A Zilahi Református Wesselényi Kollégium matematika-informatika és humán-teológia szakos diákjai is elbúcsúztak második otthonuktól – tanintézményüktől –, tanáraiktól és diáktársaiktól.

A ballagásra péntek délelőtt került sor a zsúfolásig megtelt Zilahi Belvárosi Református Nagytemplomban, ahol igét hirdetett Sándor András, a szilágysomlyói Református Egyházmegye esperese, majd Kádár Tamás, a zilahi Református Egyházmegye esperese arra buzdította a végzősöket, hogy mindig tegyék azt, ami Istennek kedves, mert Neki terve van velük.Szilágyi Róbert-István, a megye tanács RMDSZ-es alelnöke is köszöntötte a végzősöket és a megjelenteket. Mint mondta, a szülők életében eljön az a pillanat, amikor a gyermekek kezét el kell engedni, hogy helyt álljanak a nagybetűs életben, de a családra mindig lehet majd számítani. „Köszönöm, hogy beléptél az életembe, és örömet szereztél nekem, köszönöm, hogy szerettél, és elfogadtad az én szeretetemet. Köszönöm az élményeket, az emlékeket, amelyeket életem végéig féltő gonddal megőrzök. És főleg köszönet illet, amiért megmutattad nekem, hogy eljön az idő, amikor elengedhetlek” – idézte Nicholas Sparks amerikai író gondolatait.

A pedagógusoknak is megköszönte az elmúlt évek munkáját, hogy oktatták, tanították, biztatták a fiatalokat, hogy a megszerzett bölcsesség és tudás révén az elkövetkezendőkben le tudják majd győzni az akadályokat. A diákokhoz fordulva elmondta, soha ne adják fel álmaikat, mindig legyen hitük, és erejük a továbblépéshez. Legyenek bátrak, hallgassanak megérzéseikre, és szeressék azt, amit csinálnak. Bárhova sodorja majd őket az élet, mindig legyenek büszkék a Zilahi Református Wesselényi Kollégiumra, a gyökereikre ahonnan elindultak, és találják meg a helyüket az életben.Fazakas Miklós helyi alpolgármester üdvözlő beszédében a diákokhoz szólva elmondta, a mai esemény örökre megmarad emlékezetükben, és remélhetőleg szívesen gondolnak majd vissza rá. Mint fogalmazott, életük egyik fontos mérföldkövéhez érkeztek. „Talán még nem döbbentetek rá, de hamarosan ráfogtok, hogy a ballagás után hirtelen jobban mint máskor, nagyon sok döntést kell hoznotok, döntéseket, amelyek meghatározóak lesznek életetekre. Iskola, munkahely, párválasztás, a hely ahol szeretnétek letelepedni, fészket rakni”.

Azt kívánta, hogy legyenek sikeresek életük minden területén, de az igazi siker nem anyagiakban mérhető, nem pozíciókban, hanem abban, hogy megtalálják-e azt a helyet a társadalomban, ahol otthonosan mozognak, megtalálják-e a szakmát, amelynek végzése örömet ad nekik. Abban, hogy megtalálják-e azt a társat, aki mellett otthon érzik magukat, aki az otthont jelenti számukra. „Fontos döntéseket kell meghoznotok úgy, hogy nincs élettapasztalat ezen döntések mögött, de a jó hír az, hogy nem egyedül kell tegyétek ezt, mert az Úr veletek lesz és megsegít”. Végezetül azt kívánta, hogy álmodjanak, merjenek ismeretlen vizekre lépni, tanuljanak, és mindezek megvalósulásában tapasztalják meg Isten vezetését, gondviselését. A vasárnapi választások súlyára kitérve kiemelte: „fogjunk össze újból, és mutassuk meg, hogy legalább annyi tulipán lesz vasárnap a zilahi választólapokon, mint áprilisban Zilah közterein”.

