Nem a mentőautó vagy a mentős ment, hanem az, aki az áldozat mellett van és idejében segít rajta – mondta Deák András rohammentő-oktató. Kolozsváron összesen tíz helyszínen található nyilvános elsősegélynyújtó automata defibrillátor, ami vészhelyzetek esetén akár életmentő is lehet. Deák András a Maszol megkeresésére gyorstalpalót tartott az automata defibrillátorok használatáról és az elsősegélynyújtás alapjairól.

Mint azt a Maszolon megírtuk, a defibrillátorok helyeit a külön erre a célra létrehozott HelpMe elnevezésű alkalmazás mutatja meg, hogy szükség esetén megkönnyítse a hozzáférést az eszközökhöz. Deák András elmondta, az automata defibrillátorokat egyszerűségük miatt azok is tudják használni, akik nem tanultak elsősegélyt. „Abban a pillanatban, amikor beindítják a gépet román nyelvű hangüzenet, bizonyos ledek kigyúlása és ikonok segítségével jelzi, hogy mikor kell mellkaskompressziót csinálni, mikor kell elvenni a kezünket az áldozatról, azaz mikor nem szabad kontaktusban lennünk vele” – magyarázta. Az automatikus defibrillátorok egyszerű és biztonságos eszközei annak, hogy az orvosi képzettséggel nem rendelkezők a szív- és légzésleállás esetén beavatkozhassanak, így a beteg még azelőtt újraéleszthető, hogy kiérkezne hozzá a mentőszolgálat.

A rohammentő-oktató elmagyarázta: a városban elhelyezett defibrillátorok elindításuk után teljesen automatikusan csinálnak mindent. A segíteni vágyónak csupán két elektródát kell ráragasztaniuk az áldozat mellkasára, azt, hogy pontosan hová kell ezeknek kerülniük, a gép és az elektródák is megmutatják. Ezután, a gép körülbelül 5–6 másodperc alatt elvégez egy analízist, hogy kiderüljön, szükség van-e arra, hogy sokkolja a beteget vagy sem, ez alatt az idő alatt nem szabad kontaktusba lenni az áldozattal – hívta fel a figyelmet Deák András. „Ha a gép úgy dönt, hogy a betegnek elektrosokkra van szüksége, akkor teljesen automatikusan feltölti a kondenzátorait és a kezelő panel közepén levő piros szív elkezd villogni, és hangosan kéri, hogy nyomják meg azt a gombot” – magyarázta a szakértő. Ekkor még mindig nem szabad érintkezni az áldozattal, hogy az elektromos áram nehogy kárt okozzon a segítőben is – magyarázta.

Azokban a városokban, ahol automata defibrillátorok vannak elhelyezve, ott a hivatalos szervek elsősegélynyújtó tanfolyamokon keresztül arra képzik a lakosságot, hogy az emberek ezeket megtanulják könnyedén kezelni. A tudást olyan szimulátorokon sajátíthatják el, amelyeket az eredeti defibrillátorokat gyártó cégtől kaptak, ezek csupán annyiban térnek el a köztereken levőktől, hogy nincs beléjük áram vezetve – részletezte Deák András.

A mentőszolgálatnál állandó jelleggel vannak elsősegély-oktató tanfolyamok, „16 és 65 év közötti önkéntesek is jöhetnek hozzánk, akik elvégzik a tűzoltási alapképzést, és utána egy ötnapos elsősegélynyújtó képzést, aminek a végén vizsga van. Ezután a kis mentőautóinkon vagy bizonyos tűzoltó autókon dolgozhatnak is az önkéntesek” – mondta Deák András.

 Az elsősegélynyújtás öt lépése

Bár minden sérülésnek más és más lehet az oka, az elsősegélynyújtásnak vannak bizonyos lépései, amit minden esetben el kell végezni. Az oktató szerint az első lépés a vészhelyzet felmérése vagy a kárhely megközelítése. „Én mint életmentő, akár hivatásos vagyok, akár csak egy elsősegély kurzusom van, nem szabad áldozattá váljak, ugyanis vannak veszélyes helyek, ahol az áldozatot nem lehet könnyen megközelíteni” – magyarázta. A második lépés az eszméletvizsgálat, ami végezhető verbálisan, tehát megszólítjuk az illetőt, ha nem válaszol, akkor az áldozat könnyű mozgatásával is próbálkozhatunk, de csak akkor, ha nincs külső sérülése, ugyanis akkor nem szabad megmozdítani.  „Abban az esetben, ha az áldozat eszméletlen, de lélegzik, és nem feltételezünk traumát, azaz sérülést nála, akkor szabad stabil oldalfekvő pozícióba helyezni” – sorolta a szakértő a harmadik lépést, amit nagyon fontos és egyszerű kivitelezni.

