A tíz évvel ezelőtt tartott népszámláláson 1,2 millió magyar nemzetiségű lakost számláltak meg. A 2022-es népszámlálás fontos kérdése, hogy ez a szám miként változott – olvasható a Népszámlálás.ro oldalon.

Mint írják, a legutóbbi, 2011-es népszámláláson Románia állandó lakossága 20,1 millió fő volt, amiből mintegy 1,2 millió személyt adminisztratív adatbázisokból (nyilvántartásokból) emelt be az Országos Statisztikai Hivatal a végső adatbázisba, mivel a tényleges összeírás folyamata számos problémába ütközött. Becslések szerint a lakosság mintegy 94 százaléka vett részt valójában a cenzuson.

Fontos tudni, hogy az adminisztratív jegyzékekből beemelt személyek nem rendelkeznek etnikummal, anyanyelvvel, vallással (mivel erről nem nyilatkoztak). Az etnikumukról nyilatkozók körében a romániai magyar lakosság lélekszáma 1 227 623 fő volt, ami a teljes romániai lakosság 6,5 százalékának felelt meg.

Kifejtik: ahhoz, hogy a 2022-es népszámlálás számait értelmezhessük, tisztában kell lennünk azzal, hogyan alakultak ezek a számok egy évtizeddel ezelőtt. Az 1 227 623 magyar nemzetiségű jelző szám azért csalóka, mert a szakértők szerint a magyarok száma a valóságban jelentősen nagyobb, mintegy 1,28 millió lehetett. Az ok egyszerű és tanulságos a 2022-es népszámlálás szempontjából is: az összeírás csupán 94 százalékos hatékonyságú volt, sok ezer magyar egyszerűen nem töltötte ki a kérdőívet.

Kapcsolódó

Magyar nyelvű portál nyújt tájékoztatást a 2022-ben esedékes népszámlálásról

Éppen nyolc hónappal a népszámlálás kezdete előtt, a romániai és erdélyi magyarság tájékoztatása és segítése céljával indult útjára a Népszámlálás portál, amely a 2022-ben esedékes összeírás magyar kampányának alapfelülete.

népszámlálás

A tíz évvel ezelőtt és az azt megelőző, 2002-es népszámlálás között a romániai magyar lakosság hivatalos lélekszáma mintegy 150 ezer fővel csökkent, az aránya viszont alig változott. Romániában 6,6-ról 6,5 százalékra, Erdélyben 19,6-ról 19,0 százalékra csökkent, ami statisztikai szempontból nem számottevő. A székelyföldi és a partiumi tömbterületen pedig még a legszigorúbb számítás szerint is megmaradt a magyarság korábbi aránya (87, illetve 49 százalék).

Egy évtizede Románia 3181 közigazgatási egységéből 1208-ban élt legalább 3 magyar, míg 197 olyan települést (20 várost és 177 községet) számoltak össze, ahol a magyarok voltak többségben. Minden népszámlálás fontos kérdése, hogy hány közigazgatási egységben haladja meg a magyarok aránya a 20 százalékot, hiszen bizonyos jogaink csak ekkor érvényesülnek. 2011-ben 324 ilyen település volt. Önmagában is izgalmas kérdés, hogy 2022-ben ennél több vagy kevesebb ilyen hely lesz-e. Az pedig különösen fontos, hogy mindez ne a népszámláláson való részvételünkön múljon.

Főváros előzött fővárost

2011-ben már nem „Erdély fővárosában”, vagyis Kolozsváron, hanem „Székelyföld fővárosában”, Marosvásárhelyen élt a legtöbb magyar. (A fordulat már korábban, 1992-ben következett be, Vásárhely azóta tartja az elsőségét.)

Nem a méret számít. A 2011-es népszámlálás eredményei szerint Partiumban Nagykároly volt a legnagyobb magyar többségű város, mert Szatmárnémeti ugyan nagyobb lélekszámú település, de nem magyar többségű. Hargita megyében Csíkszereda volt a legnépesebb, Székelyudvarhely pedig a legtöbb magyarnak otthont adó város.

A legutóbbi népszámlálás szerint több mint 1 millió hívő vallotta magát katolikusnak: 871 ezren római katolikusnak, 151 ezren pedig görög katolikusnak. A legnépesebb katolikus többségű település Csíkszereda volt. Érdekesség, hogy az erdélyi római katolikus érsekség székhelyéül szolgáló Gyulafehérvár lakosságának mindössze 1,9 százaléka volt római katolikus. (A város három legnépesebb felekezete az ortodox, a pünkösdista és a görög katolikus volt).

