Zöld erdő, csobogó patak, friss levegő, csiripelő madarak, szebbnél szebb virágok – nem kell becsuknunk a szemünket és elképzelnünk mindezt, elég csupán felhúzni a nyúlcipőt, bepakolni a hátizsákot, és indulhatunk is túrázni, kirándulni a természetbe. Bár a következő napok időjárása nem kedvez a kirándulásnak, a közeledő vakáció és hosszú hétvégék kiváló alkalmat jelenthetnek a kikapcsolódásra. Szerencsések vagyunk, hiszen Erdély tele van látnivalókkal, amelyeket érdemes felfedezni. Hogyan induljunk el? Mennyiben változtatja meg az életminőségünket, ha rendszeres természetjárókká válunk? Mire kell figyelni? Kismihály Boglárkával, az Erdélyi Kárpát-Egyesület (EKE) munkatársával beszélgettünk. 

– Miért érdemes a természetet járni? Milyen pozitív változásokat hozhat az életünkbe?

– Röviden: mindenért érdemes. Számos jótékony hatása lehet az életminőségünkre nézve. Amellett, hogy kiszabadulunk szobánk négy fala közül és eltávolodunk a szürke, szmogos várostól, lehetőségünk nyílik aktív, minőségi pihenéssel eltöltenünk a szabadidőnket. A természet nyújtotta csend és béke, a friss levegő, a hegyek szentsége, a vadvirágok színkavalkádja mind-mind segítenek lenyugtatni elménket és lelkünket egy-egy fárasztó hét után igazi terápiát jelent a túrázás. Úgy gondolom, hogy az orvosok receptre is felírhatnák ezt a szabadidős tevékenységet, hiszen az egyre jobban felgyorsult életünk, az állandó stressz, annyira károsítani tudja az életminőségünket, amelyet szerintem csak természetjárással lehet ellensúlyozni.

Egyébként több kutatás is kimutatta már a túrázás jótékony hatásait, hiszen amellett, hogy növeli az ellenálló képességünket, a mozgás erősíti az izomzatot és a csontozatot, csökkenti egyes érrendszeri betegségek kialakulásának kockázatát, a természet zöld színe pedig kifejezetten pozitív hatást gyakorol az idegrendszerre, ezért is érezzük úgy, hogy a természetben megnyugszunk. A fiziológiai tényezők mellett pedig ne feledkezzünk meg arról sem, hogy minél többet látunk a világból, annál gazdagabbak vagyunk, így mindenkit csak bátorítani tudok, hogy fedezze fel az ország szebbnél szebb túraösvényeit. Hosszútávon jelentős változásokat hozhat az életünkbe a természetjárás, hiszen nemcsak egészségesebben fogunk élni az állandó mozgás révén, hanem pszichés szempontból is sokkal kiegyensúlyozottabbakká válhatunk.

– Mit javasolsz azoknak, akiknek eddig nem volt az életük része a kirándulás, de a tavasz közeledtével szeretnének több időt a természetben tölteni?

– A kezdő túrázóknak mindig is azt szoktam javasolni, hogy ne ugorjanak be egyből a mély vízbe, ne akarják első próbálkozásra a Moldoveanu-csúcsot meghódítani, hanem szépen fokozatosan barátkozzanak meg a természetjárással. Eleinte csak rövidebb távokat vállaljanak be könnyebb terepen, így lehetőségük nyílik felmérni képességeiket és fizikai állapotukat. Mivel sokan egyedül nem mernek elindulni, javasolnám, hogy kezdetben csatlakozzanak egy kisebb-nagyobb társasághoz (pl. az EKE-hez), akikkel biztonságban érezhetik magukat. Emellett nagyon fontosnak tartom a megfelelő felszerelést: egy kényelmes túracipő és túrahátizsák, valamint a túrabot nagyon sokat nyom a latba, de a fejlámpára vagy egy minimális elsősegélycsomagra is szükségük lehet a megfelelő mennyiségű víz és elemózsia mellett.

– Merre induljunk el? Honnan lehet tájékozódni a túraútvonalakról? Mennyire kiépítettek ezek Romániában?

