereket, ahova akarja, hívta fel a figyelmet Szőcs Levente. Az európai tapasztalatok szerint, Románia az egyetlen ország, ahol így értelmezik az integrációt.
A bizottságban pszichológus, pszichiáter, neurológus is értékeli a gyermeket, a véleményezést mindenképpen figyelembe kellene venni az iskolaválasztás során, hiszen a tanintézetnek jelenleg nincs eszköze arra, hogy a szülő döntését felülbírálja. Szőcs Levente elmondta, ha a bizottság értékelését nem veszik figyelembe, visszás helyzeteket, sőt konfliktusokat eredményez.

„Ha úgy ítéljük meg, hogy a gyerek nem integrálható, akkor a speciális iskolába kellene folytassa a tanulmányait, ahol minden segítséget megkap, hogy fejlődhessen, megvannak erre az eszközök és a képzett humánerő-forrás” – részletezte Szőcs Levente. Hozzátette, van amikor indokolt, hogy a gyerek speciális iskolába járjon, de amíg a jogszabályban az áll, hogy minden gyereknek joga van abban az állami iskolában tanulni, ahol akar, ezt a szülő akarata ellenében nem lehet érvényesíteni. Ilyen helyzetben félő, hogy végül csak a gyerek szenved, nem tud beilleszkedni, lemarad.

Előfordul, hogy a szülei elviszik egy másik iskolába, de arra már túl van egy kudarcon, és semmi nem garantálja, hogy ott jobb sorsa lesz. „Ha a szülő és az iskola is bekeményít, egyik sem hajlandó kompromisszumra, elmélyül a konfliktus, és nehéz igazságot tenni” – fogalmaz a szakember.

Ugyanez fordítva is megtörténik, előfordul, hiába győzködik a szülőt, hogy a gyerek nem kell speciális iskolába járjon, bárhol megállja a helyét, a szociálisan hátrányos helyzetben levő családok mégis úgy döntenek, oda íratják, mert ott több kedvezményt kap, naponta elviszik busszal, a napi étkezése biztosított, és pénzbeli támogatásra is jogosult.

Késik az állami segítség

Azokban a tanintézetekben, ahol van logopédus, iskolai tanácsadó, utazó tanár, kabinetek, egyértelműen könnyebb a sajátos nevelési igényű gyerekek integrálása. Az új oktatási törvény több lehetőséget is biztosít, például azt, hogy az utazó tanárokat a nevelési központ irányítsa oda, ahol a legnagyobb szükség van rájuk, de ezek alkalmazása késik, félő, hogy mire gyakorlatba ültetik, már a jogszabály is módosul, fogalmazta meg aggályait Szőcs Levente. Hozzátette, szükség lenne arra, hogy a segítő tanárok óraszámát a rászoruló diákok száma alapján korrigálni lehessen, ha nincs is plusz állás, a meglevő szakemberek pluszórában elvégezhessék a feladatokat.

Mint megírtuk, Marcel Ciolacu miniszterelnök szeptember elején bejelentette, hogy 7800-zal növelik a közoktatásban az álláshelyek számát. Rámutatott, az álláshelyek számának növelésére azért van szükség, hogy biztosítani lehessen az oktatáshoz és integrációhoz való jogot a közoktatásban a sajátos nevelési igényű gyermekek számára, akiknek száma egyre inkább növekszik.

Ehhez logopédusokra, kórházi iskolákban oktató tanárokra, illetve otthoni oktatásban részesülő gyerekeket tanító pedagógusokra van szükség. Az új álláshelyeket kiírják versenyvizsgára, ami ezt jelenti, hogy ebben a tanévben még csak „az oktatás érdekében” történő áthelyezésekkel fogják betölteni.

Másrészt az új oktatási törvény plusz forrásokat is szavatol a sajátos nevelési igényű gyerekeket oktató tanintézeteknek, ezt eredetileg már az idén szeptemberben előkészítő osztályba lépő gyermekek esetében kellett volna alkalmazni, de egy sürgősségi rendelettel egy évet halasztották. A 69.-es cikkely konkrétan azt írja elő, hogy a sajátos nevelési igényű gyerekeket integráló tanintézmények 75 százalékkal több pénzt kaphatnak. De csak reménykedhetnek, hogy ez a következő tanévtől tényleg így lesz.

Meghatározó a családi háttér

Romániában még mindig nagymértékben a gyerek családi háttere határozza meg, hogy mennyire sikeres az iskolai integrációja. Például arra van lehetőség, hogy a szülő megfizessen egy segítőt, aki állandóan ott van a gyerek mellett az iskolában, vagy akár ő is vele maradhat, de ezt csak kevesek engedhetik meg maguknak, részletezte Szőcs Levente.

Másrészt, ha a család nem áll oda a gyerek fejlesztése mellé, nem vívja meg a kezdeti harcokat, hogy meggyőzze a pedagógusokat, a többi szülőt, az integráció eleve kudarcra van ítélve. Az egyéni integrációban ugyanakkor nagyon fontos a pedagógus attitűdje: ha a tanító megijed, és nem tudja elfogadni a sajátos nevelési igényű gyereket, azt akaratlanul is kisugározza a többi szülő felé. Reakcióiból, vagy a nyílt kijelentéseiből a többi szülő levonja a következtetést, és elkezdődik az ellenállás, a kérések, feljelentések, amikor arra hivatkoznak, hogy a „többi gyereknek is vannak jogai”.

Előfordul, hogy a pedagógus arra hivatkozik, hogy nincs felkészülve arra, hogy a speciális nevelési igényű gyerekekkel foglalkozzon, de már a tanítóképzőben is egy évig tanulnak gyógypedagógiát, ugyanakkor rengeteg képzés áll a rendelkezésükre, csak élni kell a lehetőséggel, érvelt a tanácsadó központ vezetője. Szőcs Levente ugyanakkor úgy véli, apró lépésekben, de jó irányba változnak a dolgok, 8-10 évvel ezelőtt még senki nem tudta, mit fed a speciális nevelési igény, ma már a pedagógusok többsége tudja, és folyamatosan nő azok száma, akik azt is tudják, mi a teendő, miként kell foglalkozniuk ezekkel a gyerekekkel.