Két baróti édesanya fordult a Maszol szerkesztőségéhez, azt panaszolják, hogy a gyerekükkel méltatlanul bánnak az iskolában. Elmondásuk szerint, az egyik kisfiút a tanítónő alázta meg több ízben az osztálytársai előtt, a másik gyermeket egy idősebb osztálytársa bántalmazza, és az iskola nem siet a védelmére. Megkeresésünkre az érintett tanintézmény igazgatója és a főtanfelügyelő is úgy vélekedett, a szülők és a pedagógusok közötti higgadt párbeszéd tudná feloldani a konfliktust úgy, hogy elsősorban a gyerek érdekeit tartsák szem előtt. Mind a két intézmény ígéri, hogy kivizsgálják a panaszokat.

A gyermek „buta” és „CES-es”?

Az egyik baróti édesanya azt panaszolja, hogy kénytelen volt elvinni kisfiát a Gaál Mózes Általános Iskolából, mert a tanítónő megalázta, hátrányosan megkülönböztette a gyermeket. A gondok akkor kezdődtek, amikor negyedikben új tanító vette át az osztályt, a korábbi pedagógus elment.

Az addig jól teljesítő kisfiút az új tanítónő butának, írástudatlannak, sajátos nevelési igényűnek (CES) minősítette az osztálytársai füle hallatára, részletezte panaszát az édesanya.

Azt is sérelmezi, hogy a negyedik osztályos gyermekének a tanítónő a második és harmadik osztályos munkafüzetből adott feladatokat. Ez véletlenül derült ki, amikor a gyermek megbetegedett, és a szülő az osztálytársaktól érdeklődött, hogy mit kell bepótolni. Úgy véli, a pedagógus ezzel is hátrányosan megkülönböztette a gyermekét, aki különben délutáni oktatásra és magántanárhoz is jár, és korábban nem volt panasz a teljesítményére. A kisfiú a bánásmód miatt szorongott, befele fordult, pszichológus segítségére volt szüksége.

Írásban tett panaszt az iskola vezetőségénél, de beadványára nem kapott választ, és iktatószámot sem. Végül úgy döntött, hogy elviszi a gyereket az erdőfülei iskolába. „Most végre szívesen megy iskolába, az erdőfülei tanintézményben minden segítséget megkaptunk” – mondja az édesanya. Ugyanakkor felháborítónak tartja, hogy a kisfia kénytelen ingázni, minden reggel korábban kelni, mert a baróti iskolában nem kezelték megfelelően az ügyet.

A szülő írásos panaszt küldött a tanfelügyelőségnek és a gyermekvédelmi igazgatóságnak is. Hangsúlyozta, nem a bosszú vezérli, rá szeretné irányítani a figyelmet a problémára, hátha így más gyermeket megóvnak a hasonló bánásmódtól.

Verekedő gyermek, védtelen áldozat

A második osztályos kisfiú szinte naponta sírva megy haza az iskolából, az arca feldagadva, a szeme felhasadva, a bántalmazás egyértelmű jelei látszanak rajta – panaszolja a másik édesanya. Elmondta, a gyermeke osztályában egy többször visszabukott, a többi diáknál négy évvel idősebb fiú terrorizálja a társait. Egy súlyos bántalmazás után orvosi látleletet kértek, a rendőrségen is tettek feljelentést, de nem történt semmi.

„Az iskolában azt mondták, mindenhol vannak térfigyelő kamerák, és a felvételeken nem látszik a bántalmazás. Azt a választ kaptuk, hogy minden gyereknek egyformán joga van tanulni” – részletezte az édesanya. Hozzátette, ezt nem vonja kétségbe, de szeretné, ha megvédenék a gyermekét.