– Nem kell feltétlenül több száz kilométert autóznunk ahhoz, hogy szép helyeket lássunk, hiszen a közvetlen környezetünkben is számos túraútvonal várja, hogy felfedezzük. A választást az igények is befolyásolják, hiszen ha valaki kifejezetten magashegyi túrák iránt érdeklődik, lehet, hogy az ilyen útvonalak távolabb esnek az otthonától. Tájékozódás szempontjából az internet a barátunk, hiszen több olyan blogot is találhatunk, ahol tapasztalt túrázók megosztják élményeiket, és konkrét útvonalleírásokat is kínálnak. Emellett túraútvonalas applikációkból is egyre nagyobb a kínálat, sokan ismerik a Munții Noștri-t, vagy a Locus Mapet, esetleg az OsmAndot. Nekem személyesen eddig a Mapy.cz vált be a legjobban, eléggé pontos és megbízható, sokszor olyan útvonalak is megtalálhatóak benne, amelyek máshol nem.

Kapcsolódó

Medvék ösvénye: különleges túraútvonalat jelöltek ki Maros megyében

Az összesen 25 kilométeres turisztikai-történelmi útvonal Görgényorsova település körül halad, és számos különleges helyet ismertet.

kirándulás túrázás Görgényi-havasok Visit Mures

Ami a túraútvonalak kiépítettségét illeti, nem olyan rossz a helyzet, hiszen évről évre térképeznek fel és jeleznek ki újabb útvonalakat. A magashegyi túraútvonalak általában nagyon jól jelzettek, de ha egy kevésbé ismert túrahelyre látogatunk el, előfordulhat, hogy a jelzések régiek vagy hiányosak.

– Milyen útvonalakat ajánlanál teljesen kezdőknek, illetve gyakorlottabb túrázóknak?

 – Teljesen kezdőknek mindenképp a rövidebb és könnyebb útvonalakat ajánlanám, 10-15 km-es távokat maximum, 300-400 m teljes szintemelkedéssel. Függ az egyén fizikai állapotától is, hiszen simán előfordulhat, hogy valaki most túrázik életében először, de annyira kirobbanó formában van, hogy 20 km-t is könnyedén megtesz 800 m szintemelkedéssel. A tapasztaltabbak pedig már ismerik annyira az állóképességüket, hogy saját maguk is fel tudják mérni, mit bírnak meg. Köreikben általában a magashegyi túrák a népszerűek: Radnai-havasok, Fogarasi-havasok, Retyezát, Páring, Cibles, Csalhó, Csukás. Kolozsvár-környéki túrák esetén a kezdőknek tudnám ajánlani azokat a túraösvényeket, amelyeket az EKE-sek gyakran járnak. Ezek közül 2021-ben feltérképeztünk 12 útvonalat, rögzítettük a digitális nyomvonalakat, leírásokat készítettünk, térképet szerkesztettünk, a végeredmény pedig bárki számára elérhető a weboldalunkon.

A kolozsváriak abban a kiváltságos helyzetben vannak, hogy maximum 3 órányi autózás révén szinte minden népszerű túrahely elérhető számukra. Ugyanakkor a közelben is bőven akad kínálat számukra: Gyalui-havasok, Torockói-hegység, Vlegyásza-hegység, Meszes-hegység, Királyerdő-hegység, Réz-hegység.

A székelyföldiek sem panaszkodhatnak, hiszen olyan ikonikus túrahelyekkel büszkélkedhetnek, mint a Mária-kő, Vargyas-szoros, Madarasi Hargita, Egyes-kő, Nagy-Hagymás, Szent Anna-tó, Gyilkos-tó és környékük. Ha valaki konkrét útvonalleírások iránt érdeklődik, érdemes felkeresni az EKE Vándortábor weboldalát, ahol megtalálják az elmúlt négy tábor túrakínálatát az ország különböző régióiból.

– Mit vigyünk magunkkal a túrázásra? Mi az, ami rendszerint kimarad a táskából, pedig fontos lenne?