Bara Lajos iskolaigazgató a végzős diákok tarsolyába egy történetet helyezett, amely segít majd felkészülni az élet újabb kihívásaira, leckéire, nehézségeire, és amire talán a megfelelő időben emlékezni fognak, mondván: volt egy gurukul egy sűrű erdő közepén, amelyben sok diák tanult. Az ősi Indiában, szokás szerint a gyerekek sok éven át otthonuktól távol, a gurukulban tanultak. A tanár minden gyermeket egyenlőnek tekintett, és ugyanolyan oktatást biztosított nekik. Egy nap a mester tanította a diákokat, azonban figyelmes lett egyikükre, aki úgy nézett, mintha semmit sem értett volna. A mester odament hozzá, és újra elmagyarázta neki, de a tanítvány a sokadik magyarázat után sem tudta megérteni. A mester hirtelen nagyon dühös lett, és megkérte a fiút, hogy mutassa meg a tenyerét. A fiú a tenyerét a mester elé tette. A mester ismerte a tenyérjóslást. Látva a tanítvány tenyerét, a mester így szólt: „Fiam, menj haza. Ne vesztegesd az idődet azzal, hogy a gurukulban maradsz”. A tanítvány megkérdezte: „Mester, miért mondod ezt?”. A mester így felelt: „Mert nincs a kezedben a tanulás irányvonala.” Ekkor a mester odahívott egy másik tanítványt, és a kezét mutatva elkezdte mondani: „Látod, ez a tanulás vonala, és ez a vonal nem a te tenyereden van. Ne vesztegesd tehát az idődet, és menj haza. Ott más munkát végezhetsz, és békében élheted az életedet.” Ezt hallva a gyerek elővett a zsebéből egy kést, amivel vesszőt vágott. Az éles késsel mély csíkot húzott a tenyerébe, ami vérezni kezdett. Aztán így szólt a mesteréhez: „Nézd, mester, tanulóvonalat csináltam a kezembe. Mondd csak, adsz nekem most már oktatást?” A tanítvány elszántságát látva a mester meghatódott. Könnyek gyűltek a szemébe, és átölelte a tanítványt. Azt mondta: „Fiam, a világ semmilyen hatalma nem akadályozhat meg abban, hogy oktatásban részesülj, mert az elszántság és a kemény munka még a kéz vonalait is képes megváltoztatni.” A tanítványt a tanítómester megkérdezte, hogy mit akar. Ez a kisfiú volt, aki később Panini néven lett híres, aki megírta a világhírű indiai nyelvtankönyvet.

Ha a bölcs Panini azon a napon hallgatott volna mesterének szavaira, és hitt volna a keze nyomán írt sorokban, akkor talán a világ ma sem ismerte volna meg. De ahelyett, hogy a sorsában bízott volna, kitartó munkába fektette az energiáját, és fényessé tette a nevét a világban. Az igazgató a diákokhoz fordulva azt kérdezte: most, hogy hallottad ezt a történetet, még mindig hiszel abban, hogy a tenyereden lévő vonalak, vagy a sors felelős a sikeredért és a kudarcodért? Ha az élet a tenyér vonalaira támaszkodna, akkor talán a világ sok nagy embere nem jutott volna el oda, ahol ma van. Mert az elszántság és a kemény munka előtt még a szerencsétlenség és a nehéz sors is térdre ereszkedik. Akik elszántak és keményen dolgoznak, azok soha nem hagyatkoznak a sorsukra, ők azok a kivételes emberek, akik megteremtik a saját sorsukat.

„Ezért, valahányszor kudarccal szembesülsz az életedben, ne átkozd meg a sorsodat, hanem emlékezz arra, hogy elszántsággal és kemény munkával bármikor megteremtheted a saját sorsodat. Amikor kemény időszakok jönnek az életben, választhatsz, hogy keserű vagy reményteljes leszel, küzdesz vagy feladod. A választás a tiéd. És tudnod kell, hogy Isten szabadítása el van készítve azok számára, akik Őt hívják segítségül” – zárta Bara Lajos iskolaigazgató.