Egy évtizede mindössze 601 ezer személy vallotta magát reformátusnak az országban. A legnépesebb református közösségek Marosvásárhelyen, Kolozsváron és Nagyváradon éltek, ám ezeken a településeken is kisebbségben voltak más felekezetekhez képest. Ahol a reformátusoké volt a legnagyobb felekezet, az Nagyszalonta. Itt a 18 ezres lakosság 48 százaléka vallotta magát reformátusnak.

A négy történelmi magyar egyház közül az unitárius a legkisebb. Romániai híveinek száma egy évtizede mintegy 58 ezer fő volt. A 2011-es népszámlálás idején a legtöbb unitárius Székelyudvarhelyen élt (4838 fő), ám a legnagyobb unitárius többségű település mégis Siménfalva község volt, ahol a 3776 lakosból 2612-en vallották magukat unitáriusnak.

A 2011-es népszámlálás eredményei szerint a magyar családoknál valamivel nagyobb volt a gyermekáldás, mint a románoknál. Egy magyar édesanya 40-44 éves korára átlagosan 1,64 gyermeket vállalt, míg egy román édesanya 1,58-at. Természetesen nem ez az egyetlen adat, amely befolyásolja a magyarság arányának alakulását. Ráadásul az sem biztos, hogy ez a gyermekvállalási különbség megmaradt az elmúlt évtizedben. A 2022-es népszámlálás ezekre a kérdésekre is választ ad majd.

Egy évtizede a lakosság 4,2 százaléka volt elvált. Ráadásul a népszámlálás adataiból úgy tűnt, mintha az ipar sem lenne a holtomiglan-holtodiglan tartó frigyek garanciája. Arányát tekintve ugyanis a dél-erdélyi iparvárosokban volt a legnagyobb a válások aránya: Resicán az emberek 6,9 százaléka, Petrozsényban és Vajdahunyadon pedig a 6,8 százalékuk volt elvált. A negatív rekorder azonban kétségkívül Déva. Itt a lakosság 7,6 százaléka bontotta föl a házasságát. Majd elválik, hogy ez a trend folytatódott-e az elmúlt évtizedben is.

1992-ben Brassó, Kolozsvár és Temesvár lakossága még nagyon hasonló méretű volt: mindhárom városban hozzávetőleg 330 ezer ember élt. A népességfogyás azonban különböző mértékben sújtotta ezeket a településeket, így 2011-re már határozott sorrendet lehetett fölállítani közöttük: Kolozsváron 325 ezer, Temesváron 319 ezer, Brassóban 253 ezer lakost írtak össze.

Csökkenő számok

A tízévenkénti összeírásnak köszönhetően az adatok változásáról az is eldönthető, hogy trendszerűek-e vagy önmagukban állnak. Sokszor egy-egy folyamat újabb állomásáról adnak hírt. A magyar lakosság arányának csökkenése is ilyen folyamat a legtöbb településen: 1977-ben például Kolozsvár lakosságának egyharmada volt magyar nemzetiségű, ekkor még több mint 86 ezer magyar élt a városban. 1992-ben azonban már csak 75 ezer, 2002-ben 61 ezer, 2011-ben pedig 53 ezer, ami akkor a kolozsvári lakosság 16 százalékát tette ki.

Van ellenpélda is a fenti folyamatra. Sepsiszentgyörgyön nem a magyarság, hanem a románság aránya csökkent az elmúlt évtizedekben. 1992-ben a város 24, 2002-ben 23, 2011-ben pedig csupán a lakosság 22 százaléka vallotta magát román nemzetiségűnek a népszámláláson.

A legkisebb székely város. Az előző népszámlálás adatai szerint Tusnádfürdő volt az a székelyföldi település, amely kevesebb mint 2000 lakossal, mégis városi címmel büszkélkedhetett. 2011-ben egyetlen olyan erdélyi várost találtak a statisztikusok, ahol senki sem vallotta magát magyarnak: a Máramaros megyei Dragomérfalvát. Lakossága akkor 3200 fő volt.

(A címlapkép illusztráció | Fotó: Pixabay/buschelmangalleries)