– Nagyon fontos a megfelelő túracipő/túrabakancs, ami kényelmes és nem ázik be, emellett megfelelően tartja a bokánkat, hogy elkerüljük az esetleges baleseteket. A jó túrahátizsák szintén elengedhetetlen, hiszen nem mindegy, hogy milyen módon cipelünk a hátunkon több kilónyi csomagot. Én főként azokat ajánlanám, amelyeket két helyen is lehet csattal rögzíteni (a csípőnél és a mellnél), hiszen ez által csökkenteni tudjuk a hát terhelését. Habár sokan szkeptikusak a túrabot használatát illetően (beismerem, én is az voltam), tapasztalatból tudom mondani, hogy nemcsak az időseknek találták ki, hiszen egy fiatalabb túrázó is nagy hasznát veheti. Főként a lefele menetnél nagy százalékban csökkenteni tudja a térdek terhelését, amennyiben pedig csúszós, köves terepen haladunk, akár életmentő is lehet. Mindenkinek szoktam tanácsolni, hogy legyen a hátizsákjában egy alap egészségügyi-csomag (sebtapasz, magnézium, fájdalomcsillapító, túlélőfólia, fertőtlenítő, kötszer), hiszen sosem tudhatja, mikor lesz rá szükség.

A napszemüveg, fejfedő főként nyáron lehet hasznos (de nem csak), de a napkrémet se felejtsük otthon, hiszen akkor is leéghetünk, ha felhős az ég. A fejlámpa szintén kötelező kelléknek számít, hiszen előfordulhat, hogy ránk esteledik. Ha valaki szeret sok fényképet készíteni a túrák során, a külső akkut is tegye be, hiszen előfordulhat, hogy pont akkor merül le a telefonja, amikor segítséget kellene hívnia. Étkezés szempontjából fontosak az energiapótlók is (édesség, aszalt gyümölcs, magvak) a normál étel mellett, vízből pedig mindig legyen nálunk legalább fél literrel több, pláne ha forrásokkal nem fogunk találkozni az útvonalon.

Téli túrázás esetén a forró tea is nagyon fontos. Ami a ruházatot illeti, minden évszakban rétegesen öltözködjünk a hőmérsékletnek megfelelően, javasolt a gyorsan száradó, műszálas pólók használata. Az esőköpenyt pedig ki se vegyük a hátizsákunkból, hiszen bármikor szükségünk lehet rá. Télen a kamásli/hófogó is nagyon fontos, ami megvéd attól, hogy megteljen a cipőnk hóval. Talán kevesen gondolnak rá, de egy több napos túra esetén akár egy ajakbalzsam is jól jöhet. Végül, de nem utolsósorban pedig egy jó székely bicskának mindig hasznát vehetjük.

– Hogyan készüljünk fel az időjárás viszontagságaira?

– Túrázás előtt pár nappal rendszeresen figyeljük az időjárás-előrejelzést, s amennyiben vihart, erős szelet, extrém hideget, vagy nagy havazást jósolnak, jobban járunk, ha elkerüljünk a kemény viszontagságokkal való szembesülést. Ha viszont út közben ér utol a zápor, legyen ahonnan előkapni az esőköpenyt. Vihar közeledtével kerüljük a csúcsokat, a kitett hegygerinceket, a magányos fákat és a víz közelségét, hiszen ezek vonzhatják a villámokat. Ha ránk szakad az ég, vagy utolér a hóvihar, próbáljunk meg minél hamarabb menedéket találni.

Extrém hideg esetén nagy veszélyt jelenthet a hipotermia, így ha nem érezzük magunkat kellően felkészültnek, s a felszerelésünk is hiányos, ne vágjunk neki az útnak. Általában véve a téli hidegben vigyázzunk a végtagjainkra, hiszen ott távozik a legtöbb hő, ne felejtsük otthon a kesztyűt és a sapkát. A nyári hőség is tartogathat veszélyeket, hiszen könnyedén napszúrást kaphatunk, a túlzott izzadás miatt pedig kiürülhetnek ásványisó-készleteink, így gondoskodjunk a megfelelő hidratálásról és a sópótlásról.

– Mennyire költséges a felszerelés?

– Ez attól függ, hogy mekkora büdzsénk van rá. Lehet több ezer lejes bakancsot és hátizsákot is vásárolni, ha ez a hóbortunk, de alacsonyabb költségvetésből is meg lehet úszni a felszerelést. A Decathlonban eléggé elérhető áron lehet aránylag tartós felszerelést beszerezni, de egy profibb bakancs elérheti akár a 600-700 lejt, egy jobb hátizsák pedig szintén lehet 300-400 lej. Ennél alacsonyabb áron is találhatunk felszerelést, aki pedig szeret bolhapiacra járni, az nagyon kedvezményes áron is rábukkanhat élete bakancsára. A túrabot ennél jóval kisebb befektetést jelent, egy párt akár 100-120 lejért is beszerezhetünk.

