A washingtoni bíróság döntésével végérvényesen kútba esett a verespataki ciántechnológiás aranybánya projektje Korodi Attila volt környezetvédelmi miniszter szerint. Az RMDSZ politikusa szerint a terv végrehajtása nemcsak kulturális és környezeti szempontból nem érte volna meg a román államnak, de a hosszú távú költségek miatt nem bizonyult volna gazdaságosnak sem.

Miután heteken át versenyt futottak a bűnbakkeresésben, a román nyilvánosság szereplői megpróbáltak hasznot húzni a verespataki bányaprojekt kapcsán született – a várakozásokkal szemben kedvező – ítéletből. Ebbe a sorba illeszkedik az ügyben Romániát képviselő jogászcsoport fogadása a kormánypalotában. Marcel Ciolacu miniszterelnök – aki nemrég még azt kereste, kivel fizettetheti meg a csillagászatinak jósolt kártérítés árát – meggyőződését fejezte ki, hogy „minden egyes román büszke, akárcsak én, hogy ilyen világszínvonalú szakembereink vannak”.

Nemcsak a kormányfő próbál sütkérezni a washingtoni Nemzetközi Kereskedelmi Választottbíróságon (ICSID) a kanadai Gabriel Resources elleni pert megnyerő ügyvédek sikerében; máris akadnak, akik sikeres államfőjelöltet látnak a jogászcsoportot koordináló Crenguţa Leauában.

Az elmúlt időszakban a bukaresti médiumok kézről kézre adták a korábban kvázi ismeretlen egyetemi professzort, aki az újságírók kitartó érdeklődése ellenére sem volt hajlandó elárulni – az ügyfél és a védő közötti titoktartásra hivatkozva –, hogy „mivel biztatta” a kormányt a március 8-ai ítélethirdetés előtt. Így továbbra sem tudni, hogy mire alapozva valószínűsítette a többmilliárdos per elvesztését a Ciolacu-kabinet több tagja, élükön a miniszterelnökkel.

A korábbi államfő a projekt hű támogatója volt

Egy valami azonban világossá vált: a verespataki ciántechnológiás aranybánya projektje végérvényesen kútba esett. Ezen a véleményen van Korodi Attila volt környezetvédelmi miniszter, jelenleg Csíkszereda polgármestere, akinek vezetésével a szaktárca 2007-ben felfüggesztette a Rosia Montana Gold Corporation (RMGC) által elindított engedélyeztetési folyamatot. Ez akkor részben jogi szükségszerűség volt, részben politikai döntés – erősítette meg a Maszol kérdésére az egykori környezetvédelmi tárcavezető. A politikus felidézte: mivel a bíróság érvénytelenítette a cég urbanisztikai bizonylatát, a frissen módosult közigazgatási törvény szerint fel kellett függeszteni valamennyi, a dokumentum alapján elindított eljárást. „Nem tettünk mást, mint alkalmaztuk a törvényt” – magyarázta.

Az exminiszter kitért „a rengeteg vitára” is, amely az RMDSZ-en belül megelőzte a Verespatakkal kapcsolatos politikai döntést. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy ezt a vitát az évek során több alkalommal újra lefolytatták az érintett döntéshozók, hiszen „sok minden árnyaltabbá vált ezzel a projekttel kapcsolatban”. Ugyanakkor a magyar politikusok hozzáállását alapvetően meghatározta az ezredfordulón bekövetkezett nagybányai ciánszennyezés. Ott, mint ismeretes, a Verespatakon tervezetthez hasonló, az aranykitermeléshez használt cianidot tartalmazó ülepítő gátja szakadt át, megmérgezve négy ország vizeit.

Ami a bukaresti politikusokat illeti, közülük a legtöbben hol kisebb, hol nagyobb intenzitással álltak be az aranykitermelési projekt mögé. A ritka kivételek közé tartozott Traian Băsescu egykori államfő, akit Korodi Attila következetes támogatónak írt le. Az elnök 2012 áprilisában, a második környezetvédelmi miniszteri mandátumát kezdő RMDSZ-es politikust az eskütételi ceremónián „utasította”, hogy vessen véget az időhúzásnak a verespataki bányaprojekt engedélyezése ügyében, mielőtt a befektető kártérítési pert indít Románia ellen. Korodi szerint egyébként Băsescu volt „az egyik katalizátor” az ügy napirenden tartásában, már csak a hivatalával járó, nyilvánosságformáló pozíciójából fakadóan is.

Ki húzott még hasznot?

Az utóbbi hetek egyik legtöbbet vitatott kérdése, hogy egyfelől húztak-e hasznot román politikusok a verespataki befektető részvényeinek ingadozásaiból, másfelől manipulálták-e szándékosan a kanadai tőzsdét. A gyanú kapcsán a Mentsétek meg Romániát (USR) párt elnöke, Cătălin Drulă feljelentést tett a román és a kanadai hatóságoknál is, miután a Románia kudarcát vizionáló bukaresti döntéshozók nyilatkozatai február folyamán „az egekbe repítették” a Gabriel Resources részvényeit a kanadai tőzsdén. Drulă szerint a román miniszterelnökhöz közel álló személyek kihasználhatták a Ciolacu-kormány által gerjesztett, több héten át tartó hisztériát. 

