Bukarestben javában zajlik a bűnbakkeresés, miközben Washingtonban küszöbön áll az ítélet kihirdetése a verespataki aranybánya kapcsán, a Világbank mellett működő nemzetközi bíróságon. A legtöbb szakértő szerint a román állam nagy eséllyel elveszíti a pert, hiszen az ügy klasszikus példája lehetne a befektetések védelméről szóló szerződések megszegésének. Románia megígérte a projektvállalatnak,  hogy bányát nyithat, majd megtagadta az ehhez szükséges engedélyeket.

A román állam és a kanadai Gabriel Resources által létrehozott Rosia Montana Gold Corporation (RMGC) vegyesvállalat 1997-ben szerzett bányászati engedélyt Verespatak térségében, máig homályos körülmények között. Az állami részvényeket (az RMGC 20 százalékát) a dévai Minvest kezelte, mielőtt 2013 közepén a kormány külön cégbe szervezte ki. Sokak számára ez egyértelmű jelzés volt, hogy a Victor Ponta vezette szociálliberális koalíció (USL) feladta elutasító álláspontját, és lezárulhat az évek óta húzódó engedélyeztetési folyamat.

Korábban a Demokrata Párt és a Nemzeti Liberális Párt közös jelöltjeként megválasztott Traian Băsescu államfő állt ki nyíltan az aranykitermelés beindítása mellett, "bolseviknak" nevezve mindazokat, akik szerinte demagóg érveléssel akadályozzák, hogy az ország az altalajkincsei kiaknázása révén kilábaljon a 2009 óta húzódó válságból.

Verespatakon található a világ harmadik és Európa legnagyobb színesfém tartaléka: mintegy 300 tonna arany és 1600 tonna ezüst. Az RMGC azt ígérte, hogy a bánya több mint négymilliárd euró tiszta állami bevételt és 3600 munkahelyet generál. Ehhez a várost övező négy hegyet szó szerint bedarálták volna, a Verespatakkal szomszédos Corna-völgyben pedig létrehoztak volna egy több kilométer átmérőjű ülepítőt, amely az arany kiválasztásához használt mintegy 250 millió tonna ciánoldatot befogadta volna.

A terv ellenzői azzal érveltek, hogy az RMGC a projekt felnagyította a várható kedvező hatásokat, a potenciális veszélyeket pedig elhallgatta. A bukaresti közgazdaságtudományi egyetem (ASE) tanulmánya arra a következtetésre jutott, hogy a 16 éves lefutású projektből származó négymilliárd eurós állami bevétel rámenne a környezeti kármentésre, a bánya bezárása után hátrahagyott ciántó örökös szegénységre ítélné az ott lakókat, ellehetetlenítve a turizmust.

Az engedélyeztetésre várva az RMGC felvásárolta az óváros legtöbb épületét, a kiköltözők számára pedig épített egy negyedet a közeli Gyulafehérváron. A Verespatakon felvásárolt házakból néhányat – tisztázatlan okokból – felújított a vállalat, a többség azonban máig romos állapotban van. Ezeket látványtervekkel borították be, hogy lássák a helyiek, miként fog kinézni az épület, ha az aranybánya beindul. Közben folytatódott a meglehetősen ellentmondásos kampány, amely egyfelől azt sulykolta, hogy a projekt beindulása lehetetlen az összes helybéli elköltözése előtt, másfelől a maradék lakosságot győzködte, hogy adja el az otthonát, mert a településnek úgysincs jövője.

A Victor Ponta által vezetett szociáldemokraták (PSD) és a Nemzeti Liberális Párt (PNL) által létrehozott Szociálliberális Unió ellenzékből ellenezte a szintén környezetromboló palagáz-kitermelést, viszont amint 2012-ben hatalomra került, több kutatási engedélyt adott az amerikai Chevronnak. „Tudnunk kell legalább, hogy mi van a talpunk alatt” – érvelt a miniszterelnök, további “vitatható döntéseket” helyezve kilátásba nemcsak a kőolajat és gázt, hanem "az aranyat, rezet és egyéb altalajkincseket illetően".

Néhány hónappal később a tömegtüntetések hatására a Ponta-kormány meghátrált. Kiderült, hogy a cián rémével meglehetősen könnyen mozgósítható a civil szféra. Időközben az otthonukhoz ragaszkodó helyi lakosok és az őket támogató környezetvédő szervezetek a bíróságon többször is elérték a bánya megnyitásához elengedhetetlen hatósági engedélyek érvénytelenítését.

2015 júliusában – csaknem napra pontosan két évvel azután, hogy a Ponta-kormány létrehozta az RMGC reményeit újjáélesztő Minvest Rosia Montana részvénytársaságot, a Gabriel Resources a Világbank mellett működő nemzetközi bírósághoz fordult a Verespatakon tervezett aranykitermelés akadályoztatása miatt. Még azelőtt, januárban a vállalat átiratot küldött az államfőnek, a miniszterelnöknek és a kormánynak, amelyben javaslatot tett a vita közös megegyezéssel történő rendezésére. A Gabriel Resources teljes körű kompenzációt követelt a beruházásaiért a román államtól, a befektetések védelméről szóló szerződések szerint. A vállalat ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a román állam érdekeit a legjobban az szolgálná, ha a bányaprojekt megkapná a megfelelő jóváhagyásokat, ami "kizárólag a román politikusokon múlik". Áprilisban és májusban ismételten jelezte tárgyalási szándékát, de – a korabeli sajtóhírek szerint – választ egyik intézménytől sem kapott. Ekkor a miniszterelököt  még mindig Victor Pontának hívták.

A sors iróniájaként ma, amikor a Gabriel Resources benyújthatja a számlát a román államnak – a per megnyerése esetén – ugyancsak a szociáldemokraták és a liberálisok kormányoznak. Marcel Ciolacu miniszterelnök – Ponta utódja a PSD és a kabinet élén – elsősorban az USL-kormányt követő technokrata adminisztrációt teszi felelőssé a kudarcért. Arra hivatkozik, hogy Dacian Cioloş művelődési minisztere, Corina Şuteu kezdeményezte Verespatak védelmét az UNESCO-nál. 2021-ben a bányászati kultúrtáj fel is került a világörökség listára – egy intermezzo után. A 2016. decemberi választásokon győztes Szociáldemokrata Párt kormánya visszavonta a Cioloş-kormány javaslatát. Mihai Tudose akkori miniszterelnök azzal indokolta a gesztust, hogy a világörökségi cím megszerzése kedvezőtlenül érintené Románia érdekeit a Gabriel Resources-szal folytatott perben. 2020 elején Ludovic Orban kormánya újraindította a Verespatak és környéke világörökséggé nyilvánítását célzó eljárást az UNESCO-nál.

Dacian Cioloş szerint, ha Románia elveszíti a pert, azért a PSD egykori elnöke tehető felelőssé, mivel kormányfőként ígéretet tett a bányaprojekt beindítására, noha tudta, hogy a település védett státuszt élvez.