Éhes, harcias pásztorkutyák fenyegetik a túrázókat a hegyekben
A békésebb pásztorkutyákat mára nagyobb, harciasabb fajtákra cserélték a juhászok, ezek a medvék ellen hatékonyabbak, de a túrázók számára komoly veszélyt jelentenek – különösen, ha éhesek. A hegyimentők szerint a megelőzés és a felkészültség életet menthet a hegyekben.
A közelmúltban több esetben is pásztorkutyák támadtak kirándulókra a túraösvényeken. Vasárnap két holland turistát harapott meg egy juhászkutya az Erdélyi-szigethegységben, akik sérüléseik miatt kórházi ellátásra szorultak, előtte a Radnai-havasokban is ijesztettek meg kutyák két külföldi túrázót, akik a hegyimentőktől kértek segítséget.
A Maros megyei hegyimentő-szolgálat vezetője, Kovács Róbert Zoltán a Maszolnak elmondta: szerencsére a megye túrázóinak többsége nem került olyan helyzetbe, hogy komolyabb baj történjen, de előfordultak közeli, kellemetlen tapasztalatok is a pásztorkutyák miatt. Vannak juhászok, akik felismerik a veszélyt, és visszahívják a kutyáikat, de sajnos olyan is akad, aki nem, sőt kifejezetten ráküldi a kutyát az emberre – jegyezte meg a szakember.
„Sokan nem érzik a helyzet súlyát és azt, hogy sokkal többet kellene tenniük. A korábban megszokott kutyafajtákat nagyobb, harciasabb egyedekre cserélték, például közép-ázsiai juhászkutyákra vagy kangálokra. Ezek a pásztorok számára kedvezőbbek, mert jobban védik a nyájat a medvéktől, azonban veszélyesebbek az emberekre nézve” – tette hozzá Kovács Zoltán Róbert.
A másik probléma, hogy a pásztorok nem mindig tudják megfelelően ellátni a kutyákat élelemmel. „El lehet képzelni, hogy a hegyen mennyi étele van egy juhásznak, amivel ezeket a kutyákat – esetenként 5-6, de akár 10 kutyát is tápláljon. Ezek a kutyák éhesek, vadásznak, agresszívabbak lesznek, és ha valaki betéved a területükre, amelyet őriznek, mert az a dolguk, támadhatnak. Különösen veszélyes, ha a túrázó saját kutyát is visz magával, mert ez még inkább odavonzza a pásztorkutyákat. Az ilyen helyzeteket jelenleg csak úgy lehet elkerülni, ha időben észleljük a nyájat, és kikerüljük a területet, akár letérve a turistaösvényről” – hangsúlyozza a hegyimentő. Másik megoldásként ajánlja a medvék elleni spray használatát, amely a kutyák ellen is hatékony: amennyiben a támadó kutyára fújják, az elmenekül.
Kérdésünkre elmondta, törvény szabályozza, hogy egy adott zónában hány kutyát tarthat egy juhász, és előírja, hogy a kutyákat meg kell jelölni, illetve koloncot kell tenni a nyakukra, hogy lassítsa őket vagy korlátozza a mozgásukban.
„Ezt a gyakorlatban azonban ritkán alkalmazzák, és ha igen, a kolonc túl kicsi, így nem akadályozza a kutyákat. Az, hogy a kutyákat mennyire kell kordában tartani, nem teljesen világos, de az biztos, hogy a pásztornak felelősséget kell vállalnia értük. Az azonban, hogy a pásztor ezért majd bírságot kap, nem boldogítja azt a túrázót, akit megharapott a kutya. Gyakran a pásztor távol van, nem is látja, hogy mi történik vagy egyszerűen nem érdekli, hogy a kutyái támadnak. Egyesek még mosolyognak is a bajszuk alatt” – jegyzi meg Kovács Zoltán Róbert.
A hegyimentő szerint ezért a túrázóknak kell felkészültebbnek és óvatosabbnak lenniük és jelenteni azokat a helyzeteket, amikor pásztorkutyákkal találkoznak a túraösvények közelében.
„Az emberek többsége nem jelenti az ilyen eseteket sem a csendőrségen, sem a rendőrségen, csak akkor, ha komoly baj történik. Pillanatnyilag megijednek, majd továbbállnak és élvezik a természetet. Kevés az olyan, aki visszatérve a civilizációba hivatalosan is feljelentést tesz” – mondta a Maros megyei hegyimentő-szolgálat vezetője.
Közölte, a Kelemen-havasokban mivel nagy része nemzeti park – egyre ritkábban látunk nyájakat, így ott biztonságosabb a túrázás. A Görgényi-havasokban viszont vannak olyan területek, ahol többel is találkozhatunk. Ezek pontos helyét nem lehet megmondani, mert egész nap vándorolnak, és csak estére térnek vissza az esztenákhoz.
CSAK SAJÁT