Téli túrák esetén szükségünk lehet hótalpakra, vagy csúszásgátlókra, magashegyi túrák esetén pedig hágóvasra, ezek viszont szintén több száz lejes befektetést jelenthetnek, így ha nem tudjuk kihasználni, akkor talán nem érdemes belefektetni. A hófogó/kamásli viszont nem annyira költséges, 50-60 lejért már lehet kapni, télen pedig elengedhetetlen tartozéka a túrázásnak.

– Milyen tanácsaid lennének (kis)gyerekes családoknak?

– Amióta sikerült újra beindítanunk a gyerektúrák szervezését a kolozsvári EKE-ben, több szülővel is beszélgettem, akik őszinte örömüket fejezték ki a kezdeményezés kapcsán, hiszen elmondásuk szerint magukban nem indultak volna útnak a gyerekekkel. A legtöbben arra szoktak hivatkozni, hogy nem ismerik a túraútvonalakat, ugyanakkor társaságban sokkal kellemesebb számukra is a túrázás. A gyerekekre is pozitív hatással van a közösségben való túrázás, hiszen ha csak a szüleikkel indulnának útra, valószínűleg hamar megunnák a gyaloglást, vagy pár száz méter után panaszkodnának, hogy elfáradtak. Amikor viszont együtt vannak a többi gyerekkel, s menetelés közben beszélgetnek, játszanak, együtt fedezik fel a természet rejtette apró csodákat, szinte észrevétlenül hagyják maguk mögött a kilométereket.

Kapcsolódó

Csoma Botond és Tánczos Barna elárulta, hogyan kell okosan túrázni Romániában

Így túrázz okosan Románia nemzeti parkjaiban címszó alatt beszélgetett Tánczos Barna szenátor, volt környezetvédelmi miniszter és Csoma Botond, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője és új szóvivője arról, hogy hogyan és miként érdemes túrázni az országban.

Kolozsvári Magyar Napok Tánczos Barna Csoma Botond túrázás kirándulás

Ebből a tapasztalatból kiindulva tanácsolnám a kisgyerekes családoknak, hogy amennyiben nehezen tudják kimozdítani a gyerkőcöket a természetbe, próbáljanak kisebb társaságokba szerveződni, s úgy útnak indulni, hiszen a kis túrázók számára a kortársak, vagy barátok jelenléte teszi igazán élvezetessé a gyaloglást. Ha valaki mégis úgy dönt, hogy a családja szűk körében szervezne egy-egy kisebb kirándulást, nagyon fontos, hogy lehetőleg könnyed és rövid útvonalat válasszon ki, amelyet a család apraja is gond nélkül teljesíteni tud.

– Sokan a medvetámadások miatt félnek kirándulni. Mi erről a véleményed? Milyen fontos szabályokat kell betartani?

– Mivel a medvetámadások nagyrészt Székelyföldre jellemzőek, saját kellemetlen tapasztalatról nem tudok beszámolni (csupán medvenyommal találkoztam), a véleményformálásra sem érzem feljogosítva magam. Természetesen az általános szabályokat én is ismerem, s fontosnak tartom ezeknek a betartását, hogy elkerüljük a lehetséges támadásokat. Nagyon fontos, hogy amennyiben medvével találkozunk, ne provokáljuk, ne próbáljuk megetetni, ne fényképezzük, ne videózzuk, hanem tartsuk meg a tisztes távolságot.

A medve, akárcsak a legtöbb vadállat, normális esetben tart az embertől, így ha kellően hangosak vagyunk, elméletileg már távolról elkerüli a csapatunkat. Szerencsére Kolozsvár környékén nagyon alacsony a valószínűsége annak, hogy medvével találkozzunk, így mindenkit bátorítanék, hogy merje felfedezni a közelben található csodás túrahelyeket.

– Ne csak szeressünk a természetben lenni, de óvjuk is. Hogyan vigyázzunk a természetre egy-egy kirándulás alkalmával? Mit szabad és mit nem? Vannak-e jogszabályok, törvények amelyek köteleznek (és büntetnek) minket?