Még korábban felmerült az is, hogy a bányászati tapasztalattal nem rendelkező „projektcég” eleve a tőzsdei spekuláció céljával jött létre, illetve szerezte meg máig homályos körülmények között Európa legnagyobb aranylelőhelyének kitermelési jogát. Egy 2011-es nyilatkozatában Korodi Attila – aki akkor a képviselőház külügyi bizottságát elnökölte – arról beszélt, hogy gyakran támadt olyan érzése, hogy a Gabriel Resources szándékosan követett el hibákat az engedélyeztetési eljárás során, támadási felületet adva a projekt ellen küzdő civil szervezeteknek. „Többször is beszéltem a fenntartásaimról azzal kapcsolatban, hogy a vállalatnak milyen érdekei vannak. Elkövettek olyan hibákat, amelyeket a rendelkezésükre álló erőforrásokkal nem lett volna szabad elkövetniük. És tényleg nagyon komoly tőzsdei mozgás zajlott ennek a vállalatnak a projektje körül. Másfelől nem látszott az igyekezet a részükről, hogy előálljanak egy olyan műszaki tervvel, amely ki is vitelezhető” – nyilatkozta a volt RMDSZ-es környezetvédelmi miniszter.

Az RMGC 2013-ban nyilvánosságra hozott egy üzleti tervet, amely szerint a kitermelésből Románia 5,3 milliárd dolláros bevételre tett volna szert, ami a verespataki projekt teljes hasznának 78 százaléka lett volna. Sok év távlatából Korodi nem akarta kommentálni a konkrét számokat, ellenben hangsúlyozta, hogy a korabeli szakmai vélemények elsöprő hányada szerint a verespataki aranybánya hosszú távú környezeti költségei messze felülmúlták volna a projektből potenciálisan származó állami bevételeket. A kérdésre, hogy lát-e esélyt a verespataki projekt újjáélesztésére, az exminiszter úgy fogalmazott: ennek a történetnek nagyjából vége.

Hasonló véleményt fogalmazott meg Victor Ponta exkormányfő is, bár teljesen más kiindulópontból. Marcel Ciolacu miniszterelnök tanácsadója – aki miniszterelnökként, a civil társadalom ellenkezésére dacára megpróbálta keresztülvinni a verespataki bányanyitást – afölött sajnálkozott egy televíziós műsorban, hogy „a politikusok tanultak” a két évtizedes projektet övező „problémákból”, ezért nem hiszi, hogy „valamit csinálni fognak ott”.

Az RMDSZ miniszterei sosem adták ki az engedélyeket

A Verespataki bányaprojekt kivitelezésének terve több mint 20 éve merült fel először – elevenítette fel Hegedüs Csilla, aki akkor a Kulturális és Örökségvédelmi Minisztérium miniszteri tanácsosa volt. Hozzátette, ugyancsak fontos, hogy Verespatakon több mint 2000 éve bányászták az aranyat, római, középkori és újkori bányái nemrég felkerültek az Unesco világörökségi listára is.

Nagyon sok igéret hangzott el a bányaprojekt engedélyezésével kapcsolatban, azonban sem a környezetvédelmi engedélyt, sem a műemléki státusz visszavonását nem szerezte meg soha a bányavállalat. Ez két sarkalatos pont volt a projekt beindításának folyamatában - szögezte le Hegedüs Csilla, kiemelve: az RMDSZ miniszterei, Kelemen Hunor volt kulturális miniszter és Korodi Attila volt környezetvédelmi miniszter sosem adta meg az engedélyeket.

Hozzátette, ami a műemlékvédelmi kérdést illeti, a verespataki aranybányák abban az időben országos műemléki védettséget élveztek, sőt 2011-ben a műemléki védettséget kiterjesztették, tehát nemcsak a római kori, hanem a középkori és újkori bányajáratok is országos jelentőségű műemléki védettséget kaptak. „Ezen állapot megszüntetéséhez szükséges lett volna nemcsak a régészeti leletmentesítési bizonylat, hanem egy miniszteri rendelet is, amelyet Kelemen Hunor sosem írt alá, mert tiszteletben tartotta az ország törvényeit” – fogalmazott megkeresésünkre Hegedüs Csilla.

Meglátása szerint mostmár csak arra van szükség, miután a sok milliárdos kártérítés veszélye elmúlt, hogy az Unesco világörökségi bizottsághoz beterjesztett menedzsment tervet elkezdje életbe léptetni a kulturális minisztérium, hisz konkrét stratégia és beavatkozás hiányában mindaz, amit a szakemberek és a civilek megvédtek, saját magától pusztul el. „Bár számos jó példát látunk az országban, hisz uniós forrásokból újítottak fel műemlékeket, Románia nem áll túl fényesen az épített örökség védelme terén: a több, mint 30 000 műemlék legalább egyharmada azonnali beavatkozást igényel, ám erre sem stratégia, sem pénz, sem akarat nincs”, szögezte le az örökségvédelmi szakember.

(Nyitókép: Pexels)