A tanintézmény vezetősége ugyanakkor megígérte, hogy beszélnek a verekedő gyermek szüleivel, és írásban is figyelmeztetik őket, hogy gondok vannak a gyermekük viselkedésével, agresszív. A helyzet azonban nem javult, a második osztályos kisfiú minden nap kisebb-nagyobb sérülésekkel, sírva megy haza, szorong, romlott az iskolai teljesítménye, nem akar írni-olvasni, panaszolja tovább az édesanya.

A városban az a hír terjed, hogy a 12 éves gyermek bicskával jár. „Ma megüti a gyermekemet, holnap megüti, és holnapután megszúrja. Nem védi meg senki?” – fogalmaz a szülő, aki úgy tudja, más gyermeket is bántalmaz a nagyobb fiú. Az édesanya szintén a tanfelügyelőséghez és a gyermekvédelemhez fordul írásos panasszal.

A pedagógus-diák-szülő együttműködés lehet a megoldás

A pedagógus, szülő és a gyermek kell együttműködjön, hogy ezekre a helyzetekre valós, a diák érdekét szem előtt tartó megoldás szülessen, szögezte le megkeresésünkre Benedek-Huszár Erika, a baróti Gaál Mózes Általános Iskola igazgatója. Hozzátette, senki másnak, sem az igazgatónak, sem a tanfelügyelőnek, sem a miniszternek, sem a sajtónak nincs „varázspálcája”.

„A bizalomnak meg kell születnie – a tanítóval kell egyeztetni, ha nem jutnak közös nevezőre, ha nem találják meg a közös hangot, valóban az lehet a megoldás, ha a gyerek más osztályba kerül” – fogalmazott az igazgató. Elmondta, előfordul, hogy ugyanazzal a pedagógussal a gyerekek, szülők egy része megtalálja a közös hangot, míg mások nem.

Benedek-Huszár Erika kifejtette, a fegyelmi bizottság a panaszok kapcsán összeül, kivizsgálják az ügyet, meghallgatják az érintett feleket, elemzik, hogy mi történt az osztályban, mit és hogyan mondott a pedagógus. Korábban kérte a szülőt, hogy személyesen egyeztessen a tanítóval, felajánlotta, hogy közvetít, ám az édesanya végül úgy döntött, más iskolába viszi a gyereket. Ezek után a diákkal már nem tudnak foglalkozni, de a panaszt mindenképpen kivizsgálják.

Arra a felvetésre, hogy a gyerek nem negyedikes feladatokat kapott, és ezzel csorbult a tanuláshoz való joga, az igazgató kifejtette, ezt a problémát is elsősorban a tanítónővel kellett volna megbeszélni. „A differenciált oktatásnak éppen ez a lényege, hogy minden gyereknek onnan építik tovább a tudása házát, ahol abba maradt, a létező téglasorra lehet építeni a következő szintet” – mutatott rá Benedek-Huszár Erika.

Meglátása szerint a tanító, aki korábban foglalkozott az osztállyal, másként értékelt, az új pedagógus azonban felmérte a diákok tudásszintjét, és annak megfelelően kezdett velük foglalkozni. Ezt a pedagógus szakmai megítélésére kell bízni, hogy ha úgy véli, hézagok vannak, könnyített vagy csökkentett szintű feladatokkal zárkóztassa fel a gyermeket. Az igazgató azt is felidézte, korábban a szülők között is voltak konfliktusok, nehezített terepen dolgozik ilyen esetekben a pedagógus.

A verekedésre vonatkozó panasz kapcsán az igazgató rámutatott, a szülő megkereste az iskolát az orvosi látlelettel, ám a bántalmazásnak nem volt szemtanúja, és a gyerek sem mondta el, ki verte meg. Visszanézték a térfigyelő kamerák felvételeit, és semmi jel nem utalt arra, hogy a bántalmazás az iskolában történt, a rendőrségi nyomozás sem vezetett eredményre.

