A nagyenyedi Kepeczi Lídia már kilencedikes korában tudta: az érettségi megkerülhetetlen, ezért tudatosan készült a nagykorúsítási vizsgára.

A Bethlen Gábor Kollégium végzőse számára az „eredményhirdetés” hatalmas meglepetés volt, hiszen egyáltalán nem számított arra, hogy a legjobb eredményt ő éri el. Először azt hitte, elírás történt, vagy nem jó az azonosító kódja.

A kollégium természettudományok szakán végzett diákja 9,27-es átlagot ért el az érettségin. Románból 9,45-öt, magyarból 9,50-et, matematikából 8,75-öt, biológiából pedig 9,40-et sikerült megírnia.

Lídia szerint a siker titka a folyamatos felkészülés. „Már kilencediktől tudtam, hogy ennek érettségi lesz a vége, ezért rendszeresen tanultam. Megfogadtam a tanárok jótanácsát, akik arra ösztönöztek, hogy komolyan tanuljunk már kilencediktől, mert akkor nem kell tizenkettedikben mindent egyszerre elsajátítani.” A végzős lány hozzátette: mindig komolyan készült az órákra, részt vett a felméréseken és igyekezett jelen lenni az órákon, csak betegség miatt maradt ki nagy ritkán az iskolából. Ugyanakkor azt is hozzátette: úgy érzi, nagyon sokat számít az is, hogy a vizsganapon milyen a diák lelkiállapota és hogyan tudja kezelni a stresszt. „Én mindig nagyon izgulok, az érettségin is minden vizsgára gyomorideggel mentem be, de ez addig tartott csak, amíg kiosztották a tételeket, utána már a feladatokra fókuszáltam.”

Kepeczi Lídia szerint a vizsgatételek könnyebbek voltak, mint amire számított, egyénileg és az osztályban is nehezebb tételeket oldott meg korábban. Úgy véli, a próbaérettségi is nehezebb volt, ami nem baj, mert a gyegébb eredmények sok tanulóra ráijesztettek, így komolyabban hozzáláttak a felkészüléshez.

A nagyenyedi lány kedvenc tantárgya a biológia, de a románt is megszerette a négy év alatt, elsősorban a tanárnőjének személyiségének és módszereinek köszönhetően. Mint mondja, nagyon érthetően magyarázott, nem próbált mindent egy órába tömöríteni és nagyon jól lehetett kommunikálni vele. A biológia iránti vonződás és az orvosi pálya iránti érdeklődés valahogy egyszerre fogalmazódott meg benne, utána pedig egyre jobban elkezdte foglalkoztatni ez a tudomány. Az orvosi pálya melletti elköteleződés szerinte nagy felelősséggel jár és sok jótanuló választja, hogy az orvosira felvételizzen, azért is, mert képesnek érzi magát a rengeteg tanulásra és arra, hogy hat évig felvállalja ezt a kemény munkát, ami nem kevés áldozatvállalással jár. A pályaválasztásban természetesen a jó fizetés és a társadalmi elismertség is számít, ez is hozzájárult ahhoz, hogy az orvosi mellett döntsön. Mivel Kolozsvárra húz a szíve, románul kell továbbtanulnia, mert ott ezen a szakon nincs magyar tagozat.

„Nagyon szeretem a gyerekeket, ezért mindenképp gyermekorvos szeretnék lenni. Ha már nem leszek tanár, mert nem vagyok humán beállítottságú, akkor ilyenformán szeretnék segíteni rajtuk. Nem tervezem, hogy külföldre menjek az egyetem elvégzése után csak azért, hogy nagyobb legyen a fizetésem. Nagyon szeretem a szülőföldem és itthon is szükség van orvosokra” – hangsúlyozta Kepeczi Lídia, akinek hobbija a fotózás és a barátokkal való kiadós beszélgetések, amelyek mindannyiszor igazi feltöltődést jelentenek számára.