Ha az áldozat eszméletlen és nem lélegzik, akkor szabaddá kell tenni a légutakat, amelyet kétféle módszerrel lehet elvégezni, annak függvényében, hogy sérült-e az áldozat vagy sem. Fontos, hogy amikor a szájat kinyitjuk, meggyőződjünk arról, hogy van-e benne idegen test, vagy nem csúszott-e le a nyelv a garatba – amitől megfulladhat az áldozat. A fejet ne, csakis az állkapcsot mozgassuk! A nyak ugyanis az egyik legsérülékenyebb pontja az embernek, baleset esetén a nyaki gerincvelő nagyon könnyen megsérülhet. Ezután tíz másodpercig ellenőriznünk kell a légzést, utána állapítható meg, hogy az áldozat csak eszméletlen vagy nem is lélegzik. „Ekkor következik a mellkaskompresszió és végül a defibrillátor” – tette hozzá.

Az újraélesztés is csapatmunka

A mellkaskompressziót követően használható a defibrillátor. A mellkaskompresszió során kézi erővel a mellkas közepét nyomdosva helyettesíthető bizonyos mértékben a vérkeringés, mivel a lényeg az, hogy az agysejtek minél hamarabb vért és oxigént kapjanak. Deák András felhívta a figyelmet arra, hogy 3–4 perces oxigénhiány után az agysejtek visszafordíthatatlan mértékben károsulnak. A mellkaskompresszióval ellentétben a defibrillátor segítségével nagyon sok esetben helyre lehet billenteni a szív elektromos szabályozását, ami az ilyen esetekben olyan gyorsan mozog, hogy nem tudja rendesen pumpálni a vért a kis és nagy vérkörökbe – magyarázta az oktató.

Ha felmértük, hogy az áldozat nem lélegzik, akkor minél hamarabb neki kell fogni a mellkaskompressziónak, ami a dolgok alapját képezi – mondja Deák András. Annak az embernek, aki az áldozat mellett van, minél hamarabb el kell kezdenie a segítségnyújtást, előbb a mellkaskompressziót alkalmazva, közben segítséget kérve egy másik járókelőtől, aki a közelben levő defibrillátort hozza. „Miközben folyik a mellkaskompresszió, rá kell ragasztani az elektródákat a csupasz mellkasra. A mellkaskompresszióval abban a pillanatban szünetelni kell, amíg a gép elvégzi az analízist és eldönti, hogy kell-e vagy nem sokkot adni.” A rohammentős hozzátette, a sokk után is nyugodtan lehet még két percig végezni a mellkaskompressziót.

Egyre inkább érdekli az embereket az elsősegélynyújtás

Deák András szerint az embereket egyre inkább elkezdte érdekelni az, hogy tudjanak elsősegélyt nyújtani vészhelyzetben. Szerinte ennek hátterében az áll, hogy nyugaton már több mint 40 éve kötelezővé tették az elsősegélynyújtó kurzusokat líceumokban, autóiskolákban, munkahelyeken pedig évente ismétlődnek ezek a tanfolyamok.

„Az egészségügyi biztosítók kötelezik a cégeket és a vezetőséget, hogy ezek a kurzusok meglegyenek, mert ha baleset vagy patológiai eset, szívstop vagy agyvérzés történik, és senki nem foglalkozik az áldozattal a mentő kiérkezéséig, akkor komoly problémák adódhatnak a munkáltatónál” – fejtette ki. Ez a jelenség kezd Romániában is érezhetővé válni, ugyanakkor nagyon kevés a komoly képzés. „Lassan-lassan oda jutunk, hogy az ember élete Romániában is számítani fog valamicskét” – jegyezte meg Deák András.