„Az iskolában 630 gyermek tanul, tíz épületben zajlik az oktatás, mindenhol vannak térfigyelő kamerák, igyekszünk mindenre figyelni. Amint benyújtanak egy panaszt, ketyegni kezd az óra, kötelességünk, hogy foglalkozzunk vele” – mondta az igazgató.

Benedek-Huszár Erika arra is kitért, a pedagógusoknak muszáj szakmai alapelvekhez ragaszkodniuk, minden szülő „kívánságlistáját” nem lehet teljesíteni.

„Egy osztályban van 20-25 gyerek, mindenki hozza a családi mintát, hogy kell konfliktust megoldani, hogyan kell viselkedni. A közösségi normarendszer szerint ezeket kell összecsiszolni, a gyerekeknek meg kell tanulniuk másként figyelni, önuralmat gyakorolni, a többiekhez viszonyulni. Muszáj kialakítani a közösség szabályait, nem lehet az iskolában úgy bánni húsz gyerekkel, mint otthon eggyel. Nyilván egy ügyes pedagógus ezt úgy oldja meg, hogy a gyerek észre sem veszi, hogy beilleszkedett, de vannak esetek, amikor ez nehezebben megy. Ilyenkor be kell kopogni, és beszélni a tanítóval, másként a konfliktus nem oldódik meg” – összegzett az iskolaigazgató.

Tanítani könnyű, nevelni sokkal nehezebb

A Kovászna Megyei Tanfelügyelőség ezekről a konfliktusokról korábban nem értesült, szögezte le Kiss Imre főtanfelügyelő. Hangsúlyozta, az ilyen eseteket elsősorban a tanintézmény szintjén kell megfelelő módon lemenedzselni. A pedagógus, a diák, a szülő és az iskola vezetősége kell egyeztessen, hogy közös megoldást találjanak a gyermek érdekeit szem előtt tartva.

Kivizsgálás nélkül nem lehet kijelenteni, hogy bárkinek száz százalékban igaza van, de „szél fuvatlan nem indul”, idézte a szólást a főtanfelügyelő. „Le kell ülni, beszélni, nem egyszer, hanem ahányszor szükséges, és megtalálni a kompromisszumos megoldást, a gyerek érdeke legyen a cél” – mondta Kiss Imre.

Hozzátette, előfordul, hogy a szülő rossz néven veszi, ha a tanító fegyelmezi a gyereket, túllép a hatáskörén, a szabályok betartására szükség van, ezt kell egymás között tisztázniuk. A tanintézményekben van tanácsadó, pszichológus, a szakember segítségét kell kérni, ha például az osztályban bántalmazó gyerek van.

A főtanfelügyelő elmondta, az utóbbi években előfordultak hasonló esetek. Amint panasszal fordulnak az intézményhez, a tanfelügyelőség is a helyszínen kivizsgálja azt, szóba állnak a felekkel. „A visszajelzésekből a pedagógusoknak és az iskola vezetőségének le kell vonniuk a megfelelő következtetéseket, a tanfelügyelőség pedig tanácsokkal tudja segíteni őket, hogy változzon a hozzáállás, a tanintézményben a hangulat. A pedagógusnak meg kell tanulnia összhangot, kellemes légkört teremteni, a ma oktatásában ez a legnagyobb kihívás. Tanítani könnyebb, nevelni sokkal nehezebb, holott most erre kell a legnagyobb hangsúlyt fektetni” – összegezte Kiss Imre.

Szülői összefogásra buzdítanak

A panaszos szülők attól tartanak, hogy az iskola, a rendszer megvédi az alkalmazottait, és minden marad a régiben. Mindig azt mondják, kivizsgálják, de végül mindig ködösítenek, elodázzák a megoldást, mondja az egyik édesanya. Meglátásuk szerint az lehetne a megoldás, ha minden szülő kiállna a nyilvánosság elé, ha elégedetlen az iskolai tevékenységgel. Ha a szülők nem fognak össze, nem lesz változás, vélik a panaszos szülők.