 – Nagyon fontos, hogy tudatos természetjárókként fedezzük fel a túrahelyeket, s lehetőleg semmilyen nyomot ne hagyjunk magunk után. Az egyik legalapvetőbb szabály az, hogy ne szemeteljünk, viszont azt már kevesebben tudják, hogy a könnyen lebomló hulladékot (pl. almacsutka, banánhéj) sem szabad(na) eldobnunk, hiszen ezáltal a vadállatok hozzászoknak az emberi jelenléthez. A jogszabályok szerint a védett növényfajokat szigorúan tilos leszakítani (pl. hóvirág, havasi gyopár, kockásliliom, boldogasszony papucsa stb.), viszont én azon az elven vagyok, hogy semelyik virágot se szakítsuk le, hanem csak gyönyörködjünk benne, ha szeretnénk, fényképezzük le, de hagyjuk tovább pompázni a természetes környezetében, hogy mások is megcsodálhassák.

Ami a sátrazást, kempingezést illeti, erre is külön jogszabályunk van, amely kimondja, hogy a védett természeti területeken csak a külön erre a célra kialakított területeken lehet kempingezni, vagy az illető natúrpark igazgatóságának jóváhagyásával, a jogszabályi előírásoknak megfelelően kialakított és jelzett területeken. (Itt bővebben is utána lehet olvasni). Tüzet szintén csak az erre a célra kijelölt területeken szabad gyújtani. A jogszabályok szigorúan tiltják a motoros járművek használatát a természetben, mégis szinte minden alkalommal találkozunk olyan szabályszegőkkel, akik fittyet hányva minden törvényre, gátlástalanul felszántják a mezőket és erdőket motorkerékpárjaikkal. Az erre vonatkozó jogszabály egy része így szól: „A védett természeti területeken tilos az engedély nélküli behajtás motorkerékpárokkal, ATV-kkel, motoros szánokkal, személygépkocsikkal vagy más típusú gépjárművekkel. Kivételt képeznek a közutak és erdei utak, amelyeken a behajtást nem tiltják táblák, vagy nem akadályozzák sorompók, valamint a külön erre a célra előkészített és jelzett területek.”

Tudtommal konkrét jogszabály nincs rá, én mindenképp fontosnak tartom, hogy a természetbe ne bulizni menjünk, ne bömböltessük a hangszórókat maximumon, hanem legyünk tisztelettel a természet élőlényei iránt, s lehetőleg csendben járjuk az ösvényeket. Egy másik fontos szabály, hogy sose induljunk el egyedül túrázni, hanem legalább háromfős csapattal vágjunk neki az útnak, hiszen így segíteni tudunk egymáson, ha valaki lesérül.

Vannak olyan útvonalak, amelyek télen, vagy speciális körülmények között nagyon veszélyesek / nem járhatóak: ezeket a figyelmeztetéseket mindig vegyük komolyan. Emellett az is fontos, hogy sose térjünk le a jelzett turistaösvényről – főként magashegyi túrák esetén –, hiszen amellett, hogy eltévedhetünk és társainkat is veszélybe sodorhatjuk, az értünk siető hegyimentők dolgát is megnehezíthetjük. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy senki ne induljon papucsban, sportcipőben és farmerben magashegyi túrára, hiszen minden évben több balesetről, vagy akár halálesetről számolnak be a hegyimentők, amelyeknek nagy része elkerülhető lenne megfelelő felszerelés használatával.

– Hova, kihez fordulhatunk, ha bajba kerülünk?

– Az általános segélyhívó szám (112)mellett – vagy akár helyett –, közvetlenül fordulhatunk segítségért a hegyimentő szolgálathoz, akiket az alábbi segélyhívó számon kereshetünk: SALVAMONT (0725826668). Ezt a telefonszámot azért is egyszerű észbe vésni, hiszen a billentyűzeten a SALVAMONT betűit összeolvasva megkapjuk a 0 után következő számsort. Ez a központi segélyhívószám, innen pedig átkapcsolnak a helyi hegyimentő-szolgálathoz, amelynek a hatáskörébe tartozik az illető hegység, ahol épp túrázunk. Ha illegálisan behatoló motorosokkal találkozunk, hívhatjuk a csendőrséget, vagy az illető natúrpark adminisztrációjáért felelős hatóságot.

Erdély legjei sorozatunkban számos kirándulóhelyet ajánlunk. Kövess minket Youtube-on is!